~Dupain-Cheng lakás~

Marinette kilenckor kelt, hogy mindent el tudjon intézni. Tikkivel kiválasztott egy egyszerű, de divatos ruhát, kifésülte és bekötötte szokásosan haját, majd megreggelizett.
- Tikki, kérdezhetek valamit?
- Persze!
- Lehet furán hangzik, de....azt hittem Fu Mester meglátogat majd, a szememmel kapcsolatosan....
- És?
- És nem tette, esetleg....ez azt jelenti, hogy....
- Nem gondolj semmi rosszra Marinette! Fu Mester sajnos nem tud a pillangó talizmán varázslatai ellen semmit se tenni, azokat csak te tudod semlegesíteni! Mármint mi! Innentől kezdve nincs értelme meglátogatnia, hisz' ha baj van, te úgy is felkeresed!- válaszolt kedvesen.
- Értem!- nyugtázta.
- Várod már a mai randidat?- váltott huncut hangnemre a kis katica.
Marinette a kérdés hallatán fuldokló köhögésbe tört ki.
- Ho-hogy mihire gohondolsz?
- A randidra Adriennel! Mire másra?
- Ehez nehem randi!
- Áááá egy cseppet sem!- kuncogott.
- Ez nem vicces! Már most komoly gyomorgörcsöm van miatta!
- Ugyan kislány, már bevallotta tulajdonképpen, hogy szeret!
- De ezt elronthatom egy hülye megnyílvánulásommal, ami valljuk be, nekem sok van! Az közelébe főleg!
- Marinette, ne gondold ezt! Ő is zavarban van előtted! A legrosszabb, ami történhet, az az, hogy csendben maradtok egymás mellett!
- Az is épp elég kínos!
Ekkor csörrent meg korábban beállított órája.
- Hogy elment az idő! Loreley negyed óra múlva itt van!- fejezte be gyorsan reggelijét, majd ellenőriztette táskáját kwamijával, felkapta kabátját és lesietett a pékségbe.
- Szia kicsim!- puszilta meg anyukája.
- Sziasztok!- ölelte meg szüleit a lány.
- Hányra is jön Mrs. Palourde?
- Tizet beszéltünk meg, szó...
- Szép napot!- lépett be az idős hölgy.- Marinette drágám, indulhatunk?
- Igen!- mosolyodott el a hang hallatán a lány. Felvette napszemüvegét, elbúcsúzott, majd elindult.
- Mi a mai terv?- kérdezte izgatottan Loreleytől.
- Látom várod! Újat már nem nagyon tudok tanítani de a meglévő tudásodon még van mit csiszolni, először azzal foglalkozzunk!
- Rendben!- válaszolt.
- Olyan furán festesz!
- Furán?- lepődött meg.
- Igen! Határozottan! Hogy is mondjam....ma szinte kicsattansz, de ott motoszkál benned valami félelem, vagy....valamiféle izgalom, izgulás...mész ma valahova?
- A-ami azt illeti igen....- pirult el kissé.
- Óóó, csak nem fiú van a képben?
- D-de!
- Milyen izgalamas! De ezt ne most és ne így beszéljük meg, inkább egy tea mellett, ha végeztünk a gyakorlással!- nevetgélt bohókásan.
- Iiigen, a gyakorlás!- vakarta meg zavarában tarkóját.- A srác délben jön értem, haza sem megyek!
- Ezesetben negyed órával kevesebbet gyakorlunk, mert mindenképp meg akarlak hallgatni!
- R-rendben!
- Ugyan, ne vágj ilyen fancsali képet, nem harapok!
- N-nem az, csak....félek róla beszélni!
- Ne félj, de mindegy is, megérkeztünk! Először koncentráljunk a feladatunkra.
Idejük első felében Mrs. Palourde a sétabotot dobálta Marinak, majd azt lecserélte különböző, más tágyakra.
- Koncentrálj, mert ez most nagyobb lesz!
A lány komoly erőfeszítéseket kellett tegyen, hogy ne találja el a váza, és el is kapja, de végül szerencsére nem törte el.
- Nagyon ügyes vagy! Fontos, hogy váratlan helyzetekben is jól helyt tudj állni, meg tudd védeni magad!
- Tessék?
- Mit csinálnál, ha egy akuma lennék? Nem látsz, ezért nem futhatsz el egykönnyen, viszont ha ki tudsz térni, vagy el tudsz kapni egy feléd repülő tárgyat, megmenekülhetsz!
