Mindketten helyet foglaltak egymással szemben az asztalnál és sorra hozták a házi manók a vacsora fogásait. 

Harry mindent boldogsággal ízlelgetett, miközben felüdülten beszélgettek.

- És, mi a helyzet a munkáddal? Már nem is vagy fontos aurorként?- kérdezi Draco két falat között.

- Ami azt illeti, a jövőhéttől már visszamehetek dolgozni. Visszavonták a szabadságoltatásom, hála Hermionenak. Ezért szeretném átbeszélni az időpontokat, ugyanis bármikor közbe jöhet valami és fogalmam sincs, hogy hogyan..- mondja a zöldszemű, ám a szőke egy kéz intéssel félbeszakítja.

- Akkor jössz, amikor neked jó. Az a heti egy alkalom nekem sem a világ vége, főleg, hogy egyenlőre nincs más páciensem rajtad kívül, amit nem is bánok.- kortyol bele italába lesütött szemekkel.

- Köszönöm.- válaszolja hálás mosollyal és tekintettel, miközben befejezi az isteni vacsorát.

Draco is miután befejezte az étkezést, kényelmesen s jól lakottan hátra dőlt a székben, miközben szemkontaktust hozott létre a vele szemben ülő férfival. Nem szólt azonban egyikük sem egy szót sem, ám a szőkének erre a pillanatra muszáj volt elmosolyodnia, majd felnevetnie.

- Még mindig hihetetlen, hogy pont veled ülök egy asztalnál, a saját lakásomban és épp az előbb vacsoráztunk. Ha pár éve tudtam volna, hogy ez lesz, lehet hogy tettem volna ez ellen.- mondja nevetve, miközben ismét tölt magának egy italt és szinte egyből eltünteti. 

- Ezzel egyet kell értenem.- nevet fel Harry is, majd jobban átgondolva, ő is tölt magának a borból és lehúzza fenékig.

- Nocsak, már nem is vagy olyan rosszul?- támasztja meg kezével fejét az asztalon.

- Hála a csodás bájitalodnak, nem.

- Örömmel hallom, ám mielőtt újból leinnád magad..- veszi el tőle a poharat.- Beszélnünk kell valamiről. Tegnap Granger engem is meglátogatott.- váltja arckifejezését komolyra.

- Hermione felkeresett téged? De hát mégis mit akart?- kérdezi döbbenten a sötét hajú.

- Ami azt illeti, veled kapcsolatban érkezett, mivel aggódik érted. Bár megvádolt azzal, hogy a hangulatodat befolyásolom különböző bájitalokkal vagy épp varázslattal, de sikerült megértetnem vele azt hiszem, hogy ezt a látható változást, csak is magadnak köszönheted. 

- Így már értem, hogy ki bontotta fel előttem a tőled kapott levelem.  Sajnálom, hogy kérdőre vont. Nem értem mi ütött belé.- sóhajt egy nagyot, miközben megdörzsöli orrnyergét.

- A barátja vagy és, mint mondtam aggódik érted, bár kissé túlzásba viszi. Mindenesetre, gondoltam értesítelek a helyzetről.- áll fel a szőke, közben pedig a mosatlanokat egy pálcasuhintással összeszedi és kiszór egy tisztító bűbájt. 

- Figyelj, Draco.- pattan fel hirtelen Harry és szembe áll volt iskolatársával, aki most döbbenten tekint vissza rá.- Tudom, hogy tudod, hogy mennyire nem bíznak benned a barátaim, de engem ők nem befolyásolnak semmiben, ugyanúgy, ahogy te sem engem..

- Mire akarsz kilyukadni?- kérdezi szemöldökét felvonva. 

- Arra, hogy te nekem már ugyan olyan barátom vagy, mint Hermione vagy épp Ron. De ezt már egyszer említettem. Csak szeretném, ha megjegyeznéd.- mondja ki enyhe mosollyal arcán, amire Draco hirtelen egy szót sem tud kiejteni a száján.- Látnod kellene most az arcod..- neveti el magát Harry, majd a kezébe veszi a maradék üveg bort és megindul a nappali felé.

A volt mardekéros továbbra is csak lesokkolva áll és próbálja megemészteni a dolgokat, miszerint...van egy barátja. Még hozzá maga Harry Potter és itt most nem a hírnevére érti ezt a jelzőt. Végül nem szól semmit, csak bosszúsan hümmög egyet, majd követi a másik férfit szintén a nappaliba, aki már az üvegből nyeli az alkoholt.

- Ha így folytatod, nem fogsz tudni haza menni..- áll elé a szőke, karba tett kézzel.

- Ugyan már, lazíts egy kicsit. Ti Malfoyok mindig olyan feszültek vagytok..- tárja szét karjait, s fonja keresztbe lábait, miközben tovább kortyolgatja italát.

