Marinette a padon ült és lefagyva bámult a mellette ülő Adrienre.
Az lesz a legjobb, ha az elején kezdem.
Osztályfőnöki órán Mr. Agreste nagy bejelentést tett.
A titkárnője jelent ugyan csak meg, de Miss Bustier át is adta neki a szót. Jobban mondva a divattervezőnek, aki egy tablet segítségével élő kapcsolatban tudott szólni az osztályhoz.
Mesélt a versenyről, és a négyszemélyes külföldi útról, amit az első helyezett nyer. Továbbá nem kívánt részt venni zsűriként, hogy fiának is legyen esélye.
A feladat egy nyári teljes öltözet megtervezése volt.
- A ruhától a kiegészítőkig!- mondta ugyanolyan monoton hangon, mint addig.
A versenyre bárki nevezhetett, egyedül, vagy akár párban is. Viszont az is követelmény volt, hogy az elkészült ruhákat, ne próbababán, hanem élő emberen mutassák be.
Nos, az, hogy Marinette indul, nem volt kérdés, és ezzel együtt Chloe is természetesen részt akart venni, hogy keresztbe tegyen a lánynak.
Adrien komolyan elgondolkodott azon, hogy szeretne e nevezni, de tudta, egyedül nem lesz rá képes, így szemügyre vette az osztályát. Sejtette, hogy nincs sok ideje, mert ha Chloe indul, akkor száz százalékig biztos volt abban, hogy ráakaszkodik.
Tekintete Marinette-en akadt meg, és elmosolyodott. El is döntötte, hogy megkérdezi egyből óra után.
Az, hogy Marival nevezzen, több okból is felvillanyozta.
A lány tehetséges volt, kedves, nem mellesleg barátok voltak. Na meg....nos Adrien egy ideje el kezdett érdeklődni iránta, bár továbbra is állította, "csak barátok, semmi több". Nino és Alya még el is hitte ezt, hisz a srác viselkedése semmit nem változott, addig meg nem gondolták, hogy kedvelné a lányt, annak ellenére, hogy drukkoltak nekik.
Kicsöngettek, Mari egyből az udvar felé vette az irányt. Adrien is sietett, de csak egy padon ülve talált rá.
- Csatlakozhatok?- kérdezte.
A lány félénken bólintott, a világért sem szólalt volna meg.
- Gondolom, szeretnél nevezni a versenyen, nem?
- I-igen....
- Egyedül, vagy...
- Eddig egyedül, miért?
- Én....nos arra gondoltam, hogy....esetleg...de tényleg csak akkor ha nem baj, akkor....nem lenne kedved, de nyugodtan visszautasíthatsz, szóval...nem szeretnél, esetleg velem együtt dolgozni?
Hát Marinette-et meglepte a kérdés. Így már értitek miért bámult kitágult szemekkel, és földet súroló állal a fiúra. El sem hitte, hogy valós, amit éppen átél.
Adrien több mint valószínű válasz nélkül is marad, ha Tikki nem boxol egy erőset barátnőjébe a táskán keresztül.
- É-Én....
- Ha nem sze......
- Örülnék neki!- mondta végül ki.
- Ez remek!- könnyebbült meg a srác.- De ugye Alya nem fogja bánni?
- Nem, dehogy! Ő n-nem szereti annyira ezeket a versenyeket.....p-persze szokott nekem segíteni, de....nem hiszem, ho- hogy nagyon megutálna emiatt....mármint engem....nem utálna meg. Szó-szóval érted!
- É-és van már bármi ötleted?- vakarta meg tarkóját a srác.
- Őszintén, nem nagyon.....
- Tudod mit, ma üljünk össze, mondjuk nálunk! Iskola után jönnek értem, gyere velünk és kezdjünk ötletelni!
- R-rendben e-ez jól hangzik!- ült ki ugyanaz a bárgyú mosoly arcára mint mindig.
Beszélgetésüket a csengő zavarta meg, így bementek a terembe.
Alya egy "Láttam ám!" mosoly keretében fogadta a lányt, és Mari tudta, nem fog egyhamar menekülni.
Természetesen már órán le kellett írjon mindent, hogy a szünetben kezdődhessen a "felkészítő tréning".
- Add önmagad kislány! Úgy beszélj vele, mint bárki mással! Más nem, képzeld oda Nino-t vagy mit tudom én! Ez egy remek lehetőség, nem mellesleg....ő kérte, hogy dolgozzatok együtt!- mondta el utoljára Alya, mielőtt elindultak volna haza.
- E-ez nem jelent semmit!
- Dehogynem! Egyértelműen jó jel!
- Gondolod?
- Igen! Na futás, ne várakoztasd!- ölelte meg a lányt.
- Köszi mindent!- válaszolt, majd elindult. Mielőtt beszállt volna a kocsiba, Marinette intett barátnőjének még egyszer.
- Képzeljen oda engem?- lépett elő egy közeli fal mögül Nino, miután az autó eltűnt.
- Nem tudtam jobbat! Te is tudod milyen, ha Adriennel beszél!- nevetett Alya.

