~Dupain-Cheng lakás~

Miután Marinette még egyszer barátai lelkére kötötte, hogy legyenek óvatosak és éberek, mindenki hazament. Adrien természetesen hazakísérte barátnőjét, majd ott is maradt egy kis ideig.
- Akkor hogy legyen a ma este?- törte meg végül Adrien a kettőjük között régóta húzódó csendet.
- Hát....- pirult el kissé a lány, mielőtt még kimondta volna, amit gondol.- Megbeszéltük, hogy ha neked megnyugtatóbb, akkor este átjöhetsz, nem?
- D-de csak....gondoltam megkérdezem még egyszer! D-de akkor nem baj ugye?
- Ha te jobban fogod érezni magad emiatt, akkor nem! De.....Adrien?
- Igen?
- Emlékszel mit mondott a Mester a kwamimnak?
- Mármint mikor?
- Amikor távoztunk. Olyan.....fura volt!- mondta elgondolkodva, de szinte már inkább magának, mint barátjának.- Ugye tudod, hogy mindent bele kell majd adnod?- visszhangzott ez az egy mondat fejében
Marinette-et hirtelen rossz érzés fogta el, mintha valami ott motoszkálna benne, mintha értette volna amit a Mester mondott, mégis kisebb ködöt érzett maga előtt. Nem tudta, hogy saját maga von fátylat a dolog elé, mert nem akarja, hogy sejtése beigazolódjon, vagy ennyire furán fogalmazott Fu Mester.
- Lehet arra gondolt, hogy mindenképp meg kell gyógyulj, és lehet kissé nehéz lesz....- találgatott Adrien.
- Lehet...- hagyta inkább a fiúra.- Szerinted mikor fog támadni?
- Halálfej? Nem tudom....attól függ, hogy mikor találja meg a megfelelő embert. Ha igaz, hogy ellened akarja felhasználni a vakságod, akkor......szerintem vár és nem akumatizál minden egyes embert, aki mérges lesz....bár ki tudja! Nem látok a fejébe. Lehet pont, hogy ki akar fárasztani....
- Igen!- húza el a száját kissé Marinette.
- Héé, nyugi megoldjuk!- tette kezét barátnője arcára.
- I-igen! Tényleg!- vett egy mély levegőt.- Mi van azzal a versennyel, amit apukád hírdetett meg?
- Visszamondtam.- válaszolt egyszerűen.- Sokkal komolyabb dolgunk is van!
- Talán tényleg ez lesz a legjobb! Az hiszem el kéne menjek holnap Mrs. Palourdehoz! Kéne még órákat vegyek, és....gyakorolhatnánk is esetleg! Hátha jól jön!
- Ez nem rossz ötlet é.....- Adrient telefonja szakította félbe.- Tudom, megyek!- vette fel mobilját.- Akkor azt hiszem majd találkozunk! Hányra jöjjek?
- K-kilencre!
- Rendben! Szép estét!

°°°°°
~Agreste lakás~

Adrient nem töltötte el bizsergés, ha arra gondolt, hogy barátnőjével fog aludni. Nem úgy gondolt az elkövetkezőkre, mint egy titkos találkára kettőjük között. Sokkal inkább akart őrködni egész éjjel, mit sem törődve azzal, hogy fáradt lesz. Volt valami a Mester hangjában, ami azóta nyugtalanította, mióta beszéltek. Az, hogy mikor megkérte hős nevén szólította, csak rátett egy lapáttal. Mintha azt hinné, hogy Halálfej elrabolná Marinette-et mikor alszik, pedig a gonosz nem tudhatott Katicabogár kilétéről. Barátnőjének természetesen egy szót sem szólt baljós előérzeteiről, vagy Fu Mesterről. Azt sem tudta, hogy van e miért igazából aggódnia, mégsem volt nyugodt. Feszült volt, legszívesebben még arra a három órára sem hagyta volna egyedül Marit. De ekkor még bele sem gondolt abba, hogy másnap fotózása lesz délután. Mikor ez eszébe jutott, nem mondhatni, hogy jó érzés kerítette hatalmába, ám félretette aggályait egy kis időre. Először el akart jutni végre társához, addig elhatározta, hogy nyugodt marad és nem gondolkodik előre. Akar egy kicsit pihenni, mielőtt indul, hogy éjszaka bírja. Legnagyobb meglepetésére hamar elaludt.

