~Mrs. Palourde háza~

- Üdv Galateia, Halálfej vagyok! Érzem benned az összetört szív és a harag keserűségét. Én erőt adok neked, hogy megbosszuld, cserébe viszont hozd el nekem a Katica és Macska talizmánokat.
- Szállj ki a fejemből!- rogyott térdre fejét fogva. Hangja vibrálni kezdett rendes tónusa és egy fura, torz hang között, amely mélyebb volt kissé, mint sajátja és úgy hangzott, mintha egyszerre ketten beszélnének.
- Én megadhatom, amire vágysz!
- Miattad vakultam meg, te szörnyeteg!
- Ezen könnyen segíthetek! Fogadd el az erőt, amit adok, és azon felül, hogy visszanyered a látásod, még azokon is bosszút állhatsz, akik bántottak!
Marinettenek hirtelen nagyon fura érzése támadt. Részben tetszett neki Halálfej ötlete, viszont valami igenis visszatartotta. Ő Párizs hőse volt, nem eshetett Halálfej markába, hisz akkor fenn áll a veszélye, hogy kikogyogja titkát, valamint belegondolt, hogy egyáltalán akar e ártani Adriennek, vagy van e értelme, azonban az a kellemes bizsergető érzés, hogy nem kell hős legyen, nem kell teljesítsen, hogy visszakapja látását, kezdett eluralkodni rajta.
Gondolatai össze vissza cikáztak, ám hallott valami távoli duruzsolást. Körbenézett és Loreley homályos alakján akadt meg a szeme, aki kedvesen mosolygott és beszélt. Valamiért az idős hölgy kezét az arcánál érezte.
Halálfej kezdte átvenni felette az irányítást, amivel együtt látása is folyamatosan tisztult.
- Segítség!- nézett könnyes szemekkel a hölgyre.
- Áll az alku?- sürgette ekkor Halálfej.
Mari ekkor lehúnyta egy pillanatra a szemét, majd mikor kinyitotta, mindent nagyon élesen látott, mint mielőtt megvakult.
- Áll!- mosolyodott el. Hangja már cseppet sem volt a régi.
- Marinette neee!- hallotta meg maga mögül Adrien hangját.

