~a Dupont iskola közelében~

- Miről szeretne velem beszélni?- kérdezte kissé meglepődve Adrien Mrs. Palourdetól.
- Fu Mester vár titeket!
- Tessék?!- tátotta el mégjobban száját.- Ön honn....
- Hosszú! Nincs erre időnk! Ma mindenképp menjetek el! Tarthatatlan ez az állapot! Még egy kis idő, és Halálfej olyan ellenséggel lép elő, aki ellen képtelenek lesztek küzdeni így! Meg kell valahogy oldódjon ez a....helyzet!
- Egyetértek, de....Mari...úgy értem Katica még soha sem használta fel a szerencsetalizmánját, amit nem értek, bár ráhagytam.....olyan, mintha nem is adna esélyt magának, hogy.....
- Meg kell értsd az ő szemszögéből! Akárcsak te magad, ő is egy hős! Fogadni mernék, hogy azért nem használta soha, mert félt, ha idő előtt visszaváltozik, akkor nem tehet semmit értetek! Na meg ha visszaváltotik idő előtt és nem tud elbújni.....szóval szerintem érthető! De nem az én feladatom haditervet kovácsolni!- nevetett szórakozottan.- Marinette drágám, örülök, hogy találkoztunk!
- Nagyon köszönöm, hogy visszahozta nekem!- ölelte meg a hölgyet.
- Ugyan, nincs mit! Szép napot drágák, és Adrien! Ma délután!
- Rendben!
- Miről beszél?
- Ma délután meg kell látogassuk a Mestert!
- Tessék?
- A következő támadásra kell előkészüljünk!
- Értem...