- D-de én ki sem teszem a házból a lábam, főleg nem egyedül! Ha valóban egy újabb gonosz lenne, akkor pedig könnyen elkapna, nem tudnék ellenkezni, hiszen nem is látnám, hogy mire képes, vagy hogy néz ki!- fejezte be elkeseredetten.- Ha ilyen helyzet állna fenn, nem tudnék mit tenni!- folyt le egy könnycsepp arcán.
- Jaj Marinette, most miért törött el a mécses?- ölelte meg.- Nem vagy magatehetetlen, soha nem voltál az! Ne gondold, hogy az akuma olyan könnyen elkapna, hiszen te sosem vagy, egyedül! A segítséget könnyen megkapnád! Mit is csinálna Párizs nélküled?
- Ezt, hogy érti?- húzódott hátrébb.- Hogy érti, hogy sosem vagyok egyedül?- kérdezte gyanakodva.
- Jajj szivem, sehogy! Csak a barátaidra gondoltam!- legyintett.
- Nem! És Párizs? Miért történne bármi is Párizzsal nélkülem?
- Ugyan, engedd el ezt a füled mellett!
- Nem! Mit...
- Legyen! A kwamim egyszer nekem is mondta, hogy az emberek vakok, de mennyivel könnyebben kiszúrod hőstársaid, ha már átéltél hasonlót!
- Ez....- akadt el a lány szava.- Ön....
- Igen drágám én hős voltam, csak egy generációval ezelőtt!
- Nem lehet!
- Ne légy ennyire meglepve!- nevetett.
- Akkor ön végig tudta?
- Igen!
- Miért nem szólt akkor a szüleimnek, vagy.....ugye nem mondta senkinek?
- Ne viccelj! Nem szóltam egy szót sem senkinek, a szüleidnek főleg nem! Tudom, nagy veszélyt vállalsz magadra nap mint nap Párizs érdekében, de nem hiába lettél kiválasztott! Nem hiába kaptad meg a Katica talizmánt, hanem mert érdemes vagy a hordozására!
- K-köszönöm!- válaszolta a lány, bár enyhén sokkos állapotban volt.
- Ne légy ennyire meglepve!- nevetett kedvesen.- Viszont, így új szintre tudunk lépni a tanulásodban!- csapta össze hirtelen tenyereit.
- Új szintre?
- Igen! Alakulj át! Meg kell tanuld használni így is a yoyo-d!
- Tessék?
- Láttam, az előző támadásnál Macska botját használtad, ami egyelőre nem baj, viszont meg kell tanulj a saját fegyvereddel is küzdeni! Nagyon fontos, mert a társad nem lesz mindig olyan közel hozzád! Valamint te is magabiztosabb leszel, nagyobb lesz a biztonságérzeted!
- I-igaza van!- állt fel elszántan.- Tikki, pöttyöket fel!
Marinette érezte, ahogy ráolvad a hősruha, majd lassan fenyitotta szemeit. Ugyanaz a fura homály fogadta, mint addig, amit őszintén nem értett.
- Loreley....tudnia kell, hogy a maszkkal látok valamennyire!
- Látsz?
- Nem teljesen, csak fényeket, elmosódott körvonalakat.....fura, de....
- Igen, valóban érdekes, de ez a hasznodra válhat! Hogy szoktad elkapni az akumát?
- Nem a látásomra hagyatkozok, ha ez érdekli! Annyira messze nem tiszta a kép, inkább lehúnyom a szemem, és figyelek, hogy meghalljam! Utána egy jó nagy körívben ellendítem a yoyom és várom a csodát, hátha elkapom!
- Rendben, ez jó, ügyes vagy, és mint látom, eddig be is vált! Akkor ideje, hogy nekilássunk a gyakorlásnak!
Pár hónapja elkezdtem elemezni a harctechnikád!
- A micsodám?
- A harctechnikád! Látom okos vagy és leleményes, viszont a mostani támadásoknál, mivel nem látsz jól rá kell hagyatkoznod a barátaidra!
- Dehát most is mi történt?! Megsérültek! Többet nem sodorhatom őket ilyen veszélybe! Bármikor megsérülhetnek, a mostani is csak szerencse volt! Mi lett volna ha....
- Nincs ha, se de! A lényeg, hogy nem esett bajuk, és ezentúl is szükséged van segítségükre! Nem tudsz harcolni így, akár tetszik akár nem! Ez önhibádon kívül van, de a védekezési technikádon javíthatunk, hogy nagyobb biztonságba érezd magad, ahhoz viszont majd szükségünk lesz Fu Mesterre is! Most azonban, várj egy keveset, és átrendezem egy kicsit ezt a helyet!

Sziasztook!😊

Nos, ahogy ígértem itt is van az új fejezet, remélem tetszik!
A következő rész szokásosan a jövő héten várható!
Addig is sziasztook!😘🐾

Annalulu 🐞