~Dupain-Cheng lakás~

Marinette a vacsoráját túrogatta. Nem volt étvágya, de mivel ez akkoriban nem volt feltétlenül szokatlan, ezért nem is gyanakodtak szülei. Sokkal inkább furcsállták, hogy nem mesél semmiről.
- Holnap Alyaval megyek iskolába!- állt fel végül az asztaltól.
- Rendben kicsim, de hogy-hogy nem Adriennel?
- Csak nincs kedvem vele menni!- indult el szobájába.- Köszönöm a vacsorát, jó éjt!- köszönt el menet közben.
Tom lánya után akart szólni, de felesége kezét a férfi karjára tette és megrázta a fejét.
- Majd én beszélek vele!- suttogta.
Marinette már pizsamában volt, csak megmosta a fogát és ágyára dőlt.
Volt min gondolkodnia.
- Marinette?- szólalt meg aggódva Tikki.
- Igen?- fordult egy eröltetett félmosollyal a katicához.
- Ne mosolyogj! Látom, hogy nem vagy jól! Nyomaszt az Adrienes dolog, ne tagadd!
- Iga....- kapta fejét csapóajtaja irányába.
- Bejöhetek drágám?- hallotta meg anyukája hangját.
- P-persze! Mit szeretnél?
- Minden rendben kicsim? Csöndes voltál ma! Valami rosszul ment a suliban?- mászott fel az ágyára.
- N-nem a suliban mindenki nagyon kedves volt, még Chloe is egész normálisan viselkedett...
- Akkor mi volt délután a parkban? Arra volt ideje, hogy megvárja, amég kijövök, de bekísérni nem tudott?
- Adrien?
- Bizony ő!
- Mi lenne vele?
- Szóval itt a kutya elásva!
- Mi?! Én nem mondtam ilyet!
- De a hangszíned elárulta! Mi a baj drágám? Kikosarazott?
- Tessék? Neeeem! Nem erről van szó!
- Akkor miről? Mindig olyan feldobott vagy, a vele találkozol! Mindig elvisz téged egy csomó helyre, mindig olyan kedves!
- Csak összevesztünk!
- Ennyire?
- Figyelj! Adrien nagyon nagyon kedves velem, és sokat segít azóta, hogy meg..... hogy megvakultam! Emiatt hálás vagyok neki...
- De?
- De ma kiderült, hogy eltitkolt előlem egy fontos dolgot és ez nagyon rosszul esett!
- Látom nem akarod elmondani azt a fontos dolgot, de nem hiszem, hogy azért tette, mert játszadozni akart veled!
- Ezt, hogy érted?
- Ma a parkban szegény fiú elég letörtnek tűnt! Egy csepett sem volt diadalittas, mint akinek szánt szándékkal sikerült téged megbántani! Látszik, hogy kedvel téged! Engedd neki, hogy megmagyarázza!
- Kedvel....- visszhangozta keserűen ezt a szót.- Igen....biztosan....
- Én azt javaslom beszéljétek ezt meg, de....tiéd a döntés! Jó éjt kicsim!- puszilta meg lányát, majd elment.
- Jó éjszakát neked is!
Marinette egyedül maradt a sötétben. Habár Adrien hazudott neki, elvesztésével újra nagyon magányosnak érezte magát bizonyos tekintetben.

