Harry élete kezdett visszarázkódni a normál kerék vágásba, hisz újból dolgozott és a hangulata is egyre inkább javult. Azonban ez Dracoról nem volt elmondható. Azóta az este óta, amikor valami furcsa történt közte és Harry között, valami nem hagyta nyugodni és arra lyukadt ki, hogy most még az ő remek gyógyító agyán is túl jártak az érzelmek.

De vajon milyen fajta érzelmek lehettek ezek, amik így gyötörték? Nos, arról fogalma sem volt, vagyis csak inkább nem akarta belátni a dolgokat. Harryvel sem találkozott többé sűrűn, hisz ő is már munkába állt és még a kezeléseket is hétről hétre tologatták.

Ám az egyik nap, Draco épp a teraszon egy könyvet olvasott, amikor valaki kilépett a kandallójából, ami nem messze volt a tőle.

- Szia, Draco!- söpörte le magáról a hamut, ki más, mint a kis megmentő.

- Harry, minek köszönhetem ezt a hirtelen tett látogatást?- teszi le a könyvet kezéből az előtte elhelyezkedő üveg asztalra, majd illedelmesen feláll és egyenesen a másik elé áll, felvont szemöldökkel.

- Szeretnék elnézést kérni, hogy ennyire elhanyagoltam a kezeléseket...és...téged is, ami azt illeti.- egyenesedik ki, miközben megbánó arcot vág.

- Ó. Nem semmi gond. Mostanában amúgy kis közbe jött egy-két dolog a Mungóban, így nem is volt sok időm.- válaszolja zavartan, miközben hátrasimítja hófehér tincseit, amit Harry igen nagy figyelemmel kísér.

- Öhm..ha nem bánod és van is rám időd, akkor esetleg...folytatjuk a kezelést?- dadogja, szemét le sem véve a szőke tökéletes arcáról.

- Nem bánom. Bár, sokba fog ez neked kerülni..- mosolyodik el sejtelmesen a szőke, mire Harry csak még érhetetlenebbül néz.- Gyere, foglalj helyet. Ha nem bánod, most inkább itt tartanám meg a kezelést, a természetben.- huppan vissza párnázott székébe.

- Nekem megfelel. Egész hangulatos ez a kis terasz, főleg ezzel a hatalmas...Malfoyosan elrendezett kerttel. Nem túlzás egy kicsit, az a nagy szökőkút?- kérdezi, megemelve szemöldökét.

- Az előbb mondtad, hogy Malfoyos kert. És nem, kicsit sem túlzás.- ráncolja össze homlokát, miközben egy aprót kortyol jeges teájába.

- Nézzenek csak oda, hogy hogy nem bort vagy épp whiskeyt kortyolgatsz?- húz széles mosolyt az arcára a fekete hajú.

- Szerinted én alkoholt fogyasztok éjjel-nappal? Köszönöm, hogy még alkoholistának is gondolsz..- kezdi eljátszani a sértődőtett, majd hátat fordít a másiknak.

- Gyerekes vagy ilyenkor, Malfoy.

- Te pedig úgy látom, hogy kötekedős kedvedben vagy, Potter..- fordul újból felé, dacos tekintettel.

- De így szeretsz nem igaz?- csúszik ki a száján, az az egyetlen kis szó, ami miatt most mindketten kissé feszülté válnak és csak dermedten bámulnak egymás szemébe.

Harry nagyot nyel, miközben a szőke tekintetét fürkészi, aki szintúgy a másik smaragdzöld szemeit bámulja. Végül Draco egy torok köszörüléssel mindent megszakít.

- Ideje kezdeni a kezelést..- teszi le kezéből a poharat, ám nem néz fel a másikra.- Most jön a..a hatodik évünk..- s ekkor Draco hirtelen hasához kap, amibe egy éles fájdalom hasít az emlékek felelevenítése miatt .

- Hé, jól vagy?- pattan fel egyből a székből Harry, s leguggol Draco elé, aki már sikeresen kezd felegyenesedni a fájdalomból.

- I-igen. Csak tudod, néha előjön az a kín, amit akkor éreztem, mikor majdnem ketté vágtál..- mondja, fájdalomtól sziszegve, majd egy mély levegőt véve próbálja összeszedni magát.

- Ez valamiféle utóhatása lehet?- kérdezi aggódó tekintettel.

- Nem, semmi ilyesmiről nincs szó. Egyszerűen csak az emlék hatására feléled újból a fájdalom, amit akkor éreztem.

- Sajnálom, Draco. Nem akartalak akkor olyan súlyosan megsebezni. Nem tudtam mire képes az a varázslat és már csak arra eszméltem, hogy kicsúszott a számon és egyenesen rád irányítottam.- ragadja meg minkét kezét Harry lágyan, Draco arca pedig halvány piros árnyalatot vesz fel.

- Nem, akkor mind a ketten hibáztunk. Akkor kavarodtam bele elég sok mindenbe, főleg, hogy apám ellen folytak a tárgyalások. Gyűlöltelek téged akkor mindenért. És, azzal csak tetőzted, amikor kémkedtél utánam, bár felemelő érzés volt akkor eltörni az orrod.- mosolyodik el gúnyosan, s szinte már azt is elfelejtette, hogy az előbb még kínzó fájdalom gyötörte. Ez pedig nem volt másnak köszönhető, mint Harry érintésének.

