~Dupain-Cheng lakás~

Marinette sokáig sírt, de ez Adrient nem érdekelte. Meg akarta vígasztalni, ha már megbántotta, ám álmában sem gondolta, hogy a lánynak ez ennyire rosszul esett.
Mikor végre kissé elcsendesedett elaludt. A srác ölébe vette és felvitte ágyába. Már menni készült, amikor valamiért mégis megfordult, és adott egy puszit a lánynak, majd hazasietett.
Ki kellett találjon valamit, hogy Marinette újra megbízzon benne és sejtette ezen csak Macska ként segíthet, bár nem mintha bánta volna. A hős szerepében időt tölthetett vele továbbra is, figyelhette, tudhatta hogy van.
Amint hazaért lefeküdt, és elaludt. Fárasztó volt napja és tudta az elkövetkező napok sem lesznek könnyebbek.

°°°°°

Alya a megbeszélt időben érkezett, Marinette reggelijét fogyasztotta a pékségben.
- Jó reggelt!- köszönt kedvesen, mosolyogva.- Szia csajszi, indulhatunk?
- Persze!- rakta el maradék croissantját.
- Hogy-hogy nem a szőke herceged kísér?- kérdezte a lány, amint becsukta maguk után az ajtót.
- A micsodám?- lepődött meg Mari.
- Hát Adrien! Százas, hogy együtt vagytok!
- Százas, hogy nem!
- Ne hazudj!- nevetett.
- Figyelj!- változott a lány hangja félelmetesen komolyra.- Adriennel valóban nagyon jóba lettünk, de nem azért mert összejöttünk!
- Akkor miért?- zavarodott kissé össze Alya.
- Ő ott volt amikor mindez történt! Ő látta, amit Chloé tett és lelkiismeretfurdalása lett, amiért nem tudott nekem akkor segíteni! Minden nap eljött, és elvitt valahova. Nem kellett egész nap bezárva üljek a házban, és ezt neki köszönhetem!
- Miért beszélsz ezekről keserédesen?- jelent meg aggodalom Alya arcán.
- Tegnap összevesztünk....- jelentette ki egyszerűen.
- Sajnálom!- engedte el barátnője kezét, hogy megölelje.
Marinette nem szeretett hazudni Alyanak, de az valóban igaz volt, hogy nem azért lettek jóban, mert a srác barátnője lett, azonban akkor nem tudta, hogy Adrien számára mit is jelent.
- Viszont, akkor tegyünk egy nagy lépést együtt, hogy eltereljük erről az egészről a figyelmed!
- Mire gondolsz?
- Mondjuk ezt vegyük szépen le!- húzta le a lány napszemüvegét.
- Tessék?
- Tudom, hogy zavar, ha látjuk, de kérlek maradj így!- adta barátnője kezébe a szemüveget.
- D-de miért?
- Sokkal rosszabb téged egész nap ebben látni, mintha leveszed. Tudom az egész szemed fehér, de hidd el, jobb ez így!
- H-ha te mondod!- emelte tejfehér tekintetét Alyara.
- Na, az iskola előtt is vagyunk, most jön a lépcső!- navigálta fel szekerényeikhez, majd az osztályba.- Mit szólnál ahhoz, ha Rosezal, Julekával, Alixxal és Milennenel elmennénk egy cukrázsdába?
- Ha nem baj, kihagynám! Lenne egy-két elintézni valóm....
- Neked? Micsoda?
- Egy kedves, idős hölgyhöz járok.....segít megtanulni így élni....
- Oh értem.....akkor majd máskor! Elkísérjelek hozzá?
- N-nem kell, majd anyáék elvisznek!- utasította vissza.
- Sziasztok!- hallotta meg ekkor az éppen belépő Adrien hangját.
Gyomra görcsbe rándult, ajkait összeszorította és mereven bámulni kezdte a padot.
- Sz-szia Marinette!- köszönt félénken a srác.
- Szia!- válaszolt hidegen és ezzel a lendülettel Alya felé fordult.
A fiú szomorúan ült le helyére. Nem tudta, hogyan állíthatná helyre a dolgokat, annál inkább, hogy szuperhős ként sem e-téren tevékenykedett. Katica volt, aki mindent visszaállított a normális kerékvágásba, az ő dolga....nos a rombolás volt.
Macskás ötletét nem tartotta rossznak, ám így Marival csak esténként beszélgethetett. Azt kívánta, a lány bárcsak adna neki legalább egy esélyt, hogy megmagyarázza. Egész nap ilyen borús gondolatok jártak fejében, és még csak lehetősége sem volt, hogy barátnőjével beszéljen. A lány többnyire Alya közelében töltötte szüneteit, aki Ninot is magával rángatta, és nagyban beszélgettek valamiről, viszont nem úgy tűnt, mintha Marinette is része lett volna a beszélgetésnek. Adrien nem tudta mennyire figyelhet, csak annyit látott, hogy bámult ki fejéből és szinte egyáltalán nem is figyelj, alig szólal meg, vagy jelzi egy fejbólintással válaszait.
Már délután volt, amikor Mari végre egyedül maradt. Kint ült egy padon egymagában, barátaik még csak a közelében sem voltak.

Itt a lehetőség!- próbálta bíztatni magát, majd valahogy szépen, lassan merev lábakkal elindult osztálytársa felé.

