~Dupont iskola~

- Dupain-Cheng!- hallotta meg maga mellől Chloé hangját Marinette. Természetesen Adrien elengedte a lány kezét, és remélte senki nem vett észre semmit.- Én.....sajnálom!- folytatta Chloé. Arcán látszott, hogy komolyan gondolja, amit mondott.- Sajnálom, hogy ez történt veled! Bocsánat!
Mari teljesen lesokkolva halgatta végig. Nem gondolta, hogy Chloénak ilyen oldala is van, habár Katicaként már megtapasztalta.
- B-beszélhetnénk kinnt?
- Persze!
Adrien egyből kikísérte Marinette-et az ajtó elé, majd a magára hagyva a két lányt, visszasétált a terembe.
- Chloé, remélem tudod, hogy direkt nem akartam kimondani a neved, amikor elmeséltem a történteket. Tudom, hogy nem voltál önmagad!- tette kezét a lány vállára.- Habár nem érzem jogosnak a haragod, nem haragszom rád a szemem miatt.- mosolygott kedvesen.
Marinette ezek után kitapogatta az ajtót és magára hagyta a csodálkozó lányt.
- Hogy ment?- léptek egyből mellé barátai.
- Azt hiszem jól....mondtam, hogy megbocsátok neki, mert....nem volt önmaga. Halálfej irányította és.....tudjuk annak mi a....
- Igen....- hallotta meg Adrien hangját, mely furán csengett akkor.
- Marinette, de ez azt jelenti....- gondolkodott Alya.- E-ez azt jelenti, hogy Katica rólad beszélt!
- Tessék?
- Azt mondta rajta kívül csak egy lány sérült meg abban a küzdelemben. Rólad beszélt akkor!- gyűltek könnyek a lány szemébe.- Sajnálom!- ölelte meg barátnőjét.
Hirtelen eget rengető sikítás hallatszott az utcáról.
- Ne!- nyögött fel Marinette.
- Egy akuma?- kérdezte Nino is kissé kétségbeesetten.
- Katica!- motyogta maga elé Alya. Tudta, a hősnő csak akkor lesz képes a segítségét kérni, ha otthon van, és Nino is haza kellett valahogy jusson.
- Tessék?- fordult barátja a lány felé.
- Mindenki siessen haza!- fogta meg Marinette karját, aki magával rántotta Adrient, aki viszont Ninoba kapaszkodott.- De először hazaviszünk!- kiáltott hátra Marinak.
- Nem!- torpant meg a lány, szêtszakítva ezzel a láncot.- Fussatok! Velem elkapnak menjetek!
- Menjetek, hazaviszem!- mondta Adrien.
- De....- próbált ellenkezni Alya.
Segíteni akart Marinak, de tudta, Katicabogárnak is szüksége lesz rá. Nem volt ideje tétovázni, sietnie kellett, mégsem bírta barátnőjét otthagyni.
Nino hasonlóképp vélekedett a problémáról, de belátta, jobb ha mennek.
- Nem lesz baj!
- Gyere!- húzta magával barátnőjét Nino.
- Menj te is!- szólt a srácra Mari.
- Nem hagylak egyedül! Emlékszel?
- Akkor viszont siessünk!
Adrien elkísérte Marinette-et ameddig csak tudta, azonban útjuk cseppet sem volt "eseménytelen".
- Vigyázz!- húzta le egy feléjük repülő kődarab elől a lányt.- Futás!- húzta tovább, amint felálltak.
- Mi ez a hang Adrien?!-kérdezte zilálva Mari, futás közben.
- Ne!- kiáltott a fiú, miután hátranézett, majd átölelte a lányt, hogy megvédje őt a feléjük repülő tűzgolyó elől.
- Vigyázzatok!- halottak ekkor meg, egy számukra nagyon ismerős hangot.
- Vidd őket biztos helyre, addig feltartom!- csendült fel még egy ismerős hang.
- Páncélos? Rena Rouge?- tátotta el száját Adrien.
Marinette mindent egyből megértett, és nem félt. Tudta a Mester keze van a dologban.
- El tudsz bújni?- fordult ekkor Nino Adrienhez.
- Persze! Csak vidd biztonságba!
- Ez természetes!
Mari ekkor erős karokat érzett derekánál és térdénél, majd a másik pillanatban már nem volt talaj a lába alatt.
Páncélos egészen erkélye csapóajtajáig kísérte, csak utána futott vissza segíteni Renanak.
- Sok szerencsét!
- Köszönjük!- búcsúzott a srác is.
Őszintén Marinettenek rossz érzése volt, hogy csakúgy magára hagyta Adrient, ám tudta osztálytársa lát, és ügyes, el tud bújni.
- Tikki, itt a mi időnk! Senki nem lát?
- Senki de Mari......Óvatos légy!
- Pöttyöket fel!
A csata zajai akkor még hallatszódtak, így tudta, nem lehetnek távol.
