A háború után, a varázsvilágban béke honolt, hisz nem volt már senki, aki rettegésben tartotta volna, miután a Kiválasztottként emlegetett személy, aki nem volt más, mint Harry Potter, legyőzte a Sötét nagyurat, Voldemortot. Miután mindenki sikeresen letette a RAVASZ vizsgát, elkezdték a saját kis életüket alakítani. Hermione és Ron összeköltöztek és jegyben jártak. Ron Georgenak segített be a Weasley Varázsvicc Vállalatban, amit még Freddel együtt hoztak létre, azonban sajnos Fred halálát követően nehéz idők jártak az ikerpár másik felére, akárcsak az egész Weasley családra, így végül Ron jobbnak látta ezt a munka lehetőséget elvállalni, ezzel is segítve testvérét. Hermione a Mágiaügyi Minisztériumban helyezkedett el, aki a Varázsló világ és a Mugli világ közötti problémákkal foglalkozott.

Harry a vörös vásznon átsütő fényre laposakat kezdett pislogni és csalódottan tapogatta a franciaágy másik végletét, ami már üres volt mellette. Erősen megdörgölve szemét, lassan felült az ágyban, majd erőt véve testén kimászott az ágyból és egyenesen a konyhába ment, ahonnan isteni illatok érződtek. Belépve megpillantotta a konyhapult körül forgolódó feleségét, amint épp egy nagy adag rántottát helyez az előtte lévő tányérra. Az exgriffendéles felesége háta mögé lopózva, finoman átkarolta derekát, majd egy lágy csókot nyomott a lány arcára.

- Jó reggelt!- köszönt Ginny, miközben Harry felé fordulva egy csókot nyomott ajkaira.

- Neked is.- válaszolta mosolyogva, majd helyet foglalt az asztalnál, miközben a lány megterített nekik, majd neki láttak a reggelinek.

- Még mindig elképesztően jól főzől..- mondja Harry, miután pár pillanat elteltével el is tüntette tányérja tartalmát.

- Ugyan már Harry, ez csak egy egyszerű rántotta volt.- nevette el magát Ginny, miközben összeszedte a tányérokat és a mosogató felé vitte azokat.

- Hagyd csak, majd én elmosom.- lépett a mosogatóhoz a Kis Hős, majd kezébe véve a szivacsot, elkezdte elmosni a koszos tányérokat és edényeket, miközben felesége mosolyogva figyelte a háttérben.

Harry és Ginny, még alig pár hónapja házasodtak össze, de már az első pillanattól kezdve tudták, hogy ez lesz a sorsuk, hisz mindketten szerették egymást, már a Roxforti idejük alatt is fellángolóban volt szerelmük és miután elmúlt a veszély, kibontakozhatott egymás iránt érzett vágyuk.

- Tudod Harry, örülök, hogy ilyen férjem van, mint te.- lépked közelebb férjéhez, s egy lágy csókot nyom arcára.

Harry kezét megtörölve a víztől, egyből a lány felé fordul, s egy gyors mozdulattal az ölébe kapja és egyenesen a hálószobájuk felé veszi az irányt, ahol kettőjük teste szenvedélyesen egyesül egymással. Ginny Harry mellkasán pihentette fejét, miközben a fiú gyengéden simogatta vörösen tündöklő haját.

- Én is örülök, hogy egy ilyen csodás feleségem van.- mondja, miközben egy finom csókot lehelt a lány ajkaira.

Egy gyors tusolás után, Harry és Ginny elindultak, az Abszol útra, hogy bevásárolhassanak néhány dologból. A üzletek sorai közt, elhaladtak egy bolt előtt, aminek kirakata tel is tele volt, csecsemők számára szükséges holmikkal. A lány csillogó szemekkel vizsgálta, az ott bent lévő gyermek ruhákat és az aranyosabbnál aranyosabb játékokat. Harry mosolyogva figyelte felesége ragyogó arcát, mivel az ő fejében is megfordult már a gyermek vállalás gondolata, azonban nem akart semmit sem elsietni és nem mellesleg a munka is elvette nagyrészt minden szabad idejét.

