~Párizs~

- Muszáj a közelembe tartsátok az akumatizáltat! Ha elmentek, nem tudok veletek tartani!
- Sziklaszilárd nem túl okos! Termetéhez képest gyors, de nem taktikázik! Ezt kéne felhasználnunk ellene!- mondta Alya.
- Rendben, akkor egyikünk itt marad veled Bogaram, ketten pedig megyünk!
- Majd én!- jelentkezett egyből Páncélos.- Az én erőm úgy is a védelem!
- Nem!- tiltakozott Katica.
- Nem?
- Azért választottam Renat és Páncélost, mert cselhez kell folyamodnotok, viszont a védelem is kell! Nagy és nem akarom, hogy bajotok essen!- nézett Macska szemeibe olyan szúrósan, mintha látná is.
- Neked sem eshet bajod! Mi meg tudjuk védeni magunkat!
- Nem! Kell a segítség! Én meg tudom védeni magam! Itt a yoyom, és hallom, ha felém repül valami.
- És mégis hogyan tervezel elugrani előle? Vagy ellendülni? Leugorhatsz véletlenül egy tízemeletes házról az aszfaltra! Vagy ha nem akad meg a yoyod valamiben, akkor nem tudsz ellendülni!
- Katicabogár, nem szívesen hagynánk egyedül!- tette a lány vállára a kezét Alya.
- Figyelj, ha valamelyikünknek baja esne, akkor Páncélos a helyébe áll! Rendben?- fogta meg kezét Macska.
A hősnő nem tudta mi lenne a helyes döntés. Szíve szerint mindenkit a gonosz ellen küldött volna, de Macska megoldása mérföldekkel racionálisabb volt. Igaza volt társának, képtelen lett volna megvédeni magát a nagyobb tárgyakkal szemben. Félrelép és zuhan a mélybe. Azonban úgy volt vele, inkább ő, mint barátai. Azt nem tudta volna elviselni, ha nekik baja esik, de azt is tudta, hogy Macska és Rena is találékony, gyors és ügyes.
- Rendben!- egyezett bele végül.- Sok szerencsét!
Rena Rouge és Fekete Macska egyből elszökkentek.
- Akkor ketten maradtunk!
- Kérlek menjünk egy közelebbi helyre! Hallanom kell a csata zajait!
Nino nem szívesen de, közelebb vitte a lányt. Egy magas tetőn álltak meg, ahonnan jó kilátás nyílt a csata menetére, de védelmük már nem volt, így a srác nem egyszer kellett kivédjen egy-egy feléjük repülő lámpaoszlopot vagy egyéb "apró" dolgot.
- Feküdj!- kiáltotta a lánynak egy feléjük repülő aszfaltdarab miatt.
- Hogy áll a harc?- kérdezte meg egy idő után Marinette.
- Fekete Macska és Rena Rouge nagyon ügyesen küzd, de sajnos még a győzelem  közelébe sem kerültek...
- Ott kéne legyek velük!- hajtotta le szomorúan fejét Mari.
- Ez gondolom, hogy számodra egy nehéz helyzet, de ne legyen bűntudatod! Nem te tehetsz arról, hogy.....nem miattad alakult ki ez a helyzet! Rena és Macska pedig nagyon ügyesek! Meg tudják védeni magukat, és egy civil sincs szerencsére veszélyben! Más is.....más is megsérült a-az előző támasásnál?
- Csak egy lány...
- Hogy tervezitek helyre hozni?
- Amint szükséges felhasználom a szerencsetalizmánom, majd az mindent helyreállít! Az előző csatánál erre nem volt lehetőségem....Csak kell egy olyan helyzet, amikor szükségem  van rá, mint most! Vagyis....majd....
- Ér.... Fekete Macskaa!- üvöltötte el magát Nino.
- Mi történt?!- kérdezte rettegve a választól.
- Gyere!- kapta fel a lányt Páncélos, és landoltak az aszfalton elfeküdt Macska előtt.
- Menj, segíts Renanak!- kiáltott Katica.
- Rendben, de először vonok körétek egy pajzsot!
- Ne! Akkor hamar visszaváltozol! Szükségünk van rád!
- De ti....
- Megvédem magunkat, menj!
Nino látta, hogy Renanak valóban szüksége van rá, így nem tétlenkedett.
Marinette leguggolt és kitapogatta társát.
