~A Dupain-Cheng pékség közelben~

Marinette elhatározta magát. Fel kellett használnia szerencsetalizmánját, akármennyire is félt, vagy nem tartotta logikus cselekedetnek.p
Már lendítette yoyo-ját, de hirtelen rossz érzés fogta el. Ismerős volt számára ez fura rosszullét, de kezelni még nem tudta. Hasához kapott, összegörnyedt, majd mikor újra kinyitotta szemét, megjelent előtte a világ.
Látta a szörnnyel küzdő barátait, akik messze nem álltak fényesen. Macska épp a földről kászálódott fel, Rena is a betonon kiütve terült el.
A nagy gyík újra ütésre lendítette a karajit, és Alya felé célzott.
- Neee!- üvöltött Katica, ám szerencsére Páncélos időben ott termett, hogy megmentse a lányt.
Marinette bármilyen rosszul érezte magát, megkönnyebbült, boldogsága azonban nem tartott sokáig, ugyanis Macska következett, és barátai túl messze voltak, hogy megvédjék.
Katicabogár előtt minden lelassult. Nem volt ideje tétovázni vagy gondolkodni, gyorsan kellett cselekedjen. Lévén, hogy nem volt jobb terve és kitalálni sem tudott olyan gyorsan, egy dolog maradt, amit tehetett.
Eldobta yoyoját, ami sokkal könnyebben célt ért így, hogy látott, és ellendült.
- Hé Gyíkarc!- keltette fel magára a figyelmet, időt nyerve ezzel társának.
Ellenfelük úgy megijedt, hogy Katica könnyen ki tudta ütni még landolása előtt.
Örült, hogy kivételesen lát, mert látta társa nem biztos, hogy egyhamar talpra áll, és egyelőre Páncélos Rena Rougenak segített.
Yoyoját maga előtt pörgetve várta az akumatizált támadását, amikor rossz érzése kezdett megszűnni, és ezzel együtt látása is egyre homályosabb lett.
- Csak most ne!- próbált küzdeni a varázslat ellen, de vesztett, viszont ennek ellenére nem pánikolt be.
Fülelt és várta a csapásokat. Egyet jobbról került ki, másik elől lehajolt.
Adrien nem tudta, hogyan ütötték ki, csak azt látta, hogy Katicabogár küzd előtte. Egyáltalán nem tartotta szokatlannak, volt már ilyen, de egy csapásra eszébe jutott minden, Marinette szeme, Katicabogár kiléte és így már annyira nem volt megnyugtató a látvány.
Ugyan kissé szédült, azonban állt a lábain, amikor barátnője egy erős, a hasán ért ütés hatására összegörnyedt, majd az aszfaltra esett.
- Neee!- üvöltött fel Macska, és vad támadásba kezdett.
Nem sokat kellett várjon, Rena Rouge is csatlakozott hozzá, amég Páncélos felhasználta szuper erejét és nagy, zölden csillámló védőburokkal vette körbe magát és Katicabogarat.
A csata innentől nem tartott sokáig. Haláfej tudta, ha a Fekte Macska talizmánját meg is szerzi, már nem képes hozzájutni a Katica ékszerekhez, és ha vár még egy kicsit, el is vesztheti akár előnyét Katicabogár szeme miatt, így inkább visszahívta akumáját, ami még a hősök szeme láttáraegtisztult.
Páncélos ekkor megszűntette pajzsát, utat engedve ezzel Macskának, aki egyből Marihoz futott.
- Kérlek vigyétek az áldozatot haza!- kérte meg még Adrien, mielőtt teljes figyelmet szentelt volna a lánynak.
- Rendben, de merül a talizmánom!- mondta Nino.- Vissza kéne adnom!
- Tartsátok meg!- ült fel óvatosan Katicabogár.- Szükségem lesz még rátok, az elkövetkezendő csatákban! Amég nem fogok újra látni, állandóan segítenetek kell nekünk! Számíthatok rátok?
- Természetesen!
Alya ezután elvitte a férfit, Nino pedig hazasietett.
- Hogy jutott eszedbe ilyen hülyeség?- Fordult Adrien Katicához.
- Cs-csak láttam, hogy.....nem akartam, hogy bajod essen!- fogta fájó hasát.
- De nagyobb bajod is eshetett volna, és így is épp elég, ami van! Várjunk! Láttad?
- Igen....- mosolyodott el óvatosan a lány.- De mindegy is! Nem fáj annyira!- állt fel, de pokoli fájdalmat érzett.- El tudnál vinni a parkig?
- Nagyon fáj?
- S-semmiség!- szorította össze fogait.
