~valahol Párizsban~

Marinette nem volt természetesen biztos abban, hogy jó irányba tart e, de sietnie kellett. Nem tudta társai mennyire boldogulnak, így mindenképp a lehető leghamarabb vissza akart érni.
Yoyoját nem alig merte használni, hiszen csak egy rossz mozdulat és zuhan a mélybe. Megfordult a fejében, hogy felhasználja a Mestertől kapott italt, de fontosabb pillanatra tartogatta.
Remélte időérzéke nem teljesen veszett el, és nem órák óta bolyong össze vissza.
- Katicaa!- hallott meg egy nagyon ismerős hangot közeléből.- Itt vagyok! Erre!- beszélt hozzá továbbra is.

°°°°°

~a Louvrenál~

A három hős nagy erőfeszítésekkel küzdött, de nem sok eredménnyel. Szurkot a Louvrenál tudták tartani, ami (mivelhogy kevés árnyék volt a téren) valamelyest lelassította ellenfelüket, viszont még így sem értek el nagy sikert.
- Rendben, mi legyen most?- kérdezte Rena mikor ismét egymás mellé gyűltek, hogy nem hagyjanak nagy árnyékfelületet, amin Szurok hátba támadhatja őket.
- Katica már minimum húsz perce elment.- húzta el a száját Páncélos.
- Tarsatok ki, csak még egy kicsit!- kérte Adrien.- Azt mondta, van egy terve! Csak tartsuk fel ezt az izét még egy kicsit!- mintha csak végszóra valahonnan Szurok is előkerült, és nem díjazta az "izé" megszólítást, egy jobb horoggal jutalmazta meg Fekete Macskát.- Te kis....- lendült támadásba, de az akumatizált eltűnt, a srác meg szédelegve próbált megtámaszkodni botján.
- Jól vagy?- lépett egyből mellé Alya, de hirtelen az árnyék beszippantotta és tíz méterre köpte ki újra.
- Rena!- kiáltotta Páncélos majd Macskát támogatva a lányhoz sietett.- Teknő!- vont védőpajzsot maguk köré.
Szurok őszintén megörült, hogy a hősök egy helyre tömörültek, és viharverten még csak csatarendbe sem álltak, tökéletes támadó felületet adva ezzel. Az akumatizált szaltózott egyet, beleolvadt egy árnyékba és megcélozta a hősök árnyékát a pajzs alatt.
- Hova tűnt?- tápászkodott fel Alya.
Hirtelen egy ütődés érztek a pajzs alatt, mintha egy földrengés ázta meg volna a földet, majd még párat. Ezután Szurok kifáradva tűnt fel tőlük pár méterre.
- A pajzson nem jut át!
- De ez sem tart örökké!- nézett csipogó karkötőjére Nino.
- Rendben, mi készen állunk! Változz vissza, etesd meg a kwamidat, és gyere vissza!- fogta meg Páncélos vállát Fekete Macska.
- Hogy mit csináljak? Etessem meg?
- Ooo nálatok még nem volt hosszabb ideig kwami!- ráncolta homlokát Adrien.- Rendben, a kwamid kimerül, mert felhasználtad a rejtett képességed! Egyszerűen éhes lesz. Változz vissza, kérdezd meg mit eszik, és adj neki olyan gyorsan enni, ahogy csak tudsz! Ha evett újra átalakulhatsz. Rendben?
Nino bólintott. Karkötője még egyet csippant.
- Akkor háromra! Eltereljük a figyelmét, hogy elmehess! Egy, kettő, három!- kiáltott, majd a védőpajzs leolvadt, és Rena meg Macska szembe találták magukat ismételten ellenfelükkel, aki még mindig kissé lihegett, mintha kifárasztotta volna, hogy az árnyékban ragadt, amikor megpróbált betörni.
- Igazán jöhetne már Katica!- szólalt meg Rena Rouge.
- Ideje lenne!- helyeselt Adrien.
Őszintén aggódott a lányért. Remélte elérte célját, hisz egyedül indult útnak a Mester házától, remélte, hogy egyáltalán visszatalál.

És ha Szurok megtalálta?!- tette fel magának kétségbeesetten a kérdést.