°°°°°

Adrien és Marinette továbbra is normálisan viselkedett az iskolában. Azt tervezték, hogy leghamarabb azután mondják el barátaiknak, hogy együtt vannak, miután a lány visszanyerte a látását.
Marinettenek sokkal jobb hangulata volt. Az, hogy kwamija újra vele lehetett nagy boldogsággal töltötte el.
- Vajon mit akarhat tőlünk?- kérdezte a hősnő a Mester háza felé tartva.
- Mrs. Palourde azt mondta, csak idő kérdése és Halálfej talál magának egy olyan alanyt akumatizálásra, aki esetlegesen majd legyőzhet. Ki fogja használni a helyzeted ez biztos! Ezt meg kell előzzük!
- Igazad van! Szerinted tudunk tenni bármit is ellene?
- Biztosan! Mi vagyunk Katica és Fekete Macska! Bogaram úgy véled, hogy nem vagyunk legyőzhetetlen páros?
- Bocsánat, elfelejtettem!- kuncogott.
- Akkor azt hiszem ez nem kérdés! Bár remélem, hogy a Mesternek van valami terve!
- Kérdezhetek valamit?- változott meg hangszíne.
- Persze!
- Így, hogy kiderült, te vagy Macska.....kicsit összezavarodtam....
- Mármint miben?
- Mikor jöttél rá, hogy én vagyok Katicabogár?
- Amikor kizártad magad Páncélos pajzsából.- válaszolt egyszerűen.- Természetesen fura volt, hogy te és Katica mindketten....Chloé varázslata alá estetek, ami miatt azt hiszem egyértelmű, hogy gyanakodtam kissé, azonban olyan távolinak tűnt ez a gondolat.....te és Katica teljesen mások vagytok, csakúgy mint én és Macska, emiatt sokszor elbizonytalanodtam. Az, hogy a parkban olyan fura pózban álltál meg a rúddal és utána hősként is.....valahogy nem tudom, csak úgy bevillant és teljesen biztos voltam benne, hogy te állsz előttünk, de nem tudom megmondani miért!
- Értem....
Ezek után csendben tették meg a hátralévő kis utat. Mindketten érezték, hogy valami komoly dolog van készülőben, ám ez nem töltötte el őket túl nagy megnyugvással. Marinette érezte a vihar előtti csendet. Feszültség fészkelődött gondolataiba, befúrta magát az agyába ez az érzés. Jó tervvel kellett előállniuk, nehogy elveszítség talizmánjaikat.
- Megérkeztünk!- torpant meg egy egyszercsak Adrien és bekopogott.
- Ááá Marinette és Adrien! Kerüljetek beljebb!- nyitott ajtót a férfi.- Üljetek le!- kínálta őket hellyel, majd teával.- Nagyon örülök, hogy eljöttetek! Gondolom Loreley elmondta miért hívtalak! Eddig úgymond magatokra hagytalak titeket, reméltem meg tudjátok oldani a meggyógyulásod! Ne értsétek félre, ez nem szidás, mert remekül helyt álltatok, mind ti, mind a barátaitok! Azonban látom valahogy erősebbek kell legyetek, ha vissza szeretnéd kapni a látásod, én pedig remélem ebben a segítségetekre lehetek!- állt fel, majd szekrényéhez sétált.- Ezt neked készítettem!- vett elő egy kis üvegcsét, benne kék fokyadékkal.- Átmenetileg visszaadja a látásod, de mindössze kisidőre! Nagyon nehéz volt elkészíteni, és mire teljesen elkészült már csak ennyi maradt, szóval vigyázz rá és használd, amikor úgy érzed eljött a pillanat!- adta át a lánynak.
- Köszönöm!- vette el kissé remegő kézzel, majd kistáskájába tette.
- Van már valami tervetek?
- Sajnos nincs....viszont.... elképzelhető, hogy Halálfej már kitatálta, hogy milyen ellenség lenne megfelelő a legyőzésünkre?
- Nem kizárható!
- Eddig Rena Rouge és Páncélos segítsége nem bizonyult elégnek, hogy végleg megszüntessük a problémát!- gondolkodott hangosan a lány.
- Szükségünk lesz még egy hősre! Méhkirálynőre!
- Alaposan átgondoltátok?
- Igen! Viszont elkérném már most a talizmánt! Oda szeretném adni Chloenak, hogy Al....a másik két hősnél is van! Állandó készültségben kell legyünk!
- Rendben!- vette elő a hajcsatot Fu és hasonlóan Marinettenek adta.
- Köszönjük, hogy odaadta Renanak és Páncélosnak a talizmánjaik! Sokat segített!
- Ez természetes! Óvatosságra kell intselek titeket, mert nem tudhatjuk, hogy mekkora veszély fenyeget!
- Mester jól érzem, hogy ez már a vihar előtti csend?- kérdezte kissé félve a hősnő.
- Jól érzed! Menjetek haza, de Fekete Macska! Kérlek ne hagyd egyedül egy percre sem! Ezt a pár napot töltsétek együtt, és legyetek résen! Ha lehetséges, kérlek éjszaka is legyetek egy házban!
A két hős természetesen egyből elpirult, majd valamit hebegve habogva megígérték. Már elbúcsúztak, mikor a férfi utánuk szólt.
- Tikki! Ugye tudod, hogy mindent bele kell majd adnod?
- Muszáj?- kérdezte kissé csüggedten
- Igen! Mindenkinek jobb lesz így!- jelent meg szomorkás mosoly arcán.
A kwami bólintott, majd visszarepült hordozója táskájába.
Marinette hirtelen fel sem fogta, hogy Fu Mester mit is mondott kwamijának, még az együtt alvásos kérésén kattogott.
A két fiatal nagy csendben lépdelt egymás mellett, egyik sem tudta, hogy mit mondjon, vagy egyáltalán kéne e mondjon valamit. Végül Marinette törte meg a csendet.
- Adjuk át Chloénak a talizmánját!
- Most?
- Igen! Nem szeretnék ezzel csata közben időt pazarolni, így is nehéz dolgunk lesz! Valamint beszélnünk kell a többiekkel is! Ki kell találjunk valamit, amég nyugodt környezetben tehetjük!
- Igazad van! Marinette én....nem látom alaptalannak azt, amit Fu Mester mondott.
- Mármint?
- Azt, hogy ne legyünk külön....
- Adrien é....
- Csak hallgass végig! Lehet, hogy a következő akumatámadás valóban éjszaka lesz és lehet, hogy olyan körülmények alakulnak ki, amik miatt megoldhatatlan lesz, hogy odaérjek hozzád!
- Egy pillanatig se gondold, hogy tehetetlen vagyok egyedül! Attól még, hogy megvakultam igenis képes vagyok segítség nélkül is élni!
- Én nem is ezt mondtam!- mentegetőzött egyből a srác.- Mindössze jobban érezném magam, ha tudnám, hogy biztonságban vagy!
- Nem kell mellém pesztra köszönöm!
- Marinette!
- Nem szigetelhetsz el csak azért, mert nem látok! Köszönöm, de nem szeretném, hogy a bébicsőszöm legyél! Különben is mi van, ha tegyük fel csakhogy megnyugodj, ezentúl minden percet veled töltök, de Halálfej olyan ellenfelet kreál, aki legyőz minket?
- Akkor a végsőkig azon leszek, hogy megvédjelek bármi áron!- válaszolta a srác, de hangjában valami fura komolyság csengett.
Marinette csak csodálkozva torpant meg.
- Marinette tudnod kell, hogy ha még valami történne veled.....én azt nem bírnám elfogadni, hogy tehettem volna ellene és....
- Nyugodj meg!- ölelte meg.- Semmi nem fog történni! Rendben, ha szeretnéd, pesztrálhatsz éjjel-nappal!- mosolygott kedvesen, majd óvatosan megfogta barátja arcát és megcsókolta. Őszintén, akárhogy tudta, hogy Macska előtt áll, még mindig Adrien ként tekintett osztálytársára, így olykor még mindig komoly "erőfeszítéseket" kellett tegyen, hogy leküzdje félénkségét.
- Gyere keressük meg Méhkirálynőt!- fogta meg Adrien kezét.

Sziasztook!😊

Nos elkészült a 28. fejezet, sajnálom, hogy csak most, de mint egy kommentbe írtam, kisebb dolgom akadt!
A következő reményeim szerint szokásosan jövő pénteken várható!
Addig is szép napoot!😘🐾

Annalulu 🐞