- El kéne menj egy orvoshoz! Ha bármi bajod történne.....- ölelte meg társát.
- Nyugi!- mosolyodott el kedvesen.- Nem komoly! Csak egy kicsit fáj!
- Nem tudsz jól hazudni! Ne is akard nekem beadni!
- Akkor megígérem, ha pár nap múlva is ennyire fog fájni, elmegyek orvoshoz jó?
- Így már rendben!- vette ölbe Marinette-et, majd elvitte a parkig, ahol óvatosan letette, de elengedni nem akarta, azonban mennie kellett.
- Köszönöm!- búcsúzott a srác és elbújt egy bokor mögé, ahol egyből visszaváltozott.
Szeme előtt újra és újra lejátszódott a jelenet, amikor társát eltalálta az ellenfél, ahogy földre esett és arca, amikor fel akart állni. Nem mondott akkor semmit, pedig látta mennyire fáj neki.
Ekkor döntött. Fellállt és a barátnője felé futott.
- Marinette!- szólította meg az épp visszaváltozó lányt.
- Adrien?- nézett megtörten a fiú hangja felé.- Te hon....
- Édes Istenem, hála az égnek, hogy nem esett nagyobb bajod!- ölelte át, de Mari nem viszont.
- Te láttál engem....honnan tudod, hogy én vagyok Katica?- fátyolosodott el tekintete.- Miből jöttél rá?- tolta el magától a srácot.
- Én....- vakarta meg zavartan tarkóját.- Emlékszel, amikor a parkban megmutattad, amit az idős hölgytől tanultál? Amikor elkaptad a botot.
Mari lassan bólintott.
- Azután volt egy akumatámadás és....láttam, ahogy Katicabogár, Fekete Macska botját használja. Ahogy harcoltál azzal, ahogy tartottad.....egyből rájöttem.....
- Ott voltál? Akkor ez az egész, a csók.....csak azért volt, mert én vagyok Katicabogár?
- Mi?! Tessék?! Nem! Ez honnan jutott eszedbe, én.....
- Hogy is lehettem enny....Én hittem neked!- kezdtek folyni könnyei.- Én elhittem neked mindent, és te hazudtál! Végig hazudtál!
- Kérlek, ne is gondold ezt! Nem azért...
- Én bíztam benned Adrien.....
- Most is megbízhatsz!
- Kérlek menj el!
- De Marin....
- Kérlek!- vette elő telefonját.- Hallo, anya? A parkban vagyok, ki tudnál jönni értem? Köszi!
- Marinette kérlek engedd, hogy megmagyarázzam!
- Mit magyaráznál meg? Azt, hogy megtudtad ki vagyok, és emiatt hirtelen "megkedveltél"?
- Én azelőtt is kedveltelek!
- Kérlek, ne mondj olyat, ami nem igaz!- törölte le könnyeit, mert anyukája előtt nem akart sírni, sőt Adrien előtt sem. Szomorú volt, de kihúzta magát, erősnek akart mutatkozni. Ám magában zokogott.
Adrien nem tudta mit mondjon. Lesokkolva állt a lány előtt, egy hang sem jött ki a torkán.
- Szia drágám, szervusz Adrien!- érkezett meg Sabine pár perc múlva.- Hogy-hogy én kell hazakísérjelek?
- Adriennek dolga akadt, nagyon fontos! Jobb is ha megy! Szia!- karolt bele anyukájába.
- Szép napot Adrien!- köszönt Mrs. Dupain-Cheng.
- Viszlát!- válaszolt a fiú.
Csak állt és bámult a lány után, figyelte távolodó alakját, de nem tett semmit.
- Sajnálom Kölyök!- reppent elő Plagg.- Ez sajnos várható volt!
- Várható?- kérdezett vissza, de hangja olyan volt, mintha egy másik világból szakították volna ki.
- Nehéz megtudni, hogy lelepleződtél, még kevésbé úgy, hogy egy olyan személy jött rá a titkodra, akit szeretsz!
- Miért gondolta, hogy csak azért kedveltem meg, mert ő Katicabogár?
- Ő egy szuperhős! Az, hogy rajongasz érte, számára sokkal elképzelhetőbb, minthogy egy átlagos hétköznapi csajt kedvelsz meg. Már jelenesetben, hogy a kettő egy és ugyanaz a személy....
- De én.....Plagg aggódom érte, remélem nem esik semmi baja!
- Gyere vissza később hozzá Macska ként. Nem viselkedhetsz majd úgy vele, mint Adrien, de megnyugodhatsz, hogy nincs baja.
- Nem mondasz hülyeséget! Azt hiszem az lesz!

Sziasztook!😊

Nos ez lenne a 21.fejezet, remélem tetszett!
Jövő héten hozom a következő részt, szóval addig is sziasztook!🐾

Annalulu 🐞