°°°°°
~Agreste lakás~

Adrien még mindig kába volt a délutáni után.
Este volt, házi feladatát próbálta csinálni, de se nem sikerült, se nem tudott figyelni, pedig sietnie kellett volna, mert már csak fél órája volt, mielőtt Natalie ellenőrzi.
- Elegem van!- csapta le tollát.
- Mi a baj főnök?
- Képtelen vagyok így figyelni!
- Hát mondd meg a titkárnőcskének, hogy hagyjon téged békén, a saját dolgát rendezgesse!
- Mintha az olyan könnyű lenne!
- Akkor meg ülj neki, fejezd be gyorsan, utána meg szaladhadsz életed szerelméhez!- kezdett bele mondanivalója közepére, egy újabb darab camambertbe.
Adrien belátta mást nem tud tenni, majd sóhajtott egyet és megcsinálta.
Pontban akkor végzett, amikor a nő benyitott hozzá, amég ellenőrizte gyorsan letusolt, és pizsamában lefekeküdt, hogy úgy tűnjön, mintha tényleg aludni készülne. Ezután Natalie elköszönt, Adrien várt fél órát, majd átalakult és útnak indult.
Nem volt konkrét elképzelése, hogy mit is kéne vagy akar pontosan tenni. Valahogy rá akarta bírni a lányt, hogy adjon Adriennek még egy esélyt, azonban máshogy nem tehette, csak Macska ként. El sem árulhatta, hogy ő Párizs hőse, hiszen azzal csak tetézte volna a bajokat.
Mikor elért a lány erkélyére, elbizonytalanodott. Fél tizet ütött az óra, így biztos volt abban, hogy Marinette még nem alszik, valamint ablakából is még lámpafény szűrődött ki. Éppen anyukájával tárgyalt, a srác még azt is hallotta, hogy miről.
- Figyelj! Adrien nagyon nagyon kedves velem, és sokat segít azóta, hogy meg..... hogy megvakultam! Emiatt hálás vagyok neki...
- De?- kérdezte Mrs. Dupain-Cheng.
- De ma kiderült, hogy eltitkolt előlem egy fontos dolgot és ez nagyon rosszul esett!
Macska ezután visszaszökkent az ablak mellől az erkélyre. Nem volt kellemes hallani a lány érzéseit, habár tudta mit gondol, így kimondva rosszabb volt.
Sabine pár perc múlva távozott, nyugodtan bemehetett a lányhoz, valami mégis visszatartotta. Keze remegett, nem mert kopogtatni.
Végül mégis tett egy próbát, miszerint nem veszíthet sokat.
- Ki az?- hallotta a lány lepődött hangját bentről.
- Fekete Macska vagyok! Beszélhetünk?- válaszolt, de nem kapott választ. Már azon gondolkodott, megkérdi jól van e, de feltárult a csapóajtó és megpillantotta barátnőjét.
- Gyere be!- szólalt meg, de a fiúnak fájdalmas volt látni, ahogy a távolba meredve, fehér szemekkel beszél hozzá.
- Köszönöm!- mászott le.
- Ülj le nyugodtan!- mutatott kis kanapéjára, miután helyet foglalt gurulós székén.- Vagy a szüleimmel is szeretnél beszélni?
- J-jajj nem, é-én igazából hozzád jöttem!
- Hozzám? Miért?
- Csak viszonylag rég látogattalak meg és gondolom Katicabogár sem sűrűn jön! Hogy vagy?
- J-jól köszönöm! Azt hiszem.....
- Valami baj van?
- N-nem...igazából csak összevesztem valakivel, de mindegy! Te tényleg azért jöttél, hogy megtudd, hogy vagyok?
- Persze? Miért olyan fura?
- Hát különösebben nem ismerjük egymást és....
- Párizs hőse ként felelős vagyok mindenkiért, főleg ha az illetőt akumatámadás érte és maradandó kárt szenvedett. Meg gondolom nem jó neked sem abban a tudatlanságban élni, hogy majd valamikor talán minden újra normális lesz!
- Kedves tőled! De nyugodj meg, Katica is néha meglátogat.
- Akkor rendben! Mit is mondtál, mi történt?
- Összevesztem egy barátommal....- húzta el a száját.
- Látom, hogy megviselt! Szeretnél róla beszélni?
- Végülis mit árthat!- sóhajtott.- Mióta nem látok, van egy srác, akivel sok időt töltök. Ott volt velem, amikor a támadás történt, és lelkiismeretfurdalása volt, ami miatt segíteni próbált folyton! Ne érts félre, nem azt mondom, hogy amúgy nem segített volna csak....
- Persze értem! Folytasd kérlek!
- Igazából, nem is tudom, hogy amúgy hogyan viszonyult volna ehhez az egészhez.... lényegtelen!- legyintett el egy rossz gondolatot.- Ami fontos, hogy nagyon sokat segít.....segített eddig nekem!
- Mi történt?
- Emiatt, hogy ennyi időt töltöttünk együtt, közel kerültünk egymáshoz! Nem csinálltunk nagy programokat, nem volt egyik sem egy nagy durranás!- nevetett kissé.- Egyszer elvitt sétálni az Eiffel toronyhoz, egyszer beültünk egy kávézóba, sült gesztenyét ettünk, vagy....vagy csak feljött beszélgetni. N-nagyon jól éreztem magam vele!- gördült le egy könnycsepp arcán.- Kirángatott a szürke hétköznapokból, amik mostanában külön fájdalmasak voltak. Mellette jól éreztem magam, és legtöbbször azzal sem törődtem, hogy vak vagyok! De vé....végig hazudott nekem!- csappott combjaira.- Elhitette, hogy egy kicsit s érdeklem, és kiderült, hogy nem....hogy nem is magamért szeretett!- fejezte e sírva.
Macska ekkor felállt, odament és megölelte a lányt.
- Sajnálom!
Marinette szorosan hozzábújt. Zokogott.

Sziasztook!😊

Itt is lennék a folytatással, remélem tetszik!
Elnézést a késésért, de most vettem észre, hogy ez a fejezet itt áll teljesen készen, úgy, hogy nincs kirakva😂😬
Na mindegy, ami késik nem múlik!😉
Szép napot!😘🐾

Annalulu 🐞