~Párizs utcáin~

Marinette arcán látszódott, hogy küzd, de egyszerűen képtelen volt kitörni Halálfej negédes szorításából.
Agyán egyfajta fura, bódító köd volt ami elnyomta minden gondolatát, hogy csak és kizárólag a harcra tudjon koncentrálni. A mérgező az egészben az volt, hogy ez a köd olyan dolgokat kínált fel számára, amiket nagyon szeretett volna. Visszakapta látását, nem kellett Katicabogár legyen, aki megmenti a napot, nem volt rajta semmilyen felelősség és hatalma volt, amivel azt tehetett, amit akart, így a küzdelem, amit magában folytatott, már eleve kudarcra volt ítélve.
- Marinette?- nyújtotta óvatosan kezét a lány felé.
- N-nem.....- fogta fejét, majd hangos kacagás tört elő belőle.- Azt hitted, hogy van bármi esélyed?!- kérdezte torz hangján.- Véged!- repült a magasba, majd ráirányította botját.
- Ne! Adrient ne!- üvöltött Halálfej.
- Most véged!
- Nem!- csetintett a férfi és az akuma kiszállt a botból, megtisztult, majd visszaindult gazdájához, Marinette botja újra egy egyszerű gyűrű lett, a lány visszaváltozott és zuhanni kezdett.
- Marinette!- kiálott Adrien.
Szerencsére a két hős sem állt egy helyben, Páncélos egyből ugrott a lányért, majd karjaiban tartva landolt vele.
- Minden rendben!- állította talpra Nino.- Jól vagy?
- Igen.... köszönöm!- mosolyodott el félénken.
Alya nehezen tudta megállni, hogy ne ölelje meg barátnőjét, de nem tehette.
- Haza tudod kísérni?- nézett Adrienre Rena.
- Természetesen!
- Akkr mi lépünk!- intett Páncélos, majd elszökkentek.
Marinette alig maradt talpon. Lábai remegtek, feje fájt és észveszelytően zúgott, mióta az akuma távozott.
- Minden rendben?- nézett aggódva a lányra, de mielőtt Mari válaszolni tudott volna, hirtelen lábai felmondták a szolgálatot, Adrien kellett elkapja.
Szeme előtt villódzni kezdett a világ, hol látott, hol nem, feje továbbra is zúgott és mint korábban valami rossz érzés kerítette hatalmába, és mintha ismét megmozdult volna benne valami.
- Állítsd le!- fogta fejét.
- Tessék?
- Csak állítsd le!
Adrien tehetetlenül nézett a lányra, majd mielőtt bármit kitalálhatott volna, a lány arca hirtelen kisimult, szemei ismét fehérek lettek.
- Ma-Mari?
- É-én.....állt fel óvatosan, de kissé megingott.
- Jobb lesz, ha hazakísérlek!
A lány csak némán bólintott, és elindult, miközben barátjába karolt.
Csendben haladtak egymás mellett, majd Marinette váratlanul megtorpant.
- Tikki!- motyogta alig érthetően.
- Tessék?
- A kwamim! A fülbevalóm! Ugye nem adtam át a talizmánom Halálfejnek?!
- Tessék?!
- Hisz te is tudod, hogy én vagyok Katicabogár! A fülbevalóm, ugye.....
- Marinette.....nem volt rajtad fülbevaló! Mióta átváltoztál, nem volt rajtad semmilyen ékszer a gyűrűdön kívül!
- Tessék?!- rémült meg még jobban a lány.
- Hova tűnt a fülbevalóm?- bámult maga elé.- A-anélkül nem vagyok Katicabogár többé!
- Marinette most figyelj arra, amit mondok!- fogta meg a lány vállait, mire kissé összerezzent, de fejét a hang irányába fordította.- Nem vagy kevesebb, mint Katica! Te vagy Párizs hőse maszkkal, vagy nélküle!
Marinette valamiért azt érezte, hogy hihet a srácnak. A hangja őszintén csengett, hallani lehetett, hogy komolyan gondolja, amit mond.
Mari ezután megölelte a fiút, szorosan hozzásimult, és nem engedte.
- Köszönöm!- suttogta.
Adrien nagyon meglepődött osztálytársa reakcióján, de örült, hogy újra megbízik benne.
- Hazakísérlek rendben?- nézett mosolyogva a lányra.
- R-rendben!
- Marinette, viszont meg kell kérdezzek két dolgot!- folytatta komolyan, miután elindultak.
A lány bár sejtette mit fog kérdezni, nem örült.
- Legyen!- sóhajtott.
- Mi volt, miután vissz....visszaváltoztál? Azt mondtad, hogy állítsak le valamit és a szeme is olyan fura volt.