- Macska?- kérdezte óvatosan, de csak a srác fájdalmas nyöszörgését kapta válaszul.
Marinak nagyon gyorsan ki kellett találnia valamit. Agya vadul kattogott, miközben figyelte a küzdelem hangjait is, hátha le tud vonni valamilyen következtetést.
Nem merte felhasználni szerencsetalizmánját, még várni akart nehogy visszaváltozzon idő előtt.
Keze Macska karján pihent.
Számba akarta venni az összes lehetséges megoldást, hogy legyőzhessék az akumatizáltat, ekkor viszont elgondolkodott. A szerencsetalizmánját mindig úgy használta fel, hogy látta mit kell vele tegyen, akkor viszont erre nem volt lehetősége. Hogyan vehette volna észre, hogy mit tehet, ha nem látott egy két fényfoszlányon kívül semmit?
Ha már ennél a témánál vagyunk, miért látott többet a Katica maszkkal, mit nélküle?
- K-Katica?- hallotta maga mellől társa kába hangját.
- N-nem lesz semmi baj!- válaszolt. Ekkor Macska felült, de feje borzasztóan sajgott.
- Áhh!- tette kezét homlokára.
- Mi történt?
- Eltalálta valami a fejemet....és kicsit vérzik....De segítenem kell a többieknek!- próbált felállni, de egyből visszarogyott.
- N-nem, jobb ha itt maradsz!
- De...
- Semmi de! Megsérültél!
- Páncélos!- hallotta meg Alya sikoltását.
- Mi folyik itt?!- rándult görcsbe a hősnő gyomra.- Mi történt Páncélossal?!- forgatta jobbra balra fejét, de nem látott semmit.
- Délibáb!- hallotta ismét Alya hangját.
- Ne!- kiáltott Katicabogár.- Rena Rouge, hozdd ide Páncélost!
A lány pár másodperc alatt ott termett a fiúval együtt.
- Semmi bajom!- köhögött kissé Nino, Alyara támaszkodva.
- Szerencsére nincs nagy baja!- erősítette meg Rena is.- Az illúzióm lefoglalja egy ideig, de nem örökké! Gyorsan ki kell találnunk valamit!
- Rendben!- lélegzett fel Mari.- Most....
Egy pillanatra megtorpant. Milyen tervvel tudott volna előrukkolni? Azt sem tudta ellenfelük, hogy néz ki, vagy mekkora. Nem tudta hol vannak, nem látott semmit. A kétségbeesés szélén állt. Macska és Nino megsérültek, Alya pedig nem bírta már sokáig, és nem is akarta, hogy más is megsérüljön.
Ha pedig barátnője az akumatizált előtt változik vissza, utána Halálfej miatt nagy veszélyben lesz.
Egyszerűen képtelen volt kitalálni bármit is. Kétségbeesett tehetetlenséget érzett, és legszívesebben emiatt sírva fakadt volna.
Tett egy apró lépést hátra, de kissé megbotlott valamiben. Lábával megérezte Macska botját, ami a lökés erejétől valamelyest hátrébb gurult.
Hirtelen nagy ötlet jutott eszébe.
Felvette a fegyvert.
- Páncélos vonj védőpajzsot magatok köré!
Macska érdekesnek tartotta a megfogalmazást, de túl későn jött rá arra, hogy valójában mit is jelent, mit tervez társa.
- Teknőspajzs!- emelte fel fegyverét Nino, mire zölden csillogó, áthatolhatatlan erőtér vette őket körbe.
Marinette nagyjából tudta, hogy mekkora a páncél, így egyszerűen kisétált belőle, mielőtt ő is az zöld kupola belsejében maradt volna.
- Ne!- kiáltott Adrien, de már késő volt.
- Mit csinálsz?- kérdezte aggódva Alya is.
- Többen nem sérültök meg!- nézett hátra, majd a bottal támadó helyzetbe állt.
Adrienbe ekkor borzasztó felismerés csapott.
- Ne!- dörömbölte a pajzs oldalát.- Mari-nette....- suttogta alig hallhatóan maga elé.

Sziasztook!😊

Valahogy mostanában nagyon jól megy az írás, így gondoltam nem várok jövő hétig, kiteszem most ezt a részt, hamár kész lett!
Remélem tetszik, és nem lapos a sztori!
További szép éjjszakát!🐾

Annalulu🐞