~az Eiffel torony közelében~

- Marinette Dupain-Cheng!
- C-Chloe?- nézett furcsán, az előtte lebegő akumára.
- Látom, már nagyban tervezgeted a ruhát a versenyre ADRIENNEL!
- Tessék?
- Adriennek velem kellene lennie! De te....
- Chloe én akartam Marinette-tel lenni! Én kértem, hogy legyen a partnerem!
Ez látszólag hatott a lányra, mert valósággal megtántorodott a levegőben, de Halálfej amint észrevette az elbizonytalanodás legkisebb jelét is, egyből szólt áldozatához.
- Csak a lányt akarja védeni, nehogy baja essen! Mutasd meg nekik mire vagy képes.
- Igazad van, Halálfej!- válaszolt, majd kezéből lila sugarat lőtt a lány felé.
Marinette, már-már szinte felkészülve várta a támadást, így egyszerűen kikerülte azt, mindazonáltal nem Katica volt akkor, nem volt fegyvere, nem tudott semmit tenni.
Jó pár lövést kikerült még.
Már fáradt, és egy rossz pillanatban, túl közel volt a lila sugár, hogy kikerülje. Felkészülve a következményekre, kezeit feje elé tette, de akkor egy lökést érzett magán, és egy fél pillanattal később a földön találta magát.
Adrien lökte el a sugártól, és együtt repültek a földre.
Marinette mikor kinyitotta a szemét, a sráccal találta szembe magát. Hirtelen olyan szintű deja vu hullot rá, hogy el sem tudta mondani.
Nem volt sok idejük, mert már érkezett is a következő támadás, épphogy el tudtak gurulni.
Marinette éppen állt fel, amikor Chloe lövése eltalálta.
- Nee!- hallotta meg Adrien kiáltását egy pillanattal később, de amikor odanézett, nem látott semmit.
- Mit tettél?- kapkodta rémülten fejét ide oda, de továbbra sem látott semmit.- Miért van ennyire sötét? Miért nem látok?
- Te elvetted tőlem Adrient, én pedig a látásod!- kacagott gonoszan.- Adrien mit szó....- fordult a fiúhoz, de hűlt helyét sem látta.- Adrieeen!- kiáltott újra, majd odébb röppent.
- Marinette?- röppent elő Tikki, mikor már nem látta senki.
- Tikki? Hol vagy?
- Nyugodj meg kislány!- érintette meg kis kezével a lány arcát, majd ugyanolyan gyorsan el is vette, és visszaröppent a táska rejtekébe.
- Tikki?!- forgolódott a lány, majd hirtelen hallotta, ahogy valami mellécsapódott.
- Hölgyem felajánlhatom a segítségem? Marinette igaz?
Marinette ijedten fordult a hang irányába. Szeme tejfehér volt, írisze alig volt mindössze kivehető.
- Adr...- akadt torkán a szó.
Érdekes érzése támadt. A hang nagyon ismerősen csengett számára. Megkérdezte a nevét, így nem lehetett osztálytársa. Nem tudta hova tenni a hangot. Hőstársát és barátját is lelki szemei előtt látta a hang hallatán, de a a srác modora és mondandója alapján, egyértelműen egy következtetést vonhatott le.
- F-fekete Macska?
- Biztos helyre kell vigyelek!- vette ölébe, és már a földön se voltak.- Miért gőzölt be rád a csajszi?
- E-egy közös barátunkkal együtt dolgozok egy projekten, és Chloe azt akarta, hogy a srác vele dolgozzon.
Macska letette egy eldugott kémény tövébe a lányt.
- Várj itt, Katicával lerendezzük! Nyugodj meg minden rendben lesz.
Mari hirtelen azt hitte ott nyomban sírógörcsöt kap. Hogyan rendezhetnék le ezt, ha nem lát semmit? Látása nélkül nem sok dologra támaszkodhatott.
A fiú elszökkent, így Marinette egyedül maradt.
- Tikki?- szótlította meg kwamiját.- Ne-nem tudok így küzdeni!
- Muszáj lesz! Csak te tudod elkapni az akumát! És a látásod is csak a szerencsetalizmán használata után tudod visszakapni!
Egész Párizs számított rá. Nem adhatta fel, de úgy érezte a sírógörcs határán van.
- Tikki, pöttyöket fel!
A hősruha ráolvadt, és mikor újra kinyitotta a szemeit, hihetetlen dolog történt vele. Szemei előtt továbbra sem tisztult ki a világ, de homályos fényfoltokat már látott. Ez valamelyest megnyugtatta, bár még így is a pánik kerülgette.
Egyetlen ésszerű ötlet jutott eszébe. Elővette fegyverét, de egyből rájött, hogy nem volt jó ötlet, hisz nem látta, hova kell kattintania, hogy társát felhívja.
- Macskaaa!- kiáltott akkorát, amekkorát csak tudott.
Várt egy keveset, de társa nem jelent meg. Nem tudta mit tegyen. Becsukta szemeit, és elképzelte, hogy mit tett, amikor társát akarta felhívni. Már nyomott le volna egy gombot, de hirtelen egy kezet érzett vállán, mire ijedten fordult hátra.
- Bogaram nem tudtál volna a fegyvereden hívn......- akadt el szava.- Mi történt a szemeddel?
