Fluff

Lulu_Stnek minden kedves kommentért, amivel mindig feldobja a napomat❤️

(Ajánlom nektek is ezt a módszert, nagyon kellemes és nyugtató)

Az éjjeli csöndet csak a lapok halk susogása és az asztalon ácsorgó óra ritmusos ketyegése törte meg. A kis készülék mutatói már rég elhagyták a kettes számot is, de a mellette lévő, még mindig égő olvasólámpa és az utcáról beszűrődő fények hosszú árnyékokat kölcsönöztek a szoba bútorainak. Az ablakhoz közel eső ágyban két alak feküdt, egyikük összekuporodva aludt békésen, míg a másik a szentségtelenül késői óra ellenére is ébren lapozta a kezében tartott kis könyvet, miközben a párja hosszú hajával játszott. A történetbe merülve tekergette vékony ujjai körül a vörös tincseket, ahogy a szemei föl-le jártak a lapokon. A könyv elterelte a figyelmét, így a zsongó gondolatok sem bánthattak annyira, ez pedig pont elég volt neki. A mellette fekvő fiú egyenletes szuszogása hirtelen kizökkent a ritmusából és egy morgás hagyta el a száját.

- Dazai... – motyogta az álmos, kicsit rekedtes hang a takarók alól. – Feküdjél már le... Nem tudok tőled aludni.

- Fordulj a fal felé. – tanácsolta a magasabbik. – Ma szerintem nem fogok aludni.

Voltak éjszakák, amikor Dazait messze elkerülte az álom és hajnalig le sem tudta hunyni a szemét, de már megszokta, ha csak egy kevés pihenéssel kellett végig vinnie a következő napot. Bár Dazai nem csinált nagy ügyet belőlük, Chuuya utálta ezeket az alkalmakat. Nem csak, hogy ő sem tudott rendesen pihenni a kimerítő küldetései után, de érezte a fiúból áradó keserűséget, ez pedig benne is rossz érzést kelletett.

Néhány túlvilági hang elhagyta a fiú száját, és felemelte az egyik kezét, amivel sikeresen arcon vágta Dazait. A magasabbik meglepetten felnyögött, ahogy egy ujj majdnem belenyúlt a szájába és véletlenül meghúzta Chuuya haját, aki erre fájdalmas felszisszent. Miután Chuuya sikeresen végig tapogatta Dazai arcát, megtalálta a kezében tartott könyvet és ellentmondást nem tűrően elvette tőle, majd egy mozdulattal levágta az éjjeliszekrényre. Dazai először pislogva nézte az üres kezét, majd sóhajtva leeresztette azokat. Ennyit az olvasásról. Chuuya ismét előrenyúlt, de ez alkalommal a fiú kezét fogta meg és a derekára húzta.

- Gyere, feküdj le.

Dazai egy darabig vonakodott, de végül megadta magát és leoltva a lámpát, leheveredett a kis vörös mellé. Chuuya feje pontosan a magasabbik álla alatt volt, így Dazai a fiú puha tincseibe temethette az arcát, amik kellemes illata egészen betöltötte az orrát. Chuuya a barna hajú mellkasának támasztotta a homlokát, aki átölelte a vékony derekát és közelebb húzta magához a fiút.

- Jól van... – motyogta ásítva az alacsonyabbik, ahogy próbált nem visszaaludni. – Vegyél egy mély levegőt.

Dazai lehunyta a szemét és követte az utasításokat. Ez a technika általában segített neki elaludni, talán most is beválik. Chuuya egyik kezével végig simította a fiú arcát és a hüvelykujjával elkezdte cirógatni a hűvös bőrét.

- Lazítsd el a tested, lentről kezdve. Először a lábujjaidat, hagyd, hogy teljesen ellazuljanak, és lassan haladunk felfele. Boka... Lábszár... Comb... Jól van, így tovább.

Dazai légzése kezdett lelassulni, ahogy a teste fokozatosan megnyugodott és elernyedt. Azonban ez azt is jelentette, hogy a gondolatok ismét visszatértek, álnokul súgva a fülébe. Chuuya megérezte, ahogy a fiú enyhén megremegett és a kezét felfutatta a hajába.

- Semmi baj, gondolj valami kellemesre. Például, mikor a vízparton sétáltunk sötétedés után.

- Inkább a rákkonzervre.

Chuuya felhorkantott, ahogy Dazai mosolyogva megnyalta a száját.

- Jól van, persze, rák. Mit is érdekel engem. – füstölgött magában Chuuya, mire a párja belekuncogott a hajába. – Akkor gondolj a rákra és lassan, mélyen szívd be a levegőt.

Dazai mélyen belélegezte a vörös illatát és igyekezett csak erre és a jelenre koncentrálni. Most csak ez számított. Chuuya folytatta a halk beszédet és a vörös hangja is megnyugtatóan hatott rá.

- Az ujjaid is ellazulnak... Végig, a tenyered, a felkarod, az egész kezed... A hátad is... Mondom az is, ne hidd, hogy nem látom, milyen feszült még mindig. Jól van, aztán a nyakad is és végül a fejed...

Dazai halkan beleszuszogott Chuuya hajába, aki egy jó nagyot ásított. A barna hajú észre sem vette, de lassan elkezdett az álmosság felé sodródni.

- Na, most már aludj, te idióta. – motyogta Chuuya, mire Dazai halványan elmosolyodott, ahogy ő is ásított egyet.

- Jó éjszakát Chibi.

A fiú elmormolt még valamit, ami mind lehetett egy „Rohadj meg" vagy egy „Jó éjszakát", majd mély álomba zuhant. Dazai közelebb húzta magához Chuuyát és a nyakába temetett arccal, álmosan lehunyta a szemét.