Boldog karácsonyt mindenkinek! Itt egy kis jó hosszú Soukoku oneshot, eme ünnep alkalmából ^^! Nincs igazán közé magához a fanfichez, de remélem tetszeni fog! És bocsánat a késésért, de tegnap nem tudtam befogni a mobilnetem, mert elutaztam nagypapámékhoz^^''

Elise vidáman ült a hatalmas TV előtt, amit még a múltkor Mori szerzet neki. Unottan kapcsolgatta a csatornákat, nem tudott mit kezdeni magával, egészen addig, míg egy számára érdekes műsort nem talált. Valami sorozat karácsonyi különkiadása lehetett. Egy hatalmas party jelenet volt. Minden férfi öltönyben, a nők pedig szép, díszes ruhában. Elise szemeit rögtön elkapta a csillogás.

  - RENTAROUUU! 

És hát az elkövetkezendő öt percben el is dőlt, hogy a félelmetes Dokk Maffia tartani fog egy ehhez hasonló partyt Karácsony este.

Gyorsan terjedt a pletyka, a legtöbben a szervezetben alig tudták már kivárni. Talán még Akutagawa is ezek közé az emberek közé tartozott. Elvégre, az alkalmat megragadva, adhat ajándékot Dazainak. Ki ne akarna annak az embernek ajándékot adni?

Chuuya.

Mondjuk, mindenki tudta körülötte, hogy pont ő az, aki legszívesebben a világ összes dolgát párjának ajándékozta volna, csak nem hajlandó ezt bevallani senkinek, még magának sem.

Viszont, Dazai kimerte mondani és fejezni azt, hogy imádja Chuuyát és be nem állt a szája. Mióta együtt vannak ez lesz az első karácsonyuk és az a tény, hogy a maffia most egy partyt fog tartani... Dazai ennél jobbat nem is képzelhetett volna.

Napi szinten ábrándozott arról, hogy mit fog Chuuyának adni, ami egyáltalán nem lesz várható. Nem akart szerelmének kalapot, bor, esetleg egy újabb fegyvert ajándékozni. Valami kiemelkedőt, eredetit, egyénit akart.

Az egyik nap, mikor már csak 48 óra volt hátra az eseményig, magával rángatta Odasakut és Angot Yokohama bevásárló körzetébe, hogy segítsenek szerelmének valami ajándékot szerezni. Oda könnyen rávehető volt a dologra, az általa megmentett árváknak szeretett volna venni valamit, szóval úgyis oda ment volna ma ő is. Ango viszont már más tészta volt. Szent meggyőződése volt, hogy ha Dazai nem tud a vörösnek ajándékot venni, akkor az ő jelenléte felesleges, elvégre Ango egyáltalán nem ismeri Chuuyát, ellentétben Dazaijal.

Persze, beadta a derekát ő is. Oda és Dazai a barátai voltak (valószínű, az egyetlenek) és azzal vigasztalta magát, hogy legalább velük tölthet egy kis időt.

  - Neked olyan egyszerű dolgod van, Odasaku-kun… -duzzogott gyerekesen Dazai, mikor meglátta, hogy barátja már javarészt megvette az ajándékokat, vele ellentétben-

  - Nem tehetek róla. Gyerekeknek sokkalta könnyebb ajándékot venni, mindennek örülnék és minden különleges számukra.

  - Búúú... -válaszolta lehangoltan Dazai- Ti amúgy adtok valamit Chuuyának?

  - Én találtam az egyik csokoládésnál egy alkoholos bonbon dobozt. -válaszolta először Oda-

  - Én pedig egy újabb borral gazdagítom a gyűjteményét. -rántotta meg a vállát Ango-

  - És én még mindig üres kézzel állok itt...

  - Legalább gyakorlod az állást. -jegyezte meg Oda- A party egész este fog tartani, egészen hajnalig vagy akár reggelig is. Kétlem, hogy az álláson kívül sokmindent tudnál majd ott csinálni annyi ideig.

Dazainak felcsillantak a szemei. -Egy remek ötlet jutott az eszembe! Köszi, Oda-kun! -megütögette társa fejét, amit csak egy kicsit lábujjhegyen állva ért el- Köszi! Köszi! Máris megteszem az előkészületek! -azzal elszaladt, valószínű a maffia főhadiszállását vette célba-

  - Nem mondtam semmi olyat... Mi a fene?

  - Hadjad. Alapból nem lehet követni Dazai esze járását, pláne, ha Nakahara-kunról van szó.

  - Mondasz valamit.

Végül Dazainak az utolsó pillanatok egyikében sikerült egy olyan ajándékot kieszelnie, hála Odának, ami nem csak Chuuyának lesz meglepetés, hanem mindenkinek a maffiában.

Viszont Chuuya nem volt ilyen szerencsés egy szemszögből sem nézve. Egész héten non-stop dolgozott és már csak a szombatja volt arra, hogy a vasárnap esti bulira megvegye Dazai ajándékát. A többiek ajándékát, Dazaihoz hasonlóan igazából, hamar lerendezte, csoki, kávé, keksz, bor, Elisenek meg egy nagy plüss maci (amiből valószínű jó sokat fog kapni a kislány).