- Chloe......segítened kell Macska!
- Téged....mikor talált el az akuma?- kérdezte gyanakvóan a srác, de választ nem kapott, mert az akumatizált meg is jelent.
- Chloe hagyd abba!- kiáltott a hős.
- Nem Chloe vagyok, hanem Vakszerelem!
- Elég ebből!- szólalt meg Katica is.
- Nocsak! Téged ma még nem is láttalak, de látásod már elvettem?
Ez a mondat Adrien még nagyobb gyanút ébresztett, de ideje nem volt végiggondolni feltevését, ugyanis el kellett löknie társát, majd el kellett ugorjon, nehogy eltalálja a lila lövedék.
Marinette ahogy földet ért, elővette yoyoját és maga előtt kezdte pörgetni.
Nem tudta melyik irányba van az akuma, de remélte ki tud védeni pár lövést.
Ekkor egy nagyon fura hangot hallott.
Egyfajta kisülés volt, majd egy becsapódás, és végül Macska hangja.
- Nem talált!
Marinette fejében fénysebeséggel játszódott le az egész. A fura kisülés Chloe támadásának hangja volt, becsapódás a lövedék célbaérését jelezte.
Nagyon fülelt így hallott még egy kisülést, mire abba az irányba fordult és ellendítette fegyverét, ami szerencsésen meg is akadt valamiben.
- Tessék?!- hallotta egy pillanattal később Chloe hangját, így nyugtázta eltalálta.
Társa egyből kapott az alkalmon és elkapta a lányt úgy, hogy ne tudjon mozdulni.
- Macskajaj!- mondta ekkor Macska és megfogta az akumát rejtő kis körömlakküveget.
Marinette behunyta a szemeit és koncentrált. Koncentrált a kis akuma szárnyainak hangjára, és ugyan nem könnyen, de meghallotta az apró szárnycsapások hangját, majd kinyitotta yoyo-ját és a hang irányába lendítette a fegyvert, minnél nagyobb ívben, hogy eltalálja a kis gonosztevőt.
- Viszlát kis pillangó!- engedte útjára, és már nyúlt is volna megszokott módon szerencsetalizmánja után, hogy feldobja és végre minden helyreálljon, de ekkor jutott eszébe, hogy nem használt semmilyen plusz eszközt.
Hirtelen ismét folytogató rettegés fogta el. Nem volt mi helyreállítsa a rendet. És nem csak saját maga miatt aggódott. Nem tudta hány embert fosztott meg még látásától Chloe, mielőtt legyőzték.
- Hány embert talált el rajtam kívűl az a fura lila sugár?- kérdezte félve a választól.
- Csak egyet! Egy lányt! Nem tudtam rajta sajnos segíteni, de Chloe mondta hogy rá mérges és ő volt gondolom az első célpontja. Ha előtte nem bántott senkit, akkor csak azt a lányt.
- Ki ez a lány?
- Marinette a neve....egyszer segített egy akuma ellen.
- A-Akkor rendben! Felkeresem azt a lányt! M-meg kell beszéljem vele ezt.....sajnos várnia kell, amég tudok tenni ez ellen valamit.
- Tudunk!- fogta meg a hősnő kezét.
Marinettenek nagyon jól esett az, amit társa mondott. Nehezére esett megőrizni hidegvérét, abban a pillanatban a srác támogatása sokat jelentett számára.
- Viszont....tudnál segíteni? Hol van ez a Marinette?
- Azt tudom megmutatni, hogy utoljára hol volt, de azóta biztos elment valahogy onnan! Ma este megkeresem és beszélek vele! Meg kell tudnia mi történt vele, de nem feltétlenül tőled! Neked is van mit feldolgoznod!
- Köszönöm!- nézett hálásan a fiúra.
Adrient, azóta, hogy meglátta Katicát, erős gyanú mardosta.
Tudta éjszaka nem sokat fog emiatt aludni, de akkor az első Bogárkája volt.
- Macska, olyanra kell megkérjelek, amire nem számítottam hogy valaha is kelleni fog. Nem kísérhetsz haza, mert lelepleződnék, de kérlek kísérj el a szobrunkig. Ott visszaváltozok, és hívom a szüleim....ma-majd a kwamim segít! De.....te is tudod hogy nem tudhatjuk meg egymás kilétét!
- Tudom!- sóhajtott gondterhelten.- Amint odavittelek, el is kell menjek, hogy ne lássalak meg!
- Igen!
- Akkor gyere! - karolta át a lányt, majd botja segítségével a magasba emelkedtek, és pár pillanattal később a szobornál landoltak.- Megoldjuk!- ölelte meg a lányt.
- Köszönöm!- gyűltek a könnyek a lány szemébe.
- Megyek, jelenleg nincs itt senki, vissza tudsz változni!- engedte a hősnőt, majd elszökkent.
Tudta, ha meglesné, sok gondolkodástól megkímélné magát, de nem tudta megtenni. Katica bízott benne.

Sziasztook!😊

Nos itt is lenne a következő rész!
Ez a könyv, egy Youtube-os videó kapcsán jutott eszembe, amit be is linkeltem! Ez nem akartam rögtön az elején leírni, hisz akkor "lelőttem volna a poént"!
Jövő héten jelentkezek a folytatással!🐾

Annalulu 🐞