°°°°°

Mikor Mrs. Palourde belépett nem akart hinni a szemének.
- Jajj ne!- kapta kezét szája elé, ám rutinos hős ként nem pánikolt.
Rohant az ablakhoz, majd miután teljesen kitárta, elkiáltotta magát, amilyen hangosan csak lehet.
- Adrieeen!
Remélte, a fiú még nincs messze és meghallja.
- Marinette, kérlek figyelj a hangomra!- ült le akkor a lány mellé.- Gondolj arra, hogy mi minden érték lakozik benned! Ne engedd, hogy egy rossz élmény befolyásolja a cselekedeteid!
- Segítség!- fordult ekkor felé a lány, majd lilás fekete füst vette körbe és átalakult.
- Marinette neee!- rontott be Adrien.
A hősnő haja ugyanolyan copfokban maradt ám azokat földig érő, sötét bordó szalagok tartották. Bőre szemeivel együtt tejfehér lett, mint egy porcelán babának. Egyberuhája rózsaszín fekete volt, több alsószoknyával, derekán egy újabb sötét bordó szalaggal. Lábán fekete topánkát viselt, amelyből fűző szaladt fel egészen térdéig.
- Marinette?- kérdezte kissé rémülten a srác.
- Nem Marinette vagyok drágám!- nevetett gonoszan, majd feldobta gyűrűjét, amiből egy nagyjából ember méretű bot lett.- A nevem Galateia!- Szegezte nevetve osztálytársára a botot. Új hangja miatt rettentő rémisztő volt kacaja.
- Kérlek ne engedd, hogy Halálfej irányítson! Ez nem te vagy!
- Az vagyok, aki akarok lenni!- lőtt ki egy nagy varázs sugarat pálcájából!
Adrien az ajtóban állt, így viszonylag könnyedebben félre tudott ugrani, ám vállát így is rendesen beverte.
- Adrient nem bánthatod!- üböltött Halálfej a lánynak.
- Ő ártott nekem a legtöbbet, ig.....
- Hohóó tesó, el a kezekkel a sráctól!- dobta pajzsát Páncélos Mari felé.
- A póthősök, mily' meglepő!- hallatott gonosz kacajt.
- Teljes állású hősök vagyunk aranyom!- lendült támadásba Rena, de az első összecsapás után hátrahökkölt.
- Mi a baj?- kérdezte Nino.
- Mari-nette?- nézett hitetlenkedve ellenfelükre.
- Galateia!- vicsorgott, majd nagy füstöt kavart és eltűnt.
A két hős köhögve kereste a lányt, de mire látásuk teljesen kitisztult, Mari már nem volt sehol, csak Fekete Macskát pillantották meg.
- Itt mi történt?- tette a tudatlant.
- Egy lány, Marinette akumatizálva lett.
- Marinette.... A másik lány, aki Katica mellett elvesztette a látását! Hol lehet az akuma?
- A gyűrűjében....vagyis botjában!
- Tessék.
- Lehúzott az ujjáról egy gyűrűt, feldobta és bot lett belőle.- vette át a szót Páncélos.
- Jobb lesz, ha minnél hamarabb megtaláljuk!
- És Katicabogár? Mi van, ha épp keres minket? Fel kéne hívjuk!
Adrien megállt egy pillanatra. Mit mondhatott volna? Hogy ő az ellenfelük? Hogy miatta akumatizálták? Nem mondhatta, hogy nem ér rá, semmit nem tehetett.
- Rendben, igazad van, felhívom!- kezdte hívni, de fegyvere természetesen kijelezte, hogy nem elérhető.- Lehet nem is tud a támadásról! Viszont nem várhatunk rá! Ha az akumatizált megtalálja azt, akire mérges, nagy baj történhet! Katica hív, ha át van alakulva, úgy sem tehet mást nem?
- Végülis igaz...- törődött bele Rena Rough.
- Gyertek! Jobb, ha megkeressük!- lendült el botjával.
Adrien gondolatai össze vissza cikáztak. Több megoldhatatlannak tűnő gondja is volt. Meg kellett küzdjenek Marinettetel, hogy ne bántsák túlságosan, majd valahogy Katicabogár ként is meg kellene jelenjen a lány, hogy elkapja a saját akumáját. Legkisebb problémája azt volt, hogy ne szólja el magát.
Marit könnyen megtalálták. A magasban lebegett, Chloé és Adrien neveit kiabálva.
- Nicsak a hősök!- kuncogott, mikor meglátta a csapatot.- Szereztetek erőstést? Nem boldogulnak "egyedül teljes állású" hősöcskék.
- Marinette, kérlek állj le!- nézett aggódva a lányra Alya.- Ez nem te vagy!
- Nem én?!- háborodott fel.- Akkor milyen vagyok?! Emlékszel, megvakultam! Egy ilyen trauma más embert a padlóra küldene, de ugyebár én Marinette Dupain-Cheng vagyok, aki mindig vidám, segítőkész és természetesen egy ilyen jellegű problémát is játszi könnyedséggel vidáman átvészelek támogatás nélkül!
- Támogatás nélkül?!- háborodott fel kissé Alya. Marinette neki esélyt sem adott addig, hogy segítsen, hisz' nem tudott semmiről.
- Mi van a szüleiddel, a barátaiddal?- kérdezte Páncélos meglepően nyugodt hangnemben.
Macska sejtette mi lesz a lány válasza, és ennek fényében tudta mit kell cselekedjen. Ügyelt, hogy senki ne vegye észre távozását.
- A barátaimmal? Azokkal, akik elárulnak és hazudoznak?!
- Ki volt az?
Adrien minden szót hallott, és fájt neki hallani, mert be kellett lássa, kívülről valóban nagyon úgy tűnhetett, hogy csak alteregója miatt kedvelte meg a lányt. Mondhatott, vagy tehetett bármit, abban az esetben nem segíthetett rajta semmi, hisz üres szavak lettek volna.
- Marinette!- lépett elő ekkor a srác.
- Ő!- mutatott gonoszan nevetve a fiúra.
- Menj onnan!- ordított Nino.
- Marinette, kérlek fejezd ezt be!- folytatta.
- Még te mondod?!- förmedt rá.- Hazudtál!- kezdtek folyni könnyei.
- Tehetsz velem, amit akarsz, de hallgass meg! Nem akartalak megbántani!
- Ne gyere nek.....
- Komolyan gondoltam mindent! Lehet az elején azért mentem hozzád, mert bűntudatom volt, és mindig is lesz, de.....jó volt veled időt tölteni, és nagyon jó barátok lettünk! Élveztem az együtt töltött időt! Sz, hogy nem mondtam el az igazat csak azért volt, mert féltem! Féltem, hogy ez lesz, és nem akartalak megbántani! Kérlek bocsáss meg!
Marinette lefagyott. Hinni akart a fiúnak és ki akart törni Halálfej bűvköréből.
- A-Adrien!- nyögte ki.- S-Segítség!- folytatta hol saját, hol torz hangján.

Sziasztook!😊

Itt is lenne a folytatás, remélem tetszik!
A következő fejezet továbbra is a jövőhét vége felé várható!
Szép hétvégét!😘🐾

Annalulu 🐞