Tovább haladva beugrottak Ronékhoz is, akik a nagy hőségben épp a gyorsan lehűtő fagylaltokkal kínálták vendégeiket és adtak el belőle nem is keveset. Néhány szót váltva egymással tovább is álltak, hisz még mindig nem vásároltak be. Az egyik üzletbe belépve,Ginny előkapta a bevásárlólistáját és varázspálcája segítségével minden szükséges dolgot magához hívott, miközben férje csak bámészkodott az ott jelenlévő emberek között és csak reménykedett abban, hogy most senki nem fog oda jönni hozzájuk, hogy hálát adjon neki, amiért megmentette a világot. Nosigen, ahogy mondják, a tetteinkért felelőséget kell vállalni, azonban a mi kis Megmentőnk kezdte unni a folyamatos felhajtást, ami mindig körül vette, amikor csak az utcára lépett. Végül mindent beszerezve beültek egy kávéra a szokásos kis helyükre a Florean Fortescue Fagylaltszalonba, amit Harry már diák korában is nagyon szeretett. Egymás kezét fogva beszélgettek, tökéletes meghitt pillanatot nyújtva ezzel.

Épp távozásra készültek már, amikor Harry fél füllel elcsípett néhány pletykát. Az egyik,hogy néhány exhalálfaló bizony rá pályázik és senki sem tudja, hogy hol rejtőzkődhetnek. Nem aggódott emiatt, hisz biztos volt benne, hogy a Minisztérium rajta áll az ügyön és minden bizonnyal hamarosan elfogják őket, nem mellesleg, ha támadásra kerülne sor, mind tudják, hogy képes lenne magát megvédeni, hisz ezt már számtalanszor bizonyította élete során.

Azonban a másik tény,igen izgalomba hozta, mivel rég nem látott évfolyam társáról volt szó, aki nem volt más, mint Draco Malfoy, akiről azt csiripelték a madarak, hogy nem rég házasodott össze Astoria Greengrassel. Ám a háború után, senki nem tudta, hogy hová tűnhetett, szinte rejtélyes módon felszívódott egész családjával. Kíváncsi volt azért, hogy mi lett régi ősellenségével, akivel a Roxforti éveik során tömérdek átokkal súlytották , azonban a háború ideje alatt adósai is lettek egymásnak, hisz Draco megmentette Harry életét, amikor a Malfoy Kúriában tartózkodtak, Hermionéval együtt. Visszagondolva erre az időszakra, egyből ahideg fut végig hátán. Persze Harry ezt a cselekedetét, úgymond visszonozta is,amikor megmentette a méterekre csapó lángoktól a szőke fiút, s együtt menekültek ki egy seprűn lovagolva.

A zöld szeműt merengéséből, felesége ölelő karjai térítik vissza, ahogy karjába karolva sétálnak tovább. Azaz inkább csak sétálnának tovább, amikor is összetalálkozik az ő zöld szempárja egy sötétszürke tekintettel. Ez a szempár pedig nem tartozik máshoz, mint az előbb gondolt személyhez Draco Malfoyhoz, aki felesége oldalán álldogálva figyeli őt. Ginny egyből kiszúrja a két férfi közötti szemkontaktus, majd férjét finoman oldalba böki, aki egyből felé fordítja tekintetét.

- Mi lenne, ha oda köszönnénk nekik? Elvégre, már nem gyerekek vagyunk, akik egymás torkának ugranak, nem igaz?- néz rá férjére a lány kéken csillogó tekintetével, mire Harry bizonytalanul, de bólint egyet és egyből meg is indulnak a másik pár felé.

- Szia Astoria!- köszön Ginny amásik lány felé, mire az felé fordulva egy hirtelen mozdulattal, megöleli a vörös hajút. Ők ketten egész jó kapcsolatot alakítottak ki, főleg amikor az esküvőt kellett megszervezniük, azonban Ginny egy szóval sem mesélte Harrynek,hogy Astoria Dracoval jár együtt, illetve, hogy mára már férj és feleség,akárcsak ők.

A két férfi mosolyogva figyelte feleségeik boldogságát találkozások miatt, majd tekintetüket újra egymásba fúrták. Mint akiket kővé dermesztettek úgy álltak egymás előtt, gondolkodva azon, hogy vajon mit is kellene egymásnak mondaniuk.

- Rég találkoztunk, Potter.- törte meg végül a csendet Draco, aki ajkait gúnyos mosolyra húzta.