De Dazai ajándéka még sehol és semmi ötlete sincs. Több, mint valószínű, hogy a többiek kötszert, alkoholt, esetleg új ruhát adnak neki és, Dazaihoz hasonlóan, ő is azt akarta, hogy ajándéka kilógjon a többi sorából.

Ő és végül a bevásárló negyedben végezte, csak társasága volt más: Tanizaki és Akutagawa. Nem álltak olyan közel egymáshoz, mint Dazaiék, de jó barátok voltak. Ráadásul Chuuya Akutagawának is valami különlegeset akart, de őt nem félt erről megkérdezni. Persze válaszul a "semmit" kapta, de Chuuya észrevette, hogy felcsillan Akutagawa tekintete, mikor meglátott egy kaligráfia készletet.

  - Igazán nem kellett volna. -mondta a fiú-

  - Mostmár megvettem, megkapod. -Tanizaki erre elmosolyodott-

  - Chuuya-san olyan, mint valami anyuka.

  - Kuss! Inkább abban segítsetek, hogy mit vegyek Dazainak! -karba tette kezeit-

  - Nem értem miért erőlteti ezt, Chuuya-san. -válaszolt Tanizaki-

  - Dazai-san a legjobbat érdemli mindenből, valószínűleg azért.

  - Akutagawa, nem téged kérdeztelek!

  - Hagyd csak, Tanizaki. -szólt közbe Chuuya-

  - Mindenesetre -Tanizaki krákogott egyet- visszatérve a kérdésére... Szerintem Dazai-sannak mindegy mit add, a lényeg számára az, hogy öntől kapja.

  - Való igaz. -Chuuya sóhajtott-

  - Ha szabad ilyet mondanom... -kezdte halkan Akutagawa- Szerintem csípje ki magát, Chuuya-san. -erre mind a két személy kérdően nézett rá- Ny-nyílvánvalóan ez az, ami a legegyedibb. Dazai-san sok embertől fog ajándékot kapni, szinte az egész maffiától. Még magának is lehetetlen olyan ajándékot találnia, amit más nem adna neki, Chuuya-san. Szóval, csípje egyszerűen ki magát. Ez az egyetlen megoldás.

  - Engem az akaszt ki -motyogta Tanizaki- hogy mind ezt fapofával közlöd.

  - De mond valamit. -helyeselte az ötletet Chuuya-

  - CHUUYA-SAN?! -kiáltott fel meglepettségében Tanizaki, Akutagawának pedig szinte csillogott a szeme, attól, hogy megfogadták, amit mondott-

  - De most gondolj csak bele Tanizaki. Én már alapjában véve is jobban nézek ki, mint a többi. Ha komolyabban kiöltözök, olyan kibaszott jól fogok kinézni, mint állat. Szóval indulás a ruha boltba!

  - Gratulálok, Akutagawa. -súgta oda a fiúnak Tanizaki- Most Chuuya-san nagyon a bögyében van.

  - Én csak azt mondtam, amit szerintem Dazai-san szeretne. Hogy Chuuya-san mindenkinél jobban nézzen ki és, hogy ezzel dicsekedhessen.

Végül Dazai is és Chuuya is megtaláltak a tökéletes ajándékot párjuknak. Vasárnap mind a ketten délig lustálkodtak az ágyban, Dazai talán tovább is, hogy teljesen kipihenjék magukat a partyra.

A neves esemény este kilenckor kezdődött, de Chuuya már két órával korábban nekiállt készülődni. Felvette vadonatúj mellényét és zakóját, amik enyhén csillogtak itt-ott, de nem igazán zavaróan. Nyakkendőt vett fel, ami éj kék volt és gondosan megigazította azt. Nadrágja zakója párja volt, fekete, enyhén csillogó. Hajával szenvedett a legtöbbet. Nem tudta eldönteni, hogyan is kéne igazán kiemelkedőre megcsinálnia, vagy kéne-e hozzá kalapja vagy sem. Fél óra múlva, viszont már kész volt ezzel is. Egy szimpla lófarok mellett döntött, amit feje hátuljának a közepére kötött és, nagy nehezen ugyan, lemondott kalapja viseléséről.

Ezekután felpattant motorjára és elrobogott a mulatságra kibérelt hotel felé.

Eközben Dazai egy egyszerű öltöny mellett döntött. Haját egyszerűen megfésülte. Bár arcáról a kötéseket leszedte, a karján lévőeket fent hagyta. Igaz, azért lecserélte a kötést egy új, tisztára. Aztán ő is elindult, bár ő Odasaku társaságában.

Mikor Chuuya odaért a helyszínre, ami egy hotel legfelső szintjéből és tetőteréből állt, alig voltak még ott páran. Akik ottvoltak, azoknak gyorsan lepasszolta az ajándékokat és örömmel látta, hogy mindenkitől minőségi borokat kap. Elise persze nem adott neki semmit, de a maci elragadtatta.