- Adrien, én tényleg nem tudom, hogy mi lehetett. Zúgott a fejem és össze-vissza, hol láttam, hol nem! Szerintem mindössze annyi történt, hogy..... figyelj! Halálfej ereje nagyon erős! Szerintem csak, ahogy az akuma kiszállt a gyűrűmből, valahogyan zavarhatta Chloé varázslatát. De...tényleg nem tudok sokat! Mindössze annyit, hogy mindegyikünknek van egy talizmánja. A talizmánokhoz kwamik tartotnak, amik állatokhoz hasonló, apró, repülő lények. Ők segítenek átváltozni. A Katica és Macska talizmánok a teremtés, és rombolás errejét kapták, amik nagyon erősek, de.....Halálfej bármilyen erőt képes adni egy embernek! Ezért nehéz ellene küzdeni....
- Értem!- bólintott.- És.....az akuma? Miért változtál át?
- T-te is tudod!
- De hallani szeretném, tőled! Kérlek!
- Ugyan mit szeretnél hallani? Azt, hogy úgy éreztem eljátszottad a bizalmam, hogy hazudtál? Te Katicába szerettél belé, nem belém! - lépkedett előre szomorúan.
- Miért gondolod ezt?
- Hisz Katicabogár egy hős! Marinette pedig.....csak én vagyok!
- Rosszul gondolod!- torpant meg a srác.- Emlékszel, amikor fogadtunk? Ha nyertem volna, akkor el kellett volna jönnöd velem a kávézóba!
- Persze, hogy emlékszem!
- Ott még nem tudtam, hogy te vagy Katicabogár, de.....már akkor több időt szerettem volna tölteni veled. Az, hogy megtudtam ki vagy....inkább félelemmel tölt el! Nap mint nap kockáztatod az életed mások miatt! Főleg most veszélyes ez neked! Nem akarom, hogy bajod essen!
Marinette elgondolkodott barátja szavain, majd lassan elmosolyodott és megpuszilta.
- Kedves, hogy aggódsz értem, de nem kell!
Miután megérkeztek a pékségbe, a szülők szívélyesen fogadták Adrient. Szerencsére az akumatámadásról fogalmuk sem volt. A srác még felment egy kis időre, de nem maradhatott sokáig, késő volt.
- Ideadod kérlek a hatszögletű fekete dobozt a fiókból?- kérdezte a lány, miután felértek.
Adrien tudta, hogy milyen dobozra gondol, de egy szót sem szólt.
Mari amint kezébe kapta, kinyitotta, és reménykedve tapogatta végig, hátha varázslatos módon visszakerült a fülbevalója helyére, ám csalódnia kellett.
- Ebben kaptam meg a talizmánom!- meredt maga elé kis heverőjén ülve.
- Nem lesz semmi baj!- foglalt helyet mellette a srác.- Megoldjuk!- fogta meg kezét.
A lány szája félmosolyra húzódott, de látszott nincs túl jó kedve.
- Marinette én el....- kezdett bele a srác, de telefonja félbeszakította. Natalie hívta, mennie kellett.
- Mit szerettél volna mondani?- kérdezte a lány, miután letette a telefont.
- Csak annyit, hogy.....- gondolkodott el egy pillanatra, majd megrázta a fejét és folytatta.- Hogy holnap reggel jövök, ha nem baj!
- Rendben!
Marinette lekísérte majd elbúcsúzott.
- Holnap találkozunk!- intett osztálytársának.
- Reggel jövök!
Mari már indult volna be, amikor valaki megállította.
- Azt hitted csak így elmegyek?- kérdezte pimaszul barátnője derekát fogva.
A lánynak hirtelen deja vu érzése lett a fiú viselkedése miatt, ám akkor nem tudott azzal törődni. Adrien a derekát fogta, ami miatt rettentően elpirult és meg sem bírt szólalni. Barátja lassan közelebb hajolt, majd megcsókolta.
- Szép estét!- hagyta magára a tetőtől talpig vörös Marinette-et.
A lány ujjongot, azonban várt a sikítással, amég fel nem ér szobájába. Hasra feküdt és párnájába sikított.
- Minden rendben drágám?- szólt fel apukája.
- Persze!- kiáltott vissza Mari.- Mindjárt megyek vacsizni!
Jó érzéssel töltötte el, hogy újra jóba volt Adriennel. Félretéve, hogy régóta kedvelte, a fiú komoly bizalmasa lett. Újra ott volt neki, hogy bízhat benne, amit maga sem értett néha. Néha olyan érzédei voltak, mintha csak Macska állna előtte. Habár modoruk  szöges ellentétei voltak egymásnak, kisugárzásuk rettentően hasonlított. A bizalom, amit Adrienbe táplált szinte ugyanolyan volt, mint amit társa iránt érzett.
De ezzel akkor nem foglalkozott. Csak örült a pozitív fejleményeknek.
- El tudod ezt hinni Tik.....- kezdett bele, de egyből rossz kedve lett.- Tikki.....

Sziasztook!😊

Nos itt is lenne a heti rész! Remélem nem hozom túl későn!😉
Jó éjszakát mindenkinek!😘🐾

Annalulu 🐞