~Dupain-Cheng lakás~

Marinette csak ült a sötétben, és próbálta feldolgozni mindazt, ami történt.
Egyik pillanatban még Macskával beszélgetett, a másikban mintha visszajött volna a látása, majd a srác lesegítette és szimplán faképnél hagyta. Kicsit sok volt neki.
- T-tikki ébren vagy?
- Igen!
- Lehetséges, hogy.... hogy egy ember "varázslata", aki Halálfejtől kapta az erejét, ne tartson örökké?
- Arra gondolsz, hogy elmúlhat e bármilyen erő, ami Halálfej adott? Teorétikusan nézve igen! A te szerencsetalizmánod is eltűnik ha visszaváltozol! Habár ez a pillangó talizmán titkos képessége, akkor sem tarthat örökké!
- És miért csak elméleti síkon?
- Mert a való életben ez szembeütközik azzal, hogy mi kwamik örökéletűek vagyunk....ha mi nem halunk meg, akkor a varázslat sem, amit hordozunk! Legalábbis én ennyit tudok! Nem árultak el nekünk többet, és a sok év alatt nem volt olyan esetre példa, mint a tied! Sajnálom, de nem tudok többet!
De....azt hiszem ha Halálfej elkészít egy akumát...mármint egy sötét pillangót, de utána visszaváltozik, a pillangó nem tisztul meg! Ereje továbbra is megmarad.
- Ez is több, mint a semmi!- simogatta meg kis kwamija buksiját.- Köszönöm! Viszont jobb, ha alszom, holnap hosszú napom lesz! Jó éjt Tikki!

°°°°°

Adrien nem bírta megállni a sírást, mert felelősnek gondolta magát. Borzasztó bűntudat mardosta, és akkor, abban a pillanatban, amikor a lány megtörten esett össze, ez az érzés csak felerősödött.
Habár Marinette ügyesen ugrott el Chloé támadásai elől, mégiscsak ő volt a hős, nem a lány. Álarc és szuperképesség ide vagy oda, elbukott. Nem tudott megvédeni egy embert. Nem bírt segíteni Marinettenek. Akkor mit sem értek feltételezései Marinetteről és Katicáról. Csak rontották volna a helyzetet.
- Nem a te hibád kölyök!- röppent a sráchoz Plagg.- Egy akumával szemben még te sem tudsz mit csinálni, a segítségem nélkül!
- Akkor miért nem segítettél?! Te is tudsz rombolni! Sőt!- mordult fel keserűen.
- Akkor mit tudtam volna tenni?!- háborodott fel.- nyeletten volna el Marinette-et egy szakadékkal?!
- S-sajnálom! Nem szabadna téges okoljalak emiatt!- ölelte meg a kwamit, amin maga Plagg is elcsodálkozott.- Jó éjt!
- Jó éjt kölyök!