- Sz-szia, beszélhetünk?- ült le félénken.
- Adrien?
- I-igen.....
- Azt hiszem, jobb ha megyek! Hosszú, mire felérek!- állt fel, de ekkor egy erős kezet érzett csuklóján.
- Kérlek, engedd, hogy megmagyarázzam!
- Hagyj!- rántotta el kezét és elindult
- Csak hadd magyarázzam meg!- szólt a lány után.
Marinette erre megállt és visszafordult. Tudta neki is beszélnie kell a sráccal, hogy lelkére kösse, a titkát meg kell tartania, és így legalább ezt a kellemetlen helyzetet is hamar letudhatta.
- Suli után Mrs. Palourdehoz megyek! Akkor megígérem meghallgatlak!- válaszolta hidegen.
- Köszönöm! Felkísérjelek?
- Inkább hívd ide kérlek Alyat!- beszélt továbbra is kimérten.
Adrien látta, hogy bármennyire is mérges rá a lány, legalább ugyanannyira szomorú is.
Már csak két órájuk volt hátra, de Adrien úgy érezte az idő lassabban telik mint szokott, Marinette ezzel ellentétben sokkal gyorsabbnak érzete. Habár számára az órák és percek fogalma, mivel nem látta az órát sem megszűnt, mégis az, hogy iskolába járt valamelyest visszavitte életébe az időérzéket. Tudta mikor cdöngetnek ki vagy be és ez segített neki.
Nem akart osztálytársával beszélni. Vissza szerette volna csinálni az egészet, hogy Adrien ne jöjjön rá titkára, ám ez lehetetlen volt, és ez a gondolatmenet csak újabb rosszkedvhez vezette, miszerint megcsókolta volna e a srác, ha nem Katicát látja maga előtt, hanem Marinette-et.
Iskola után Sabine várta gyerekét az épület előtt. A lépcső aljáig Alya kísérte Marit.
- Sziasztok!- köszönt mint mindig kedvesen az anyuka.
- Szia anya!
- Jó napot Mrs. Dupain-Cheng! Akkor megyek is! Holnap reggel akkor?
- Igen! Köszönöm! Szia!- ölelte meg barátnőjét.
- Szivem miért áll Adrien itt?- nézett furán lányára, majd a srácra.
- Ma elkísér Mrs. Palourdehoz, hogy.....
- Kíbékültetek?- vidult fel Sabine.
- Nem! Beszélni szeretne velem.....
- Helyes! Ez is haladás! De akkor, add ide a táskád, és induljatok!
- Biztos?
- Igen! Hazaviszem! Jó tréninget! Szia kicsim!- puszilta meg lányát.- Szia Adrien!- búcsúzott mosolyogva a fiútól.
- Viszlát!- intett.
Miután Sabine távozott, súlyos csönd ereszkedett a fiatalokra. Egyik sem tudta, hogy hogyan, vagy miként kezdhetnének bele.
Marinette végül elővette botját, és elindult.
- Jössz?
- I-igen persze, de.... Marinette, nem szeretnél e-esetleg....figyelj, tudom, hogy haragszol rám, de gyorsabban haladnánk, ha belémkarolnál!
A lány gyanús gondolatok közepette karolt csak a fiúba. Mrs. Palourdetól nem akart késni, és mivel gyorsabban tudtak haladni, beadta a derekát.
Csendben sétáltak egymás mellett. Adrien egyszerűen képtelen volt kimondani akár egy szót is. Már az idős hölgy házánál voltak, mikor megszólalt.
- Megérkeztünk!- mondta, mire osztálytársa elengedte és elindult befelé.- Marinette én....- kapta el kezét- .....nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el hamarabb, de.....nem tudtam hogyan kezdjem, vagy....
- Becsaptál!- válaszolt keserűen.- Elhitetted velem, hogy....- emelte feljebb hangját- hogy.....
- Nem elhitettem! Én tény....
- Ne gyere ezzel nekem!- buggyantak elő könnyei.- Csúnyán becsaptál! Ha azt hiszed azzal, hogy előadsz egy bizonyára jól begyakorolt, de kitalált mesét és én emiatt a karjaidba omlok, akkor nagyon tévedsz!
- Nem, kérlek....miért hiszed, hogy jobban szeretném Katicát mint Marinette-et?
A lány egy pillanatra megtorpant. Ez mondat teljesen földhöz vágta.
- Mi ez a lárma?- nyitott ajtót Loreley.- Marinette? Mi történt? Adrien?
- Mehetünk!- zárta rövidre a hősnő.
- De Mari....
- Nehogy egy szót is merj szólni erről bárkinek!- fordult vissza fenyegetően.
- Nem fogok de.....- válaszolt, de barátnője ismét elfordult és bement.
Loreley értetlenül nézett a távozó lányra és Adrienre.
- Mi folyik itt.
- Azt hiszi.....Marinette azt hiszi nem elég jó ahhoz..... - válaszolt szomorúan, majd a mondat közepén megfordult és lassan elsétált.
Mrs. Palourde ezután besietett
- Marinette drágám, mi tör......Jajj ne!- kapta kezeit szájja elé.

Sziasztook!😊

Na itt is lenne a heti fejezet! Remélem tetszik!
Nos láttam, hogy nagyon sokan megjelöltetek díjaknál, kihívásoknál...stb. Nagyon édesek vagytok, de nem fogom megcsinálni!😅
Kevés időm van írni is, plusz ezeket hülyeségnek tartom......szóval sajnálom, de nem!
A következő rész a jövő héten várható!
Szép hétvégét!🐾😘

Annalulu 🐞