- Igen, rég.- válaszolja Harry,miközben kezeit egymásba fonja, majd feleségeik bejelentik, hogy elszaladnak egy pár dolgot még bevásárolni, addig ők ketten pedig próbálják meg nem egymást kinyírni. Harry nem igazán volt ettől az ötlettől elragadtatva, de ahogy társára pillantott ő sem tapsikolt az örömtől. A két lány egy szempillantásnyira eltűntek mellőlük, köztük pedig újból beállt a kínos csend.

- Mi lenne, ha beülnénk egyitalra?- törte most meg a csendet Harry, aki a másik válaszát meg sem várva hátat fordított és helyet foglalt, az alig pár perce elhagyott helyére.

Draco szemöldök összehúzva követte a fekete hajút, hisz bosszantotta, hogy meg se vártaválaszát, bár nem mintha el akarta volna utasítani ajánlatát, hisz valamilyen szintén érdekelte, hogy mi is lett a Varázsvilág Megmentőjeként emlegetett sorsa. Helyet foglalt vele szemben, majd mindketten rendeltek egy pohár bort,azonban a szavak csak igen nehezen akadtak nyelvükre.

- És mióta vagytok együtt Astoriával?- kérdezi a zöldszemű, miközben nagyot kortyol italába.

- A háború után ismerkedtünk meg jobban egymással és mondhatni, szinte az első pillanattól kezdve éreztem, hogyő különleges számomra, így pár hónapra rá, miután elkezdünk járni megkértem akezét, ő pedig igent mondott.- válaszolja Draco, miközben egy könnyed mozdulattal hátradől székében. Tudta Harry, hogy miről is beszél a vele szemben ülő, hisz maga is nagyon jól ismerte azt az érzést, ami hatalmába kerítette Ginny által. - Látom te és Weasley is egymásra találtatok.- jelenti ki nemes egyszerűséggel.

- Jól látod. Akárcsak ti, mi is nemrég házasodtuk össze.- válaszolja, kissé gúnnyal a hangjában.

Válasz gyanánt azonban Draco, csak lesütött szemekkel hümögött egyet. Csak is udvariasságból jegyezte meg a pár házasságát, mivel tökéletesen tájékozódott a Reggeli Profétából, anélkül is, hogy bárkit megkérdezett volna róla. Kinek is ne szúrna szemet az, hogy a Világmegmentő végre megházasodott, szinte az egész média csak körülötte forgott.

- És mihez kezdtél a RAVASZ vizsgáid után?- kérdezte a szőke, miközben végre már a vele szemben ülőre nézett.

- Elvégeztem az auror parancsnoki képzést, így sikeresen munkát kaptam a Minisztériumban.- válaszolja Harry, poharát az asztalra helyezve.- És, te mit dolgozol?- érdeklődve tekintett volt iskolatársa felé, mivel ez az információ valójában érdekelte.

- Magán úton letettem pár RAVASZ vizsgát, hisz egy exhalálfalót, senki sem alkalmazna tudás nélkül.-jelenti ki gúnnyal itatott hanggal.- Jelenleg a Szent Mungóban dolgozom gyógyítóként.-kortyolt nagyot ismét italába, ezzel pedig eltüntette az utolsó csepp vörös nedűt is.

Harry a gondolataiba burkolózott és nem kicsit lepte meg, hogy annak ellenére, hogy volt iskolatársa a háború ideje alatt a sötét oldalon állt, bár később családjával átálltak a fény oldalára, ilyen remek munkát sikerült találnia. Bár vele ellentétben, az exmardekáros remek volt iskolás éveik alatt bájitaltanból. Visszagondolva azokra az órákra, szíve kissé összeszorul, hisz elvesztette a Varázs világ egyik legkiemelkedőbb Bájital tanárát, aki nem volt más, mint Perselus Piton, s mint idővel kiderült, végig Harry oltalmazta és védte minden egyes cselekedetével. Sok áldozatot szedett a háború, rengetegen elvesztették szeretteiket, s Harryt egy kissé nyomasztotta, hisz valahol hibásnak érezte magát.

