~Párizs utcái~

Adrien felismerte Marinette-et. Addig is voltak természetesen kétségei a lánnyal és Katicával kapcsolatban, de ezek a kétségek akkorra szinte már teljesen eltűntek. Szépen lassan elfelejtette őket, de abban a pillanatban biztos volt abban, hogy osztálytársa áll előtte.
Már a parkban is kicsit érdekesen nézett Marira, amikor a bot elkapása után szó szerint harcképes állapotba állt, mint ahogy ő maga szokott.
Az, hogy Katicabogár az ő botjával akart küzdeni, önmagában nem lett volna furcsa, de azok után, hogy Marinette megmutatta miket tanult annál az idős hölgynél, gyanússá vált, sőt bizonyos szempontból teljesen egyértelműen megválasztolta Adrien "ki vagy a maszk alatt?" kérdését.
Marinette mikor megbotlott Macska botjában, tudta mit kell tennie, nameg, hogy meg kell hálálja Loreleynek a tanítást.
Miután Páncélos pajzsa biztonságában tudta barátait, kicsit megkönnyebbült, de még előtte volt egy nagy feladat, mégsem remegett, csak elszántan állt Sziklaszilárd előtt.
- Hé, Izomagy!- kiáltott az akumatizáltnak.
Halálfej áldozata egyből a hősnő felé fordult, majd ráüvöltött.
- Add át a talizmánod!
- Vedd el, ha tudod!- nyomta meg a bot gombját, mire az sokszorosára nőtt eltalálva ellenfelét.
Ezután Marinette körül minden lelassult. Behunyta szemeit, és fülelt. Hallotta barátai kiáltásait, de nem figyelt rájuk, csak Sziklaszilárdra koncentrált.
Szinte látott maga előtt mindent. Érezte honnan jön egy-egy csapás, honnan érkeznek a felé dobált törmelékek. Mivel nem tudta hol van, így nem ismerte a terepet, csak kis körben mert jobbra, balra, előre vagy hátra ugrálni.
Bravúrosan küzdött, egy találatot sem kapott, remek harcosnak bizonyult még így látása nélkül is.
Halálfej nagyon mérges volt. Nem értette, Katicabogár miért harcol becsukott szemmel, társa fegyverével, és ha ez nem lett volna elég, még győzelemre is állt. Akárhogy kiabált áldozatával, az nem tudta a lányt mégcsak megérinteni sem.
A hősnő rendíthetetlenül küzdött, azonban hamar fáradt is. Kezdte úgy érezni, már nem bírja sokáig. Ekkor halott egy csippanást háta mögül. Rena Rougenak és Páncélosnak már nem sok ideje volt.
Ezután olyan helyzetbe került, hogy ki tudta ütni ellenfelét.
Szemei újra felnyíltak, így Halálfej számára is láthatóvá vált Katica fehér szeme.
- Tessék?- értetlenkedett, de hamar összeállt fejében a kép. Mindent megértett, és tudta könnyen el tudja veszteni előnyét a lánnyal szemben.
Marinette látta, hogy eljött a pillanat. Fel kellett használja szerencsetalizmánját. Lendítette is yoyo-ját, de elkésett.
- Szeren...- kezdte mondani, ám hirtelen erős fájdalmat érzett hasán, majd hátraesett.
- Katicaaa!- hallotta Macska kiáltását.- Macskajaj!- tette kezét a zöld pajzsra, ami egyből szétporladt.
Mielőtt azonban társához szaladhatott volna érdekes dologra lett figyelmes.
Szeme elől eltűnt Sziklaszilárd, a kis akuma megtisztúlva a levegőben szállt el.
Még azelőtt soha nem láttak olyat, hogy Halálfej maga hívta volna vissza sötét lepkéjét.
Akkor ez nem is volt lényeges, sokkal inkább a földön fekvő Katicával foglalkoztak.
- Katicabogár, Bogaram!- vette a lányt ölébe a srác.
Marinette köhögött, de szerencsére nem esett nagyobb baja.
- M-Macska?
- Hála az égnek, hogy jól vagy!- ölelte át a lányt, majd talpra állította.
- Sziklaszilárd?- kérdezte aggódva Mari.
- Ne aggódj miatta!- tette a lány vállára kezét Alya.- Halálfej visszahívta az akumáját!
- Tessék?!- engedte el egy egy pillanatra Macskát, de még nem teljesen volt jól.
- Óvatosan!- kapta el egyszerre mindhárom hős.
- Nyugi, jól vagyok!- nevetett zavarában a hősnő.- Mindegy is, egyelőre az a lényeg, hogy ti gyorsan hazamenjetek és visszaváltozzatok! Nem lepleződhetünk le! Nagyon köszönöm a segítséget!
- Bármikor számíthatsz ránk tes....úgy értem Katica!
- Ez természetes!- kacsintott Rena Rouge.
- Nem szívesen mondom, de lehet szükségem lesz még rátok!
- Nem szívesen?- értetlenkedtek.
- Ne értsétek félre, remekül beváltatok hősnek, megbízok bennetek és jól küzdötök! De ma majdnem mindhárman megsérültetek, és nagyon féltelek titeket!- csengett aggodalom hangjában.
- Ne butáskodj Bogaram! Ez ezzel jár, és nem komolyak ezek a kis sebek! Pár nap és kiheverjük, sőt!- mosolygott Macska.
- Köszönöm!- tartotta öklét a hősök felé, majd ökölpacsiztak.- Most viszont induljunk, gyorsan! Fekete Macska, ha negkérhetlek ....
- A Macska légitársaság, szolgálatára!- vette ölbe a lányt.