Félelme nem volt alaptalan, ugyanis az akumatizált egy kicsit hosszabb időre eltűnt. Nyugodtan megkereshette Marinette-et. Kétségtelen volt, hogy barátnője vaksága ellenére bravúrosan meg tudta védeni magát, de ellenfelük ellen jóformán egy látó ember sem tudott mit tenni, ha az nesztelenül előbukkan mögötte. Bíznia kellett abban, hogy a hősnőnek semmi baja, hisz neki is épp elég gondja volt Szurokkal.
Fekete Macska és Rena Rouge észre sem vették, de vészesen hátráltak. Nem érezték túl biztonságban magukat így, hogy Páncélos elment. Már egészen a nagy tér széléig elértek, amik észrevették mit is tettek. Mögöttük egy cukrászda üvege magaslott, tökéletes tükör ként szolgálva. Majd hirtelen a üveg megrászkódott, és az akumatizált alakja sejlett fel benne. Ez egy másodperc töredéke alatt történt. Mintha Szurok a tükörben ragadt volna, majd eltűnt és nem látták.
- T-te is....
- Ezt felhasználhatjuk ellene! Csak jönne már vissza Katica!- nézte Adrien az eget, várva, hogy barátnője eléugorjon, és nem is hiába!
- Beugorhatunk?- termett előttük Katicabogár Méhkirálynővel. A lány szeme szép kék volt, megitta a Mester ajándékát.- Hol van Páncélos?
- Megeteti a kwamiját, mindjárt jön.
- Rendben!
- Ki az ellenség?- kérdezte Chloé.
- Szurok a neve, az árnyékokban tud utazni! Szóval bárm...Katica vigyázz!- kiáltott Alya.
Marinette egy másodperc töredéke alatt megfordult, és elgáncsolta ellenfelüket, de szerencsétlen módon az ányékban landolt, ami beszippantotta és Szurok ismét eltűnt.
- Azt hiszem ennyi ízelítő elég volt!
- Nincs sok időm úgyhogy....Szerencsetalizmán!- dobta fel yoyoját. Kezébe egy nagy tükör hullott, amitől őszintén meglepődött, még szerencséje volt, hogy Adrien segített neki megfogni. Mikor kezük találkozott, a fiú rámosolygott. Őrült, hogy újra maga mellett tudhatja barátnőjét.
- R-rendben.....akkor.....- kezdte zavartan Marinette, de hirtelen bevillant agyába egy gondolat. Mikor érkeztek látta mi történt az akumatizálttal, ahogyan a tükörbe záródott.- Hozzatok annyi nagy tükröt, amennyit csak találtok! Találkozunk a Dupont iskola közelében lévő parkban!- vette halkabbra hangját.
- Lemaradtam valamiről?- toppant be Nino.
- Menj Renaval, ő mindent elmond! Siessetek! Nem tudom meddig marad így a szemem! Ad...Macska! Te velem gyere! Elmondom a tervet, ha bármi történne, te tudd, de.....teszünk egy ki kitérőt!

°°°°°

Marinette és Adrien a parkban állt, a srác kezében Mari tükrével.
A hősnő körülnézett és egyből tudta, hogy jó helyen áll.
- Tükröt kell tegyünk oda, oda, oda és oda, meg.....- mutogatott körbe. A szerencsetalizmántól kapott és tükröt és a hősnőjét természetesen elhelyezték, de várniuk kellett a többiekre.
- Tükrökkel össze tudjuk zavarni majd, hogy Méhkirálynő meg tudja bénítani! Viszont vigyáznunk kell! Ha megneszel, eltűnik! Valahogy egy helyben kéne tartanuk! Csak pár másodpercig!
- Majd Páncélos segít! A védőpajzsán nem jut át semmi!
- Rendben!- Marinette körülnézett, majd halkan folytatta.- Adrien, ha a szemem....
- Ne aggódj! Már nálunk van a talizmánod! Nem lesz baj!
- És ha visszaváltozom?
- A csapatból jelenleg én vagyok a legnélkülözhetőbb! Majd elviszlek innen!
- Köszönöm!- mosolygott hálásan.- Tudnod kell, hogy....
- Megjöttünk!- ugrott eléjük szinte egyszerre a három hős egy egy tükörrel a kezükben.
- Ez kevéd lesz....- mondta Katica miután elhelyezték őket.
- Ezt bízd majd rám!- kacsintott Alya.
- Rendben!
- Hogy csalogassuk ide?
- Amikor Katicával hozzátok mentünk....- kezdte Chloé.-....megálltunk egy pillanatra, hogy Katica megigyon valamit....árnyékban álltunk meg, és hirtelen mögöttünk termett! Mintha megérezte volna, hogy hol vagyunk!- borzongott kissé meg.
- Méhkirálynő is átesett egy utazáson az árnyékokban....- húzta kissé el száját Katicabogár.- Álljatok árnyékba! Figyeljetek! Ha megjelenik, te jössz Rena Rouge, aztán mindenki ugorjon a "tükörlabirintusba"!
Fülbevalója csipogott egyet, de a lány nem törődött vele. Még volt pár perce és annyi idő alatt, már sokszor meg tudták változtatni a csata végkimenetelét. Szeme sokkal jobban aggasztotta. Már tizenöt perce volt, hogy megitta Fu Mester italát. Remélte kitart elég ideig.
Chloénak igaza lehetett, mert épphogy árnyékba álltak Szurok megjelent a közelükben.
- Délibáb!- fújt fuvolájába Alya, mire a hiányzó tükrök megjelentek és a hősök egyszerre vetették magukat közéjük.

Sziasztook!😊

Nos kissé késve bár de itt a következő fejezet, amivel elérkeztünk a finálé kezdetéhez, ugyanis a következő résszel lezárom ezt a könyvet! Régóta ezzel foglalkozok, úgyhogy jó lesz új történet után nézni, de természetesen hiányozni fog!😢 Mint egyszer korábban írtam ez a kis történet Mayura megjelenése előtt játszódik, szóval próbálom majd elvarrni a szálakat!😉
További szép hetet kívánok mindenkinek!😘🐾

Annalulu 🐞