°°°°°
~Agreste ház~

Adrien szobája hatalmas volt. Persze a lány már látta, hisz harcolt is ott, de nem tudta igazán szemügyre venni.
- Azta!- adott hangot csodálkozásának.
- Hát igen, egy kicsit nagy a szobám....bár néha jobban örülnék egy kisebbnek!- vakarta meg tarkóját.- otthonosabb lenne!- jelent meg érdekes kifejezés a srác arcán, amit Mari nem tudott beazonosítani. Szomorúság? Vagy lemondás? Nem sok ideje volt gondolkodni, mert Adrien kedves mosollyal fordult felé, egy másodperccel később.
- Hogy kezdjünk hozzá? Bocsánat, milyen goromba vagyok!- nézett, a még mindig az ajtóban álló lányra.- Pakold le a táskád ahova akarod, és gyere ülj le!- paskolta meg maga mellett a helyet a kanapén.
Marinette lábai mintha teljesen megmerevedtek volna, alig bírt elindulni. Letette táskáját a fiúé mellé, és elővette rajzfüzetét, ceruzáját, radírját.
- Megnézhetem a terveid?- mutatott a füzetre.
Marinette félénken bólintott.
- Ezek több, mint jók! Viszont egyik sem nyári! Akkor úgy látom ki kell találjunk valamit!
- I-igen....arra gondoltam, hogy ha már együtt dolgozunk akkor.....nos esetleg akkor rád kéne tervezni, hamár nem próbabán kell bemutatni! Persze, ha nem akarod....
- Roppant hízelgő a felkérésed, de inkább visszautasítom! Eleget modellkedem amúgy, sokkal inkább téged néznélek meg!
- E-engem?! Dehát én....
- A ruha mellett majd szakítunk időt a "kiképzésedre" is!- kacsintott a srác.
Marinettenek olyan furán ismerős volt Adrien modora, bár nem tudta kitalálni, hogy honnan, mégis jót nevetett rajta.- Nos? Ezt vehetem igennek?
- N-nem!- válaszolt még mindig kuncogva.- Túl ügyetlen vagyok ehhez!
- Ügyetlen?!- lepődött meg.- Miért lennél ügyetlen?
- Hát.....
- Ne butáskodj, remek modell leszel!
- Ú-úgy gondolod?
- Persze!Megbeszéltük?
Válaszul egy félénk bólintást kapott.
- Nos, akkor már csak meg kell tervezni a ruhát! Viszont.....abba azt hiszem te vagy a jó!- vakarta meg tarkóját. Elég kínosnak érezte a helyzetet.
- Rendben, akkor.....megtervezem!
- Küldd át a terveket ha kész vagy, és elmegyek az anyagokért!
- R-rendben! De....hol csináljuk a ruhát? Ha gondolod, mehetünk hozzánk, van varrógépem, próbababám meg.....szóval minden eszközöm megvan hozzá.
- Akkor nálatok! Valamint, az elkészítésbe én is tudok segíteni!
Marinette egy pillanatig elgondolkodott azon, amit barátja mondott. Nem gondolta, hogy Adrien tud bármiben is segíteni....már persze a stílusérzéke majdhogynem tökéletes volt, és így megmondhatta volna, hogy a lány terveiben ez vagy az a masni túl sok, de ruhát varrni?
- O-oké.....D-de akkor megyek is tervezni...van egy hely, ahol több ötlet jut eszebe....
Adrien elkísérte Marinette-et, majd békén hagyta. Látta, hogy habár nem mondja, jól esne neki egy kis egyedüllét, így elment sétálgatni.
Háromnegyed óra múlva tért csak vissza, egy-egy capuccinoval a kezében, és Mari körül már egy egész halom összegyűrt papír tornyosult.
- Hogy haladsz?- nyújtotta a lány felé az italt.
- Borzalmasan.....egyszerűen nem tudok kitalálni egy jót sem!
A srác leült és elkezdte kihajtogatni egyesélvel az összegyűrt lapokat.
- De hisz ezek, mind nagyon jók!
- K-köszönöm, de....nem Elég jók! Semmi újdonság nincs benne, semmi.....kávé?- nézett rá poharára.
- Kávé?- lepődött meg Adrien.
Marinette már barátja kezébe is nyomta cappuccinoját és elkezdett egy nyáriruha tervet.
Az egyberészes ruha A vonalú szoknyát, vastag pántokat kapott és hátul egy vízcsepp alakú kivágással ékeskedett. Csipke mintákat rajzolt rá és a felső részére a "Caffé j'taime" feliratot hímzéssel, minden szót más betűstílusban firkantott fel. Ugyan kezdetleges volt a terv, hisz sem anyaghasználati megjegyzés, sem kiszinezve nem volt, mindössze megjelölte a színeket, mindazonáltal nagyon jól nézett ki.
- Azta!- tátotta el a száját Adrien. Végig csodálkozva figyelte, de nem gondolta, hogy ilyen szép lesz végül.- E-ez nagyszerű!
- Gondolod?- pirult el Marinette.
Mielőtt a fiú válaszolhatott volna, óriási robajt hallottak az Eiffel torony felöl, majd pár másodperc múlva egy lány jelent meg előttük a levegőben.

Sziasztook!😊

Nos itt is lenne az első fejezet! Remélem tetszik, bár úgy érzem kicsit kijöttem a gyakorlatból!
Amint tudom hozom a következő részt!
Addig is sziasztook!🐾

Annalulu 🐞