Eldobta yoyoját, ami csakhamar megakadt valamiben, de csak miután neghúzogatta mert ellendülni. Szerencséjére nem esett el, jól landolt. Előnyére vált, hogy olyan jól ismerte a tájat. Számításai szerint egy kéményben kellett megakadjon fegyvere.
- Most mi lesz?- kérdezte magától, ám szeme sarkából egy nagy fényvillanást látott, majd utána óriási robaj követte azt.
Fegyverét végig nem gondolva, reflexszerűen a hangzavar irányába hajította, ám mikor megrántotta csak egy nagyon ismerős hangot hallott.
- Áu! Katica?
- A-Alya?
- Rena Rougr! Tudod!
- Bocsánat! A többiek?
- Az új akumatizált közelében! Egy nagy gyík, ami tüzet köp! De nyugi, messze nem olyan nagy, mint a múltkori! Csak gyorsabb és ügyesebb!
- Messze vannak innen?
- Nem!
- Ide tudnád hívni őket? De úgy jöjjenek, hogy ne tudja a szörny követni őket!
- Rendben! Várj itt, fél perc, és jövök!
Marinette nagyon gyorsan összeszedte gondolatait, valamilyen tervet kellett kiagyalnia.
- Bogaram!- hallotta meg a mellette landoló Macska hangját.
- Tes.... Katicabogár!
- Megérkeztünk!
- Rendben, köszönöm srácok, hogy eljöttetek! Van bármi ötlet, vagy információ?
- Az akumatizált egy hosszú krokodilszerű gyík, vagy hüllő, pontosan nem tudom, de a farkán lévő szalagban lesz az akuma!
- Rendben ez is több, mint a semmi! Macska, neked mindenképp menned kell....
- Állj!
- Tessék?
- Számold bele, hogy nem hagyunk egyedül!
- De....
- Semmi de!
- Rendben!- törődött bele, lévén, hogy nem tudott mást tenni.- Macska, Páncélos menjetek, Rena Rouge pedig itt marad! Így jó lesz?
- Jó lesz, viszont.....nem akarod felhasználni a szerencsetalizmánod?- kérdezte Adrien, mielőtt elindult volna.
- Nem merem! Ha túl korán teszem, visszaváltozok idő előtt és mégcsak elbújni sem tudok!
- De a szemed.....
- A civilek fontosabbak! Menjetek!- szólt a lány és a két fiú már ott sem volt.
- Te egy igazi hős vagy, Párizsnak nagy szerencséje van, hogy itt vagy neki!- mosolygott Alya.
- Miért mondod ezt?- zavarodott kissé össze a lány.
- Hát a szemed! Nem használod fel a szerencsetalizmánod, hogy itt maradhass a csatában.
- El kell kapjam az akumát, és nem lepleződhetek le! Csak remélni tudom, hogy ma is minden rendben lesz!
- Nyugodj meg! A srácok elinté.....neeee!- üvöltött Alya.
- Mi tör....menj, segíts nekik! Fuss én itt maradok, fuss!
Rena Rough egyből bevetette magát a harcba. Macskát épp kiütötték és Páncélos akart neki segíteni. A lány ekkor vette észre a történteket, de Nino sem bírta már sokáig, amikor is az akumatizált egy könnyed mozdulattal leteperte és rávetette magát. Alya könyörtelenül ugrott ellenfelének. Remélte, elég időt tud nyerni, hogy Macska és Páncélos is felálljon, és csatarendbe rendeződjön.
Marinette agya vadul száguldozni kezdett. Ki kellett találjon valamit. A legrosszabb talán az volt, hogy nem tudta mi zajlik körülötte. Nem tudta hol van, hogyan kéne elképzelje a helyet, hogyan segíthetne. Magatehetetlenül állt, amitől sírni tudott volna.
Csak egyetlen ötlete maradt, de nem tudta helyesen cselekedne e. Szerencsetalizmánja jelentette számára az egyetlen kiutat, abból a helyzetből, ám mivel nem tudta barátai hogy állnak a harccal nem tudta elképzelni, hogyan segíthetne. Azt sem sejtette, mi módon használhatná talizmánját, hisz addig mindig látta mit csinálhatna.

Egyáltalán hasznos lenne?- merült fel benne a kérdés.

Gyorsan kellett döntenie, hiszen barátai szükséghelyzetben voltak.

Rendben! Szedjük össze mit tudunk!- kezdte rendszerezni gondolatait.- Az ellenfél egy viszonylag nagy, tűzhányó gyík. Nem túl sokat jöttem az erkélyemről, szóval nem lehetek messze a parktól!

Be kellett lássa, nem tud túl sokat, és az idő sem mellette állt.
Lévén, hogy jobb ötlete nem volt, a szuperképessége felhasználása mellett döntött.
Már lendítette fel yoyoját, amikor hirtelen egy nagyon ismerős, rossz érzés fogta el.

Sziasztook!🐾

Itt is lenne az új fejezet!
A következő rész szokásosan a jövő héten várható!
Addig is sziasztook!🐾

Annalulu 🐞