~Dupain-Cheng pékség~

Adrien csodálkozva lépett be a pékségbe.
Sabine és Tom Nathalieval beszélgetett, mikor a két fiatal betoppant.
- Marinette, Adrien!- indult feléjük egyből mosolyogva az anyuka.- Kilencet beszéltünk meg, nem emlékeztek?
- Engem is kilencre hívtál!- hallott egy ismerős, monoton hangot Marinette, de nem tudta megállapítani, hogy kihez tartozhat.
- Bocsánat, hogy késtünk csak....- vakarta zavartan tarkóját a srác.
- Csak?- nevetgélt huncutúl Sabine.
- Csak volt egy akumatámadás!- fejezte be a fiú helyett Mari.
- E-egy akuma?- hülledeztek a szülők.- D-de ugye nem esett bajotok?- mentek közelebb, hogy jobban szemügyre vegyék őket.
- N-nem, nyugi!- hátrált kicsit a lány.- A-Adrien.....megvédett....- pirult el enyhén, habár nem látszott rajta, mert a kinti hideg után így is piros volt arca.
- Köszönjük!- ölelte át egyből Sabine.
- Nagyon köszönjük!- rázott kezet Tom a sráccal.
- I-igazán nincs mit!- mosolygott zavartan.
- Ezesetben érthető, és nem baj, hogy késtél!- hallotta ugyanazt a monoton hangot Marinette.- Viszont mennünk kell! Köszönök mindent!- mosolyodott el a házaspár felé halványan a titkárnő, majd intett Adriennek, aki még mindig osztálytársával karöltve állt.
A srác óvatosan lefejtette karjáról a lány kezét, majd elköszönt.
- Viszlát! Szia Mainette!- simitotta meg észrevehetetlenül kézfejét.- Jó éjt!
- Jó éjszakát!- köszöntek a szülők is.
- Jó éjt!- búcsúzott halkan Marinette.

°°°°°
~Agreste lakás~

Adrien természetesen megkapta otthon a szidást a késői érkezésért, bár apja is megenyhült, ahogy megtudta az okát. Az akumatámadásokat nem róhatta fel fia számlájára, inkább reménykedett, hogy nem esik bántódása.
A fiú éberen hánykolódott ágyában. Képtelen volt elaludni. Nem tudta, hogy miként közölhetné a lánnyal, tudja ki ő. Folyton ezen agyalt, de nem jutott dűlőre.
Magától értetődően Plagg már rég durmolt, Adrien mégis szemrebbenés nélkül képes volt felébreszteni.
- Kölyök éjjel fél tizenkettő, hagyj a hülyeségeiddel, majd megmondod neki holnap!- lökte el a srác kezét.
- De nem tudom mit tegyek, Plagg kellj már fel!
- Ide figyelj Rómeó! Te is és én is jól tudjuk, hogy el fogod neki mondani, akármit is mondok vagy teszek ezellen, habár nem terveztem közbelépni! Akkor meg miért nem lehet hagyni, egy szegény, ártatlan Macska kwamit aludni?!
- Nem azért keltettelek fel, hogy megmondd mit tegyek! Tudom mit akarok, viszont ha jó kiscica leszel kapsz egy camambertet, ameddig elmondom, hogy miben is szeretném a segítséged kérni!
- Így mindjárt más főnök! Miért nem ezzel kezdted?- fogadta el a sajtot.
- Akkor.....hm...te is jól mondtad, hogy tudatni akarom vele, hogy lelepleződött! De.....hogyan tegyem? Úgy értem Macska ként nem tehetem, mert én nem láthattam Marinette-et a parkban, amikor odadobtam neki a botot.....Adrien pedig, hogyan láthatta volna a csata közben Katicát?
- Így is fel van fordulva szegény lány élete! Muszáj neki ezt megtudni?- elmélkedett a kwami.
- Igen, és ez részben önzőség tőlem tudom.....de nem bírnám magamba tartani! Plusz segíthetnék neki átalakulni!
- Te mondanád helyette ki a szavakat?- tört ki nevetésben Plagg.- Tikki, pöttyöket feeel!- vékonyította el hangját, de csak mégjobban nevetett.
- Ajj, hagyj már!- intette le.- Figyelném, hogy senki ne vegye észre!
- Már rajtad kívül?- vonta fel szemöldökét.
- Igen...
- Ugye érzed a csöppnyi iróniát a hangomban?
- Hogy ne érezném?
- Rendben, akkor összegezve el akarod neki mondani, de ugyebár Macska ként nem teheted! Akkor beszélj vele Adrien ként!
- T-tessék?
- Szegény csaj valóban nem lát, jól jön neki egy tapasztalt hős segítsége, csak majd tettesd jól a hülyét, és csak annyit mutass, amennyit a Katiblogról megtudhatsz!
- De én hogyan láthattam volna a csatát?! Teljesen máshol küzdöttünk!
- A csajod vak! Hidd el, ha nem látsz minden ilyen egybefolyik, mert neked ugyanolyan sötét van mindenhol! Ebből, a sajtom teszem rá, nem fogsz lelepleződni! Bár nem lenne hülyeség nyílt lapokkal játszanod!
- Tudom!- túrt fáradtan hajába.- De, te is mondtad, nehéz az élete!...Az is bőven elég sokkoló lesz neki, hogy lelepleződött! Elnapolnám a témát.
- Rendben kölyök! Jelen esetben egyet értek veled! Segíts neki! Mehetek végre aludni?
- Jó éjt Plagg!- kapcsolta le a villanyt.- Várjunk, te tényleg azt mondtad, hogy a csajom?
- Most fejezd be!- fordított hátat.