Hirtelen a vele szemben lévő szék nyikorgására lesz figyelmes, amelyből volt iskolatársa épp felállni készült, így ő sem cselekedett másképp, gyors mozdulattal eltűntette a pohárja tartalmát, majd mindketten elindultak az üzletek között. Sokan megbámulták őket, hisz nem mindennapi látványt nyújtott az, hogy ők ketten békésen sétálgatnak egymás mellett, amire néhányan össze is suttogtak. Draco hibázott már nem is keveset élete során, azonban igyekezett a róla leírt előitéletek ellen tenni, bár tudta, hogy néhány ember szemében sosem lesz más, csak egy halálfaló. Azonban megkönnyebült, hogy a nevezetes Harry Potter, nem ítéli el, pedig aztán ő lehetne róla rossz véleménnyel, amennyit ártott már neki élete során. Draco úgy érezte, hogy hiába köztük ez a feszült légkör, valahogy még sem érzi magát feszülten a másik társaságában.

Az egyik pillanatban,a zöldszemű megtorpant, majd szőke társa felé fordulva egy határozott mozdulattal kezet nyújtott. Emlékezett arra a napra, amikor elutasította Draco baráti közeledését, de úgy érezte, hogy itt az ideje véget vetni ennek az egésznek. A vele szemben álló, percekig csak a felé nyújtott kezet bámulta és rajta is átfutott a déjá vu érzés. Vajon képesek lennének ők ketten barátok lenni? Végül is, már nincs miért utálniuk egymást, hisz már a családja sem szólhat bele életembe, s döntéseibe.- gondolkodott el Draco, miközben még mindig a felé irányított kezet figyelte.

Harry már kezdte kissé kellemetlenül érezni magát, mivel a vele szemben álló férfi nem igazán úgy nézett ki, mint aki elfogadja a békét felajánló kézfogást. Már épp visszaengedte volna kezét teste mellé, amikor megérezte a másik férfi hideg tenyerét a sajátjában és ezzel egy erős kéz rázást hajtottak végre.

- Azt hiszem ezzel el áshatjuk a csata bárdot, nem igaz Potter?- kérdezi a szőke, egy finom mosollyal arcán,miközben kezeit zsebre teszi.

- Így igaz, Malfoy.- mosolyodik elő is. Sose látta még mosolyogni ezelőtt a szőkét, így kissé pillanatából a döbbenetet is le lehetett olvasni.

Békés pillanatukat,azonban a tömeg sikolya zavarta meg, ami az egyik üzlet felől jött, ahonnan az emberek egymást taposva szaladtak ki. Harry hőskomplexumát elővéve egyből az üzlethez sietett, aminek belsejében csak a zöld fénycsóvák villogását látta,azonban mint mindig, most sem riadt meg, így a tömegen átküszködve magát,belépett az épületbe, ahol éppen egy felé irányuló fénycsóva elől tért ki, majd megragadva pálcáját, egyből viszonozta a támadást.

Nem kellett tudósnak lennie ahhoz, hogy rájöjjön, hogy ezek a támadók nem voltak mások, mint a rég üldözött exhalálfalók, akik épp rá pályáztak. Átkok hada viharzott felé, azonban ő mindegyiket sikeresen kivédte vagy épp kikerülte. A támadók arcát nem lehetett látni, mivel a szokásos maszkot viselték arcukon.

A tömeg még továbbra is sikoltozva menekült, néhány embert eltaláltak az átkok és összeesve hullottak a padlóra.

Harry határozottan kilépett az egyik szekrény mögül, ami eddig menedékként szolgált számára, ám úgy érezte, cselekednie kell, hisz nem akarta, hogy még több ember haljon meg miatta.

Az egyik támadó száját, azonban abban a pillanatban a gyilkos átok hagyta el és egyenesen a Kiválasztott felé hasított. Ám mielőtt eltalálta volna az átok, az elé ugró vörös hajú lány felfogta, aki nem volt más, mint felesége Ginny Weasley, aki vállaiba kapaszkodva tartotta magát. Harry kétségbeesetten tartotta a lánytestét, akinek arcára nézve, a lány utolsó lelkierejével, ajkaival megformálta az utolsó mondatát, „ Szeretlek". Ebben a pillanatban megérkeztek, az Aurorok is, akiknek sikerült elfogniuk a támadókat.

Harry zokogva rogyott össze a padlóra, ahol szorosan magához ölelte, immár halott felesége testét, s nem gondolt másra csak arra, hogy egy újabb élet ment el miatta, azért, hogy ő élhessen..