- Csak azért nem átkozlak el, mert egy, a betegem vagy, kettő, máris részeg. Ti Potterek rohadt felelőtlenek vagytok.- kezd egyre idegesebb lenni, s kikapja a másik kezéből a bort, majd lehúzza azt a félkortyot, ami benne maradt.

- Hé...az még járt volna nekem..- áll fel hirtelen Harry, ám az egyensúly érzéke már igencsak felmondta a szolgálatot, így sikeresen a szőkébe kapaszkodva, hátra esnek a földre és egy kisebbet puffannak. 

Draco sikeresen megtartja Harry súlyát, ami épp most rá nehezedik, annyi szerencsével, hogy a puha szőnyegre estek.

A fekete hajú fel emeli fejét, ami eddig a szőke vállánál pihent az esés következtében, majd ismét belefúrja tekintetét a másik szürke szemeibe.

- Mondták már neked, hogy... milyen szép szemeid vannak...- motyogja Harry, miközben kezét végig szántja a férfi hófehér tincsi közt, azonban tevékenysége közben lefogja Draco a kezét.

- Szállj már le rólam, Potter! Tudod te milyen nehéz vagy!- ordít rá, miközben nagy nehezen levakarja magáról a másikat és egyből felpattan a földről, miközben megigazítja ruháját, ám arcát kissé ellepte a pír. 

Harry nem szól semmit, csak ül tovább a földön, miközben bámulja a vele szemben álló bosszankodó férfit és végig méri tekintetével.

- Na gyere..- nyújtja felé a szőke kezét.- Jobb lesz, ha lefekszel és kipihened a hülyeséged, még mielőtt jobban szétesel.- mondja feldúltan, majd mikor sikerült felvakarnia a másikat a földről, kezét átdobja vállán és felsegíti a hálószobájába és óvatosan bedugja a takaró alá.

A zöldszemű csak bágyadtan nézi, ahogy segít neki, majd elfordul tőle, azonban egy hirtelen gondolattól vezérelve utána kap kezének és megragadja, ezzel megakadályozva távozását.

- Mond csak Draco... te még mindig utálsz engem?

- Miből gondolsz ilyeneket?- kérdez vissza semleges hangszínben.

- Sosem válaszolsz egy olyan mondatomra sem, ami a mi kapcsolatunkkal kapcsolatos.- mondja fájdalmas tekintettel, mire Draconak kikerekednek szemei, majd óvatosan kicsúsztatja kezét, a másik szorításából és az ajtó felé siet, de mielőtt kilépne, még visszafordul egy pillanatra. 

- Nem, nem utállak.- néz a másik igéző zöld tekintetébe.- Épp ellenkezőleg, azt hiszem kedvellek..- s azzal távozik a szobából, Harry pedig be zuhan a párnák közé, miközben visszacsengenek az előbb hallottak fejébe, majd lassan elnyomja az álom.

Mindeközben a szőke fáradtan rogy vissza a kanapéra, közben mélyen fújja az eddig bent tartott levegőt. Valóban, most először nem érezte magányosnak magát, mióta felesége meghalt, ám amit az előbb mondott a másik férfinek, még saját magát is meglepte vele. Igen, kedvelte Harryt, hisz eddig remek társaságnak bizonyult, még ha csak azért is lett ilyen jó a kapcsolatuk, mert ő az orvosa. Bár a mai este azt is bebizonyította, hogy az iskolás dolgokon kívül is van közös témájuk. 

Ám egy valami, még mindig igencsak szembe tűnt neki. Az pedig nem volt más, mint a Harryn díszelgő jegygyűrű, amit még azóta sem vett le, ám bármennyire is hihetetlen ezzel nem volt egyedül. 

Ekkor pedig elővéve pálcáját, feloldotta az ujján lévő láthatatlansággá tevő bűbájt, és megcsillant gyűrűs ujján a gravíroztatott ezüst gyűrű. Fájdalmasan elmosolyodott, s gondolataiba merengett. Azokat a gondolatokat, pedig újabb könnyek követték, miközben már azon kapta magát, hogy teste teljesen kimerült és már semmi ereje sem maradt arra, hogy rávegye magát akár egy tusolásra, akár arra, hogy felmenjen a hálószobájába, ahol most volt iskolatársa fekszik teljesen önkívületi állapotban. Így hát nem kellett sok neki, hogy gyors megigyon egy kisebb Altató Bájitalt, s elnyomja az álom a bársonyos kanapén. 

( Sziasztok! Remélem tetszett a bónusz rész és igyekszem jövőhéten azt az egy kis részt is hozni!😄 Legyen szép napotok!❤)