Végül Chuuya leült egy székre, de nyugalma nem sokáig tartott, Akutagawa és Higuchi haladt felé. A fiún fekete öltöny, Higuchin pedig egy világos kék ruha volt, haja kiengedve. Chuuya fejében hirtelen megfordult az ötlet, hogy párként érkeztek, de miután látta, hogy Higuchi továbbra és három-négy lépés távolságból követi Akutagawát, elvetette ötletét.

  - Jó estét, Chuuya-san. -köszönt a fekete hajú-

  - Hali. Neked is Higuchi. A többieket nem láttátok még?

  - Ha Dazai-sanra gondolsz, nemsokára itt van ő is.

  - Uhm.

Idővel egyre többen érkeztek meg, de Dazai még sehol se volt. Szinte mindenki adott valamit Chuuyának, vagy szimplán megdicsérte kinézetét az érkezők közül, ez legalább vigaszt nyújtott számára.

Egyszercsak megjelent Mori, Elisezel a lába mellett, aki mostmár nemcsak Chuuya maciját, hanem még másik hetet ölelgetett.

  - Uraim! -szólalt meg végül a főnök- Kérem, fáradjanak a tetőtérre, ahol hivatalosan is megnyitjuk a Dokk Maffia első karácsonyi partyját. Jöjjenek-jöjjenek!

  - Gyertek ~! És valaki segítsen a macikkal ~! -végül a segítő Tanizaki lett-

A tömeg felment a tetőre, ahol már alapból is voltak páran. Chuuya észrevette, hogy volt a tetőtér szélén egy kisebb színpad, ahol zenészek gyülekeztek. A férfi nem bírta ki, hogy ne kommentálja ezt az észrevételét.

  - Néha elgondolkodom azon, hogy a főnök mégis mennyi pénzt képes beleölni Elise cicomásabbnál cicomásabb ötleteibe.

  - Ez egy jogos kérdés, bár ez az én ötletem volt.

  - Dazai?!

A magas férfi átkarolta Chuuya derekát oldalról a jobb kezével, míg a másikkal csókra húzta a férfi ajkait, állánál fogva.

  - Mégis hol voltál, idióta?! Kezdtem azt hinni, hogy nem is jössz.

  - Bocsi-bocsi, de az csak a meglepid része volt~

  - "Meglepi"? Barom, mégis mit tervezel?

  - Valami csodásat, de majd meglátod, ígérem! -dalolta Dazai-

Mori időközben kilépett a hatalmas kör közepébe, amit a résztvevők alkottak. Elise mostmár macik nélkül állt mellette, fülig érő szájjal. Dazai eközben, még mindig derekánál fogva Chuuyát, az első sorba furakodott. Mori krákogott egyet és háta mögött összekulcsolt kézzel kezdte el beszédét.

  - Igazán örülök annak, hogy sikerült mindenkinek eljönnie és ajándékot találnia, legalább közeli barátainak. A party ötlete Elise-chantól származik, bár ami most jön azt egy tagunk javasolta. Elvégre nyilvánvaló, egy ilyen mulatságot nem lehet megtartani vagy elkezdeni egy olyan dolog nélkül, amit táncnak hívunk. Dazai-kun, ez valóban remek ötlet volt. -Elise mosolyogva bólogatott- Most pedig...

Mori elindult a kör széle felé és ezzel egyhuzamban Dazai indult el befelé. Chuuya kerekre nyitott szemekkel haladt Dazai mellett, mígnem a kör közepébe nem értek és Dazai át nem karolta egyik kezével Chuuyát, másik kezével megfogva Chuuyáét. A kisebbik égő vörös arccal fogta meg Dazai vállát, miközben nem törte meg vele a szemkontaktust.

Dazai teljes szívéből rámosolygott a férfira, majd a zene elkezdődött és Dazai vezetésével belekezdtek a táncba.

Egy lassú keringő zenéjét játszották és Chuuya próbált ellenállni a kísértésnek, hogy fejét Dazai mellkasára hajtsa, de nem járt nagy sikerrel. Dazai erre csak hallkan kuncogott egyet.

  - Igazán vonzó vagy, ebben a ruhában, drágám~

  - Ne hívj így..! -felelte Chuuya, anélkül, hogy elemelte volna fejét társa mellkasáról-

  - Csak nem nekem öltöztél ki így ~? -folytatta Dazai Chuuya kóstolgatását, mire a másik egyre jobban pirult-

  - És, ha igen..? Akkor mi van?

  - Akkor ez egy nagyon szép ajándék tőled. Ki gondolta volna, hogy pont a duzzogó Chuuya fogja, mondhatni saját magát ajándékba adni nekem?

  - Még egy ilyen és megruglak!

Dazai ezekután csendben maradt. Gyönyörködött, mind Chuuyában, akinek a ruhája megcsillant a holdfényben és haja illata orrát csiklandozta és mind pedig abban, hogy most mindenki rá és párjára figyel, többnyire ámulattal. Tudta, hogy inkább ezzel a tánccal saját magát ajándékozta meg, de a neki simuló Chuuya se lehetett szomorú, hevesen dobogó, szerettel duzzadó szívével.