~Dupain-Cheng lakás~

Adrien nagy balféknek érezte magát, mert nem így tervezte megkérdezni. Sem mesébe illő, sem tökéletes nem volt a pillanat, majd a hosszú csönd bekövetkeztével csak állt ott és nem csinált semmit.
Marinette lefagyva bámulta osztálytársát. Képtelen volt elhinni, amit hallott.

Lehetséges?- kérdezgette folyton magától.

- Én.....- próbált megszólalni egy idő után, de szája mereven mozgott, hangja cserben hagyta.
- H-ha nemet mondasz megértem csak...
- I-igen, azt hiszem!- pirult el, majd arcát tenyerébe temette és leguggolt.
Elszégyellte magát, amiért kimondta azokat a szavakat.
- I-Igen?- képedt el Adrien.- De mi a baj?- ereszkedett féltérdre, mire Marinette a karjaiba vetette magát.
- Köszönök mindent!- folyt le egy könnycsepp arcán.
Pár perc múlva Adrien felállt, majd felsegítette barátmőjét.
- Akkor, indulhatunk?
- Persze!- mosolyodott el félénken.
A srác felsegítette kabátját, táskáját, majd elindultak, természetesen Marinette napszemüveggel, Adrienbe karolva, de a biztonág kedvéért botját táskájába rakta.
A pékségben elbúcsúztak a szülőktől és kaptak egy egy sütit.
- Jól elment az idő!- nézte telefonját a srác.- Úgy terveztem, hogy hamarabb beérünk ugye, így viszont...
- Nem szeretnék elkezdeni az iskola udvarán magyarázkodni!- szakította félbe a fiút.
- Megértem! Megpróbálok úgy menni, hogy ne vegyenek észre, de....így lassan nehéz!
- Nem azért mondtam csak.....
- Nyugi!
Az iskola udvaráig könnyen eljutottak, ami a lányt valamelyest megnyugtatta, ám következett a fekete leves.
- Tesó!- hallották meg maguk mögül Nino hangját.
- Francba!- motyogta maga elé Adrien.- Forduljunk balra, de most jön a lépcső, vigyázz!
- Ez Nino volt?
- Igen....
- Hé Adrien!- érte be őket a srác.- Nem hall....hát veletek meg mi történt?- nézett kissé döbbenten az egymásba karolt fiatalokra akik természetesen egyből elengedték egymást.- Ti....
- Halii!- hallották meg Alya harsány hangját is valamivel távolabbról.
- Jaj ne!- szakadt elő Marinetteből. Pánikba esett, nem tudta mit tegyen.

Nem! Erős leszek!- döntötte el magában, majd felindult a lépcsőn, amilyen gyorsan csak tudott és mert.