Marinette nem barátai házához irányította a társaságot, hogy egymás kilétét se, de még Macska sem az övéket ne tudja.
Először Ninot rendezték le, megálltak pár utcányira, megvárták, amég visszaváltozik és kirakja a talizmánját, majd leskelődés nélkül továbbálltak.
Miután Alyaval is végeztek, Macska és Katica visszavitték a talizmánokat a Mesternek, majd a lány balesetének napjához hasonlóan, Macska letette a parkban.
Akkor azonban Adrien, nem ment el. Tudnia kellett biztosra, hogy nem téved, hogy Marinette e Katica.
- Rendben Bogaram, nincs itt senki, visszaváltozhatsz!
- Macska!- szólt a fiú után.- Köszönök mindent! És....nézesd meg a fejed! Kérlek!
- Rendben, és nincs mit!- válaszolt, majd felugrott egy közeli háztetőre, hogy lássa a lány visszaváltozását.
Mari ismét várt pár másodpercet, csak azután szólt kwamijának.
- Tikki, pöttyöket le!
Adrien tág szemekkel nézte végig. Habár szinte tudta, hitetlenkedve figyelte osztálytársára.
Marinette ezek után elővette fehér botját és elkezdett előrefele botorkálni.
Adrien csodálkozását a tíz órát jelző harangszó zavarta meg. Egy kósza gondolatként sejlett fel benne, miszerint már legkésőbb kilencre haza kellett volna kísérje a lányt. A körülmények ugyan nem tették lehetővé ezt, de akkor is bűntudata támadt, így leugrott a tetőről, visszaváltozott és odafutott Marihoz.
- Marinette!- kiáltott utána, hogy ne rémüljön meg annyira.
- Adrien?- fordult meg.
- Hála, az égnek, hogy jól vagy!- ölelte át a lányt.- Nagyon aggódtam érted!- vette halkabbra hangját.
Marinette ugyan nem érthette mit is takar valójában az a mondat, de ez a fiú cseppet sem zavarta. Örült, hogy biztonságban tudhatja.
Mikor egyedül kiállt az akumatizálttal szemben a hősben megállt az ütő. Nem tudta, hogyan gondolhatta azt az őrültséget, és sokkoltsága miatt a srácnak sem jutott egyből eszébe szuperképessége, így a magatehetetlen dühvel kétségbeesetten küzdve kellett figyeljen és várjon. Habár Katica szépen küzdött, vak volt, és látás nélkül könnyen megsérülhetett volna, amit Adrien immár másodjára képtelen lett volna elviselni.
Tudta, valahogy közölnie kell vele, hogy tudja ő Katicabogár, de ötlete sem volt, hogy hogy tehetné. Macska ként nem mondhatta meg neki, mert a lányban felmerült volna a kérdés, hogy hogyan jött rá, és Adrien látta a parkban nem Macska.
Adrien ként viszont, hogyan vezethette volna fel?
- Adrien, minden rendben?- hallotta meg hirtelen Marinette hangját.
- B-bocsánat, mit is mondtál?
- U-ugye neked sincs semmi bajod? Macska mondta, hogy te szóltál neki miattam. Azt állította, elbújtál.....e-ez igaz?
- Igen, szólt, hogy mindenképp rejtőzzek el, téged meg hazavisz! Látom épségben megérkeztél, de...miért vagy kinn ilyen későn?
- A-A szüleim....khm nem tudták, hooogy haza mentem és.....ki akartam jönni, h-hogy kiszellőztessem a f-fejem, m-mert féltem, hogy nem szere....akarom mondani, nem tudtam, hogy komolyan biztonságban vagy e.....és roh....mármint....na szóval gondolkodni akartam...- hebegett össze-vissza.
- É-értem, azt hiszem... Viszont akkor hazakísérnélek, ha nem baj!
- P-persze, köszönöm!
A fiú fejébe hirtelen erős fájdalom nyilallt. A sebhez is kapta kezét, ami még mindig vérzett.
Habár feje sajgott, rájött nem nyithat be vérző fejjel a pékségbe, mert Marinettenek is egyértelművé válna, hogy ő Macska, amit akkor még nem akart közölni.
Eléggé fel volt már fordulva a lány élete, szépen lassan akarta beadagolni neki a dolgokat, nem egyszerre rázúdítani.
Ugyan nem a leghigénikusabb ötletet válaztotta, de tett egy zsebkendőt homlokára, fejébe húzta sapkáját, úgy indult el.
- B-baj lenne, ha m-megfognálak? S-sokkal jobban érzem magam, ha bele karolok valakibe, és nem ezt a botot használom....
- Nyugodtan!
- Adrien én..... köszönök mindent!
- Mindent? Ezt, hogy érted?
- H-hát segítettél, mielőtt Macska jött, és...nagy bajunk eshetett volna, mert mindent csak lelassítottam, de te....segítettél így is! Köszönöm!
- Érted bármit!- mosolygott.- Úúúgy értem igazán nincs mit!- jött zavarba miután realizálta mit is mondott.
Marinette is rendesen elpirult, de ez talán a sötétben nem látszott.
Elértek a pékségig, azonban ott nem egyedül találták a Dupain-Cheng házaspárt.

Sziasztook!😊

Nos itt lenne a folytatás! Egyre jobban élvezem ennek a könyvnek az írását, remélem nektek is tetszik!😄
A következő rész szokás szerint jövőhét vége fele várható!
Addig is sziasztook!😘🐾

Annalulu🐞