- Köszi, Draco. Bár talán egy kicsit megérdemeltem. Igazad van, mindketten hibáztunk. De, hogy bevalljam őszintén, akkoriban szinte a megszállottad voltam. Mindig figyeltelek vagy épp kémkedtem utánad. Persze, ezen kívül, volt épp elég dolgom, hisz Dumbledore teljesen rá állított a kémkedés témára, hogy megszerezzem azt a módosítatlan emléket Lumpslucktól. Amit, végül is aztán sikerült és kiderült, hogy léteznek Horcroxok.- itt azonban egy pillanatra Harry elhallgat, hisz ezek után, elég szörnyű dolgok történtek.

- Sajnálom.

- Hm?

- Sajnálom, amiket akkor tettem. Talán, ha nem veszek el annyira a sötétségben, akkor sosem történt volna meg mindaz..a..- csuklott el hangja, s szürke szemeibe, most könnyek gyűltek. Harrynek pedig nem kellett több, hogy szorosan magához ölelje.

- Irányítottak, Draco. Nem tehettél mást. Az, hogy Dumbledore meghalt...nem a te hibád. Nem te ölted meg, még ha neked is kellett volna.- simogatja lágyan hátát, a szőke pedig arcát a másik nyakába temeti, miközben csendesen kicsordulnak a könnyek a szeméből.

Harry pedig, ekkor döbbent rá, hogy nem csak őt kísértik a múlt emlékei és eseményei. Draco igenis szenvedett, még ha nem is mutatta ki igazán.

- Megint túl elnéző vagy, Potter..- suttogja alig hallhatóan.

- Csak veled vagyok az, Malfoy..- megint néma csend. Harry már saját magát sem értette, hogy miért is mond ilyeneket a másiknak.- Akkor már biztos volt a háború. Te csak védeni próbáltad a családod, ami érthető is volt, hisz én is védtem az enyémet. A barátimat, a tanáraimat, a diákokat, az iskolát. Sőt, még téged is..

- Te mindenkit meg akartál menteni és pont ez volt a baj. Áldozatok mindig vannak és lesznek is. Akárcsak Ginny volt vagy épp Astoria..- mosolyodik el fájdalmasan, majd lassan eltolja magától a másikat, ám gyűrűsujján egy égető érzést kezd érezni, pont ott, ahol gyűrűje helyezkedik el, ám szabad szemmel továbbra sem látható.

- Igen, akárcsak ők. Ginnyvel is akkor kezdődött minden. A csók a Szükség Szobájában. Akkor ott mérhetetlenül boldog voltam, még ha csak egy rövid ideig is tartott. Mindig mellettem állt és támogatott, most pedig már..lassan két hónapja, hogy elment..- engedi el a szőkét, majd kiegyenesedik és megmasszírozza orr nyergét.

- Minden elmúlás és elengedés nehéz, Harry.

- Tudom, mégis...ha lenne rá mód, bármit megtennék azért, hogy újra láthassam, csak egy pillanatra is..- sóhajt egy nagyot, tekintete pedig Draco felhajtott ingujjára téved, ami alatt ott díszeleg még az elhalványodott sötét jel.- Tudod, az a jel a kezeden...pont ugyanolyan szimbólummal szolgál, mint nekem a sebhelyem. A feláldozás jelképe.- lép ismét közelebb hozzá, majd lassan végig simít a volt mardekáros kezén.

Draco azonban feszülten nézi a másik egyre lejeb csúszó kezét, majd tekintete végleg megfagy amikor a gyűrűsujjához elér és az eddig elrejtett gyűrűje most felfedi kilétét és abba marad az égető érzés ujján.

- Ez...- fogja kezébe Harry, Draco kézfejét, s nagy kíváncsisággal kezdi vizsgálni a gyűrűt.- Miért rejtetted el?- néz rá szigorú zöld tekintetével.

- Bonyolult dolog lenne elmagyarázni.- hajtja le fejét és egy erős mozdulattal elhúzza kezét a másiktól.

- Draco, miért kínzod magad?- kérdezi Harry, miközben már Draco is feláll és alig pár centi választja el őket.

- Nem kínzom magam. Mint mondtam, bonyolult lenne elmagyarázni.

- Rendben van, majd ha elakarod, elmondod. De csak, hogy tudd...nekem bármit elmondhatsz.- mosolyodik el halványan és közben hátra simítja a szőke egyik kósza tincsét.

- Nem feledem.- mosolyodik el végül ő is.- Tudod, ha akkor Piton nem ment meg, most nem lennék itt és nem élhetném át ezt a pillanatot..

- Miféle pillanatról beszélsz?- kérdezi döbbenten.

- Mindig lassú a felfogásod, Potter.- veregeti vállon a férfit, majd elsétál mellette, Harry pedig csak érthetetlenül néz utána.

Harry valóban sosem értette az ehhez hasonló célzásokat, de úgy gondolta, hogy egyenlőre talán jobb is, ha nem érti. Hogy miért gondolta így?

Mert saját maga is kezdte belátni, hogy amit valójában érez már a szőke iránt, az már nem barátság, hanem valami sokkal több..

( Sziasztok! Végre tegnap túl estem az utolsó vizsgámon is, ugyhogy már csak a szóbeli van, de addig még bőven van időm.😅 Köszönöm mindenkinek, aki drukkolt nekem!🌈 Legyen szép napotok és remélem tetszett ez a rész is!❤)