°°°°°
~Dupain-Cheng lakás~

Marinette kilenckor kelt, ébresztője előtt fél órával. Élénken éltek benne az előző este eseményei. Gondolatai sűrűjben öltözködött és készült el, majd lement a pékségbe és a pult mögé leülve, csönben fogyasztotta el reggeliét.
- Kicsim, minden rendben? Csöndes vagy!
- P-persze, csak gondolkodtam....
- Min?- kezdte el Sabine a friss pékáru kipakolását.
- Csak.....tegnap egy pillanatra.....mintha....lehet furán, hagzik, de egy pillanatra, mintha újra láttam volna!
- Tessék?! Láttál?
- Cs-csak egy pillanat volt, de....olyan fura mégis.....Fekete Macska éppen velem volt, és mondta, hogy majd megbeszélik ezt Katicával....
- Az a lényeg, hogy ez azt jelenti, javulhat a szemed, akár találnak rá megoldást a hősök, akár nem!- puszilta meg Tom lányát.
- Várjunk! Ez azt jelenti, hogy nem is vagytok rájuk mérgesek? Mármint a hősökre!
- Nem szivem! Nem tehetnek róla, nem voltak ott és mivel Katicabogár is hasonló helyzetben van mint te, így gondolom erős is volt az ellenfelük!
A lány csak csöndesen bólintott, és befejezte reggelijét.
- Másrészt.....hogy-hogy Fekete Macska ilyen élénken érdeklődik irántad?- hallatszott pajkosság a nő hangjában.
Marinette hirtelen köhögni kezdett, annyira meglepődött.
- Öhő nem éhérdeklőhődik irántham!- nyögte ki.
- Milyen butus vagyok! Azt Adrien teszi ugye?- kacagott huncutúl.
Marinettere újabb köhögőroham tört rá, csak egy perc után, mire újra normálisan kapott levegőt, tudott megszólalni.
- Miből gondolod?
- Hát nemrég meglátogatott, meg aztán Mrs. Palourde is mesélte, hogy ma jön hozzád valaki! Ki más lenne?
- Alya?
- Neki nem is mondtad el, hogy mi történt! Tegnap bejött és semmiről sem tudott!
- Tessék?! Ti elmondtátok neki?!
- Nem! Az a te dolgod! Nem akarom, hogy rosszul érezd magad! Ha úgy gondolod, hogy még nem vagy kész elmondani, és megértem! Nem akarom, hogy rosszul érezd magad!- ölelte meg lányát.- Tudnod kell, apáddal nagyon büszkék vagyunk rád! Tudjuk, hogy ez nehéz neked, de te nagyon ügyesen megoldasz mindent!
- Köszönöm!
Ekkor Loreley nyitott be az üzletbe.
- Szép napot!- köszönt óriási mosollyal az arcán.- Marinette, hogy vagy?
- Jól, köszönöm!- mosolyodott el a lány is, az idős hölgy hallatán.- Ma mit fogunk gyakorolni?
- Milyen lelkes vagy!- kacarászott.
- Nagyon tetszett a tegnapi!
- Akkor ne is húzzuk az időt! Sabine légy oly szíves és csomagolj nekem három kiflit és két vajas croissantot, meg valamilyen édes aprósütit vagyesen!
Mrs. Palourde fizetett, majd távoztak.
Marinette vitte a botját és napszemüvegét is.
- Nos, akkor kezdheted is! Foglak, de nyisd ki a botot. Ezzel azt is jelezni tudod, hogy álljanak el az utunkból, ha nem akarnak belénkütközni.
Viszonylag gyorsan haladtak, így Loreleyhez is hamar elértek.
A házban újra elkezdték gyakorolni a bot elkapását, ami meglepően jól ment Marinak.
Miután ezzel végeztek, Loreley bevezette egyik szobájába, hogy ott gyakoroljon. El kellett találjon egy köralakú képig, ami tőle jobbra helyezkedett el.
A szoba tele volt antik bútorokkal, így a lánynak vigyáznia kellett, hogy semelyik se sérüljön.
Nagyjából vele szembe egy fotel, egy kanapé és egy kis sámli volt. Az ülőgarnitúráta mellett jobbra egy nagy zongora, a falakon szebbnél szebb festmények. Jobbra egy szekrény volt üveges ajtóval, amiben a hölgy a porcelánjait tartotta. Még egy-két bútor, kisebb nagyobb könyvespolcok, szekrények, és a lány meg is találta, amit keresett.
- Remek! Most húnyd le a szemed! Gondolatban járd körbe a szobát ugyanazon az útvonal, mint amelyiken ide eltaláltál! Készíts a fejedben egy térképet próbáld elkpzelni, hogy mi hol lehet és, hogy milyen messze helyezkednek el egymástól! Ha kész vagy, menj el a zongoráig anélkül, hogy nekiütköznél bárminek is, hisz már ismered az útvonalat!
Marinette pontosan azt tette, amit a hölgy mondott. Lassan, bizonytalanul indult el. Amikor a képet kereste, minimum hétszer nekiment valaminek, de mikor a hangszerez ment, csupán egyszer.
- Lassan, így tovább!- bíztatta Mrs. Palourde.- Na látod, mennyivel könnyebb volt!
- Igen! Szinte láttam magam előtt a szobát!- mosolygott a lány.- Tud játszani a zongorán?
- Igen! Szeretnéd, hogy játszak?
- Igen!- terült el óriási mosoly arcán.

°°°°°
~Dupain-Cheng lakás~

Miután a hölgy játszott gyakoroltak még egy órát, ebédeltek, majd elindultak vissza.
Három után értek a pékségbe.
A szülők nagyon hálásak voltak Loreleynek, mert azon felül, hogy segített a lánynak, reményt adott neki, és sokkal életvidámabb is volt. Boldogan, mosolyogva köszönt szüleinek és nagy hévvel mesélte, miket csináltak.
Miután Mrs. Palourde távozott, Marinette felment szobájába, ahol nagyban elkezdett készülni Adrien "fogadására".
Nagyon boldog volt, hogy a srác meglátogatja.
Sütit vitt fel, amiből természetesen Tikki is kapott. A kwami segítségével rendet rakott, és természetesen a képeket még a matraca alól is összeszedte, habár már nagy részük nem volt a falakon.
Adrien időben megérkezett. Mari épp teát csinált, amikor benyitott.
- Szia!- köszönt neki a fiú.
Marinette szinte teljesen lefagyott.
- Te.....- fordult meg, kitágult szemekkel.

Sziasztook!😊

Nos itt is lenne a beígért fejezet! Többen jeleztétek, hogy tetszik és várjátok a folytatást, így megpróbáltam minnél többet írni, hogy kész legyen!
Nos ugye mint említettem vasárnap elutazok, szóval nem tudom, hogy mi lesz a következő fejezettel!
Addig is sziasztook!🐾

Annalulu🐞