,,Szeretlek. Ezt tartsd észben."

Dazai ezen szavai évekkel később is Chuuya fejében forogtak, mikorra már a férfi nem is volt a Dokk Maffia tagja.

Chuuya sejtette, hogy kapcsolatuk túl szép és a maga módján kellemes ahhoz, hogy igaz legyen, de arra nem számított, hogy ilyen hirtelen és igazából mindenféle ok nélkül vége lesz. Odasaku halála után Dazai rejtélyesen eltűnt, későbbi hírek szerint pedig az Irodához csatlakozott, Oda szavai, kérése miatt. Ez zavarta Chuuyát, de nem annyira, mint a tény, hogy őt is szó nélkül otthagyta. Egyetlenegy utalást sem ejtett erre a cselekedeteiben vagy épp mondanivalójában, ami ezt az eseményt nem tette volna teljesen váratlanná. Csak pukk. Eltűnt. Az elején Chuuya maga sem akarta elhinni. Azt várta, hogy legalább egy rövid üzenetet küld neki telefonjára, amivel megmagyarázza a történteket. De semmi. Dazai elment, egy másik szervezethez csatlakozott, a napok viszont teltek, hetek,hónapok és végül évek lettek belőlük, de Dazai még mindig nem talált vissza Chuuya életébe.

A Dokk Maffia Irodával kapcsolatos jelentéseiben gyakran feltűnt Dazai neve és Chuuya éjszakái mentek rá arra, hogy találjon egy jelet a férfi tetteiben, ami a visszatérésére vagy legalábbis a vele való találkozási szándékra utalna, de nem járt sikerrel. Megkereshette volna Dazait személyesen, elvégre tudta, hol az Iroda épülete, viszont büszkesége nem engedte. Úgy volt vele, hogy Dazai otthagyta és nem fog egy egyértelmű mozdulatot sem tenni afelé, hogy ő hiányolja ezt a barna hajú öngyilkosságmániás idiótát. Pedig de. Hiányolta.

Az évek szép lassan szaporodtak és Chuuya szomorúsága, hogy Dazai elhagyta, áttorkollott a férfi iránt érzett haraggá. Utálta,megvetette legszívesebben saját kezével ölte volna meg. Chuuya úgy fogta fel, hogy Dazai csupán szórakozott vele, kihasználta és érzései nem is voltak iránta igazán valódiak, csupán megjátszotta őket a saját műsora kedvéért. Viszont ezek az érzések szépen lassan elhalványodtak benne, miután sikerült Dazaijal beszélnie akkor, mikor a Maffia elfogta őt és láncra verte a pincében. Ugyan nem épp egy romantikus beszélgetés zajlott le köztük, de Chuuya elégedetten kitombolhatta magát, aminek nagyon örült, arról nem is beszélve, hogy válthatott pár szót Dazaijal is. Ezek után kissé megenyhült és szívébe ismét beleköltözött a szerelem lángja. Örült annak, hogy ex-partnere semmit sem változott az évek alatt, ugyan az a rohadék, mint aki anno volt. Chuuya örömére nem sokkal később jött a parancs Moritól, hogy együtt kell harcolnia Dazaijal a Céh emberei ellen, más szavakkal a régi, rettegett soukoku ismét egyesülni fog, ha még csak egy este keretében is.

Chuuya a Maffia egyik hatalmas épületének ablakán nézett ki, le a városra, talán pont arra a részre, ahol most épp Dazai sétál egy olcsó kötéllel a kezében, amivel feltervezi magát akasztani. A kalapos férfi kezében egy pohár bor pihent, amit nem rég töltött magának és azt szürcsölve gondolkodott az egyre közelgő estén, ahol Dazait ismét viszontláthatja.

Időközben rájött, pontosan maga sem tudja mikor, talán a pincében való találkozás után, hogy ő és Dazai nem lehetne soha se igazán boldog együtt. Kapcsolatuk így is-úgyis hátráltatná őket, elvégre az életüket is képesek lennének feláldozni a másikért, nem hogy az adott szervezetet, aminek tagjai. Nem, így jobb lesz. Csak néha látják majd egymást, akár csak két-három évente, és mikor majd találkoznak ismét mélyen beleszerethetnek a másikba, újrakezdve ezt a pokoli fogaskereket. Lehet, hogy szenvedés az idő, de a pillanat, amikor megint látják egymást elfelejtett velük mindent.

Chuuya ebbe a sorsba törődött bele, igaz, jóval később mint Dazai és több, mint biztos, hogy még tíz év is kevés lett volna Chuuya számára erre, ha tudja, hogy Dazai minden éjjel próbálja magához ölelni a takaróját alvásközben, mintha ő lenne, hogy néha egy-egy bevetésen Dazai inkább vele dolgozna, mintsem Kunikidával, de legfőképpen azt, hogy Dazai nem egyszer sírta magát álomba, annyira hiányolta őt.

Chuuya megitta a maradék borát és elkezdett készülődni az estére.

,,Szeretlek. Ezt tartsd észben."

-Már hogyne tartanám? Idióta.

Vége