A Morival való vacsorával kapcsolatban Chuuya egész végig abban reménykedett, hogy nem kell a kötésekkel teli férfi mellett ülnie, lehetőleg a legmesszebb lesz tőle. Viszont a szerencséje nem így szolgált.

Mori hatalmas irodájában egy kisebb étkező asztal volt elhelyezve, sötét vörös terítővel és arany mintákkal az alján. Már meg volt terítve, az első fogás a tányérokban, a második, harmadik; pedig lábásokban. Mori már jelen volt.

Azonban Chuuya mindezt észre se vette először, csak azt, hogy Morival szemben két darab szék helyezkedik el, az asztal mérete miatt eléggé közel egymáshoz. A vöröst kirázta a hideg.

-Jó napot, főnök~ -dalolta Dazai, miközben elindult az asztal felé majd leült-

Chuuya csak rázta a fejét ezen az illetlenségen, majd illően, megfelelő hangnemben köszönt Morinak és helyetfoglalt, bár vonakodva. Dazai közel volt hozzá és ez egyáltalán nem tetszett neki. Viszont, a bontatlan boros üveg az asztalon egy kicsit megnyugtatta.

-Miért hívott minket, főnök? -kérdezte Dazai, miközben elkezdte szürcsőlni a levest. Chuuya, mivel nagyon kíváncsi volt, elhatározta, hogy először meghallgatja a két férfi beszélgetését-

Mori összekulcsolta a kezeit az asztalon - Munkám van számotokra, amit jobb szerettem volna személyesen közölni. -sóhajtott- Elise-chan is nemsokára itt lesz, csak még a szomszéd szobában rajzolgat~

-A munkával kapcsolatban... -terelte vissza a témát Dazai-

-Á, igen. Egy helyi bandának a búvóhelyéről szereztünk biztos információkat. A feladat az lenne, hogy üssetek rajtuk, ti ketten.

-Csak mi, Mori-san? -kérdezte Dazai-

-Úgy van. -az idősebb férfi Chuuya felé fordította tekintetét, aki eddig rá se nézett levesére- Nem eszel, Chuuya-kun?

Dazai azonnal egy jó lehetőséget látott ebben a helyzetben, amit muszáj volt megjátszania. - Nahát, Chuuya-kun~ Nem tudsz egyedül enni~? Szeretnéd, hogy megetesselek~? -megfogta az alacsony férfi kanalát, márített a levesből és a férfi szájához helyezte- Mondd ááá~

Chuuya villámokat szóró tekintettel szorította meg Dazai csuklóját. -Ha így fejezed azt ki, hogy törötten akarod a csuklód, akkor jó úton jársz, rohadék!

-Jajj, de kegyetlen~ Látod, Mori-san? Csak segíteni próbáltam neki! -adta elő mindezt Dazai ártatlanul-

Mori válaszul a fejét rázta.  - Ti ketten olyanok vagytok, mint a rossz házasok.

-A ro-?!

-Ugyeeeee? Várj, mi? -nézett egyet értetlenül Dazai is-

-Csak foglalkozzatok az evéssel.

A páros így is tett. Chuuya mondjuk hamarabb nyújt a borosüvegért, mintsem az ételéhez. Mori eközben észrevett valamit, amit Chuuya nem. Dazai lágy mosollyal az arcán nézte a férfit, aki épp elégedett mosollyal töltötte magának az italt.

Morinak ez a látvány mosolyt csalt az arcára, bár alig láthatót. Már gyerekkoruk óta ismeri ezt a kettőt és, ha valaki, akkor ő nagyon is jól tudja, hogy bármit is mondjon egyik a másiknak, legbelül nagyon kedvelik egymást.

De vajon olyan értelemben is?

Pattant Mori fejébe a kérdés, amit úgy döntött, hogy nem tesz fel most a soukokunak. Most végre csendben esznek egymás mellett.

Majd talán egy kicsit később.

Miután végeztek Morinál, Dazai és Chuuya a szobáik felé haladtak. A jelentést szóban tették meg, még vacsora után közvetlen, szóval ez a feladat már nem terhelte a vállukat. Mori a beszámolójuk után a rajtaütéses feladatukról is jobban tájékoztatta őket.

Chuuya köszönés nélkül le akart fordulni arra a folyosóra, amin a szobája van, viszont Dazai nem akarta csak úgy, piszkálódás nélkül elengedni. Nem akarta bevallani magának, de több időt akart tölteni a bor imádóval.

-Szeretnéd, hogy holnap is felkeltselek~? Hogy az én gyönyörű arcomra kelhess~?-Chuuya haladt tovább, csupán a középső ujjával jelezte véleményét- Kegyetlen~

Bár, ha úgy nézzük nem mondott nemet.