°°°°°
~Dupain-Cheng lakás~

Marinette izgult az este miatt. Nem tudta, hogy hogyan fog tudni aludni. Adrient nem "pakolhatta" ám bárhová, csak a saját ágyába, ha nem akartak lebukni!
- Ez még így is necces lesz!- dőlt asztalára.
- Ugyan kislány!- kuncogott kwamija, de mosolya hamar leolvadt.- Minden rendben?- nézett barátnője fura arckifejezésére.
- Már megi......- tágult ki szeme, és ismét rossz érzés kerítette hatalmába.- Tikki!- nyögte ki.
- R-renben, csak nyugodj meg! Vegyél mély levegőt, majd fújd ki! Te is tudod, hogy nem történhet semmi bajod, csak maradj nyugodt!- duruzsolt a lánynak.
Marinette maga sem értette hogyan, de a kis katica hangja lecsendesítette elméjét, tisztán tudott gondolkodni, uralta és visszaszorította a rajta lassan elhatalmasodó káoszt. Majd vett még egy utolsó mély levegőt és kifújta, mire a rossz érzés hirtelen megszűnt, ám szeme előtt lassan tisztulni kezdet a kép és újra látott.
- T-Tikki?- nézett hitetlenkedve a kwamira.
- Marinette, te....
- Én....- gyűltek könnyek szemébe, majd körülforgatta fejét, hogy megbizonyosodjon. Ágya szokásosan be volt vetve, kis kanapéja és tükre is a helyén volt, minden normálisan nézett ki. Csak ült percekig és össze vissza kapkodta tekintetét. Várta mikor tűnik el minden szeme elől, mint addig, de nem történt semmi. Nézte íróasztalát, a falat, kibámult az abalkon és a lenyugvó nap utolsó fényeiben fürdő háztetőket figyelte.
- Lehetséges?- kérdezte kábulatából felócsúdva, majd leindult szüleihez, habár a lépcsőnél megtorpant. Annyira megszokta, hogy vakon közlekedik, hogy már-már zavarónak hatottak a körülötte kiélesedő tárgyak, így csak óvatosan sietett le.
- Anya, Apa!- kiáltott az éppen a pékséget záró szüleinek.
- Mi az kics....- ejtett ki egy kenyeret kezéből Sabrine.- Tom!
- Látok!- ölelte meg szüleit.- Újra látok!- szalad ezután a a pékség ajtajához, kitárta azt és figyelte, hogy mi történik az utcán.
Könnytől csillogó szemmel figyelte az autókat, az utcán sétáló embereket, a madarakat, amiknek eddig csak a csicsergését hallhatta. Majd felnézett az égre és megpillantotta az elsőre előbújó csillagok halvány fényét. Ezek után az Eiffel torony irányába nézett, ami már ki volt világítva.
- El sem hiszem aranyom!- lépett mögé anyukája.
- Pedig, semmi sem történt!- kezdett ekkor kissé gyanakodni.- Csak hirte....pedig eddig is volt már ilyen, de az nem tartott tovább egy percnél!
- Lehet, hogy Halálfej varázslata megszűnt!- találgatott apukája.
- Vagy Katicabogár és Fekete Macska megtalálta a megoldást!
Marinette nem akart gyanakodni vagy félni, hogy mikor sötétül el újra előtte a világ. Élvezni akarta, hogy ismét lát, amit a legnagyobb kincsnek érzett.
Ezek után felementek és elkezdték a vacsora főzését, ami ugyanolyan jó hangulatban telt, mint Azelőtt.
Marinette nagyon izgatott volt. Alig várta, hogy elmondhassa Adriennek, hogy mi történt, meg persze ki akarta választani, hogy másnap milyen ruhát vegyen fel, meg Tikkivel is beszélni akart, hiszen nem értette, hogy pontosan miért is tűnt el egyik pillanatról a másikra vaksága.
Vacsora után adott egy-egy "jó éjt puszit" szüleinek, majd felsietett, lezuhanyzott, fogat mosott és odaállt tükre elé ruháival. El sem hitte mennyire jól fog mulatni kwamijával. Miután kiválasztották a szerencsés darabot, Marinette felment erkélyére, hogy megtekintse a kilátást, amely oly' sokat segített neki. Végigfutatta szemeit a háztetőkön és tetőkön, majd megcsodálta az Eiffel tornyot.
- Tikki? Végülis mi történhetett?
- Nem tudom! Lehet a Mester csinált valamit! De mondd csak....mit éreztél pontosan? Én csak annyi láttam, hogy hirtelen kisimul az arcod! Már nem fintorogtál és nem húztad össze a szemöldököd, aztán.....kezdett az élet visszatérni a szemeidbe....egyre kékebb lett aztán már ugyanúgy csillogott mint régen!
- Ha hiszed ha nem,- simogatta meg kis kwamija fejét.- megnyugtattál! Nem teljesen értettem, amit mondtál, de a hangod megnyugtatott és utána....csak hirtelen eltűnt az a rossz érzés!
- Sajnálom, de nem tudom! Holnap délután esetleg menjünk el Fu Mesterhez!
- Rendben! Talán tényleg az lesz a legjobb!
Ekkor feltűnt Macska a háztetőkön, úgyhogy Marinette integetett neki, hogy meglássa a srác is őt.

Sziasztook!😊

Nos 2 hét kihagyás után, de megérkezett ez a rész is, remélem tetszik! Gondolom nem árulok el nagy titkot, de ez a történet a végéhez közeleg!
Jövő héten jövök a következő fejezettel! 
Addig is szép hétvégét!😘🐾

Annalulu🐞