°°°°°
~Dupain-Cheng lakás~

Marinette az ébresztőjére kelt, ami kilencre volt beállítva. Kellettek biztos pontok napjában, hogy tudja mennyi az idő, vagy egyáltalán milyen napszak van.
Ilyen volt reggeli ébresztője, a déli harangszó és Adrien iskola utáni érkezései. Megfigyelte, hogy nagyjából az órák vége után érkezik, mind a déli, és délutáni tanítás után.
Természetesen amikor ebédre érkezett a srác, Marinette mindig neki is kitett tányért és evőeszközt, hogy vele ebédeljen.
Szíve mindig repesett, mikor meghallotta hangját, valamint titkon komoly reményekett kezdett fűzni kapcsolatuk további alakulásához. Adrien nagyon sok időt töltött vele, és az azelőtti napi fogadásuk tétje megdobogtatta a lány szívét. A fiú találkozni akart vele még, na meg amikor elköszönésnél megsimította a kezét!
Délelőtt rendszerint Mrs. Palourdedal gyakorolt, bár akkor az idős hölgynek más dolga volt, ezért otthon kellett maradjon a négy fal között.
Felöltözött, megreggelizett, majd lebotorkált szüleihez.
- Szervusz aranyom!- köszönt Tom.
- Szia apa! Anya?
- Itt vagyok kicsim!- szólt a pénztárgép mögül.- Hogy aludtál?
- Jól, köszönöm!
- Mit tervezel ma csinálni?- változott egy árnyalatnyit az anyuka hangja.
- Hm....Ma nem megyek Loreleyhez, délután viszont elmegyek sétálni...mármint ha nem baj!
- Miért lenne? Adriennel?- kérdezte huncut mosollyal.
- Ugyan, nem mindegy?!- pirult el.
- Nem!- nevetett kedvesen.
- Őszintén örülök, hogy segít, mert megőrülnék, ha egész nap itthon kéne üljek! De csak barátok vagyunk!
- Persze aranyom!- szólt ki irónikusan Tom.
- Apa!
- Marinette, beszélnünk kell!- mondta komolyan Sabine.
- Igen?
- Ma.....reggel meglátogatott Mrs. Bustier!
- Igen?- kérdezte félve.
- Igen! Ma az ebédszünetben meglátogatna, hogy megbeszéljétek a továbbiakat! Lassan te is tudod, el kell kezdj iskolában járni!
- Tudom!- gördült le egy könnycsepp arcán.
- Természetesen, neked nem úgy kell majd részt venned az órákon, mint másoknak, amég meg nem oldódik ez a helyzet, de....nem maradhatsz túl sokáig ki! Adriennel jönne, mert tudja, hogy ő ismeri a történteket!
- Rendben!- sóhajtott egy nagyot.
Marinette akkor már egy hetet kihagyott a suliból, és tudta nem lesz jobb, ha még többet hiányzik, nem fog semmi változni ha otthon, vagy a suliban van.
Péntek volt, így még volt két napja felkészülni.
Lassan felbattyogott és leült a nappaliban.
- Talán a legnehezebb az lesz, hogy így mindenki meg fogja tudni!- motyogott.
- Kislány, ezt ne így nézd!- tette apró kezét a lány arcára Tikki.- Nem a te hibád! Akit legfőképpen okolni lehet ezért az Chloé!
- Valahogy még is én vagyok olyan ügyetlen, hogy ráesek valakire, vagy rálépek! Velem történt ez is!
- Marinette....- szakította félbe a kis kwamit a lány telefonjának csörgése.- Lehozom!- röppent fel.- Alya!- nézte gondterhelten a képernyőt.
- Lehet rosszabb? Miért nem szakad egyből rám a plafon?
- Vedd fel, beszélj vele! Nem kell elmondj neki mindent, majd elég a suliban! Viszont képes lesz eljönni hozzád, ha nem tudja mi van veled!
- Igaz! Szia Alya!- nyomott rá a fogadásra.
- Szia csajszi! Hát mi van veled? Se egy hívás, se egy üzi?!
- Bocsánat csak nagyon beteg voltam! Egész héten ki sem mozdultam!
Marinette nem sokat beszélt barátnőjével, de még néhány műköhögést is előadott, hogy a lány elhigyje, amit mondd. Természetesen Alya megemlítette, hogy látta valamikor egy idős hölgy társaságában, de Mari ugye, csak tagadott.
Miután letette a telefont egy péksüti és kwamija társaságában felment az erkélyre.
Kicsit jól esett neki a kinti csípős hideg. Már látta is maga előtt a házak deres tetejét.
Szíve összeszorult, de erős akart maradni, nem sírt.
Hamar eltellt így az a pár óra.
- Marinette!- hallotta meg maga mögött Adrien hangját, de így is összerezzenve fordult hátra.- Bocsánat!- ölelte meg.- Hogy vagy?
- Jól!- próbált magára eröltetni egy mosolyt.- Milyen volt a napod?
- Semmi extra, viszont....Mrs. Bustier is itt van! Lenn a nappaliban vár!

Hohohooo mindenkinek!🎅

Nos kész lettem ezzel a résszel is, remélem tetszik!😊
A következő fejezet jövőhéten várható!
Addig is, sziasztook!🐾

Annalulu 🐞