Adrien sem tétlenkedett, egyből osztálytársa után eredt.
- Mi történt?- kérdezte meg a döbbenten álló Ninot Alya, mikor odaért.
- T-te is....
- Én is mi?
- Te is lát....Te is láttad?- mutatott barátaik hűlt helyére a srác.
- Mit láttam?
- Marin....
- Nino nyőgd már ki!
- Adrien és Marinette egymásba....egymásba karolva álltak itt az előbb.... mint akik járnak!
- TESSÉK?!- szökött fel a lány hangszíne az egekbe, majd egyből a terem felé vetette magát, ahol belépve már Adrient és Marinette-et leülve találta.
- Csajszi, nem akarsz nekem elmondani valamit?!
- A-Alya?- nézett a hang irányába kissé zavartan Mari.
- És te Adrien?- lépett közelebb Nino.
- Mit kéne?- kérdezte a srác.
- Mondjuk rólad és Mariról!- fordult oda Alya.
- Tessék?
- Ne játszd itt nekem a hülyét! Te meg miért nem veszed le azt a napszemüveget?- szedte le barátnője arcáról, mire Marinette szorosan behunyta szemeit.
- Kérem vissza!- nyújtotta ki kezeit.
- Minek?
- Alya add vissza!- kapálózott továbbra is.
- Ha kinyitnád a szemed sokkal hatásosabb lennél! Ugyan Mari állj le!
- Add vissza neki!- állt fel Adrien.- Most!- mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Tes......- fagyott le egy pillanatra Alya, így Adrien elvette a szemüveget és odaadta barátnőjének.
- Mi van veletek? Mi van veled Marinette?- nézett kérdőn a lányra.
- Meg-megígérem hamarosan mindent megmagyarázok, csak most....hagyjatok...- fejezte be hallkan. Érezte szemébe könnyek gyűltek, ám nem engedte őket kibuggyanni.
- Azt hiszem ma Mari mellé ülnék, ha nem baj!- fordult Alya felé Adrien.
- Kislány mi a baj?
- Elmondom, esküszöm, csak várj az óra kezdetéig, amég mindenki ideér!
- Marinette aggódnunk kéne?- hallotta meg maga mellől Milenne hangját is, aki többi osztálytársukkal együtt az asztal körül álltak.
- N-nem!- próbált magabiztosnak tűnni a lány.
A beszélgetést Mrs. Bustier szakította félbe.
- Jó reggelt gyerekek! Alya, Nino ti miért vagytok kabátban? Menjetek tegyétek le gyorsan!
- Áááá Dupain-Cheng, a nevéhez méltóan röhejes cuccban! Minek az a napszemüveg?- nevetett az épp megérkező Chloé.
- Állj le!- kelt a lány védelmére Adrien.
- Chloé valóban fejezd be! Késel és még csak elnézést sem kérsz! Ülj le a helyedre!
A lány sértetten leült, majd miután Alya és Nino is visszaértek, elkezdődött az óra.
- Jó reggelt kívánok mégegyszer mindenkinek! A mai első órátok valamelyest rendhagyó lesz! Nem hiszem, hogy fogunk tanulni, de ez majd attól függ, milyen hamar végzünk!
- Mrs. Bustier miről beszél?- tette fel kezét Rose.
- Nem én fogok beszélni! Marinette kérlek!
Marinette hirtelen iszonyatos félelmet kezdett érezni. Torka kiszáradt, lábai lemerevedtek, nem bírt parancsolni nekik, hogy felálljon.
- Mari!- hallotta meg maga mellől Adrien hangját.
A lány ivott pár kortyot, majd felállt és barátja segítségével kisétált.
- Ugye nem?!- suttogta maga elé Alya. Fejében kezdett összeállni a kép. Amit Katica mondott és Marinette különös viselkedése, a napszüvege....magában sem volt biztos, remélte téved.
- Én....- kezdett bele Mari.- én....
- Nyugodtan!- tette a lány vállára kezét Mrs. Bustier.
- Mi történt?- hallotta meg Rose hangját.
A lány vett egy mély levegőt és elkezdte. Hangja kissé remegett, de elszánt volt.
- Én múlthéten nem voltam iskolában, és.....Szóval, amit mondani akarok.....A magát Vakszerelemnek nevező akuma megtámadott....
- Ő Chloé volt nem?- hallotta meg Max hangját távolabbról.
Marinette egy pillanatig hezitált. Direkt nem akarta kimondani Chloé nevét, hisz tudta az kínos lenne a lánynak. "Nem"-et sem mondhatott, mert mindenki tudta volna, hogy hazudik.
- D-de ő volt...- válaszolt hallkan.
- Mit tett veled?- szólalt meg Alix is.
- Eltalálta egy támadásom, de ez nem nagy cucc, Katica úgy is mindent helre állított!- legyintett Chloé.
- Nem nagy cucc?! Ez neked semmiség?!- állt fel helyéről mérgesen Adrien, mire Chloé meglepedten kapta oda fejét.
- Adrien kérlek ülj vissza és nyugodj meg!- mondta Mrs. Bustier.
- Katicabogár nem tett semmit. Nem használta a szerencsetalizmánját, így nem tudott mindent hellyreállítani.- Mari hangján hallani lehetett, hogy a sírás kerülgeti.- Nem tudott segíteni, ezért.....- vette le szemüvegét.- ez az új helyzet!- nézett fel, hogy osztálytársai is láthassák szemét.
Az osztály szinte egyszerre szisszent fel, a lány tejfehér szemei láttán.
- T-te nem látsz semmit?- szólalt meg egy idő után Kim.
- Nem!- vette vissza a szemüveget.
Ekkor Alya felállt és odarohant barátnőjéhez.
- Sajnálom Kislány!- szorította magához.
Alya példáját szinte mindenki követte. Odamentek Marihoz és megölelték. Csak Chloé maradt ülve a helyén.
Mikor mindenki visszaült, Adrien felkísérte a lányt helyére, melléült és az asztal alatt megfogta barátnője kezét. Marinette kissé elpirulva kapta fejét a srác irányába.
- Jó voltál!- mosolygott kedvesen Adrien.
- Két perc múlva csöngetnek, szóval ma már nem kezdünk bele a tananyagba!- szólalt meg Mrs. Bustier.- A negyedik órában találtkozunk!- lépett ki a teremből.
Miután a tanár távozott, mindenki ülve maradt, csak Chloé állt fel a helyéről és odament Marinette padjához.
- Dupain-Cheng!- szólította meg.

Sziasztook!😊

Magamon is meglepődtem, de elkészült ez a heti rész, szóval gondoltam nem tartogatom a hét végéig!
A következő fejezet a jövő héten érkezik!
Sziasztook!🐾

Annalulu 🐞