Nut Ella...
Egy pár pillanatig eltartott amíg felfogtam ezt a két szót.
Nem volt annyi lélekjelenlétem, hogy egyátalán meg tudjak szólalni.
- Előbb fulladok meg tejszínhabban, mint hogy ez legyen a neved.
De csak nézett olyan komor tekintettel, mintha az élete múlna rajta.
Na... azt hiszem kezdhetem számolni a tejszínhab vételárát...
Ella hirtelen elnevette magát. Úgy látszik furcsálta a dolgot, mivel a meglepetéstől abba is hagyta.
- Mi olyan vicces?- kérdeztem egy kicsit durcásan, mire ő megint elnevette magát.
- Semmi... semmi, csak vicces voltál, amikor annyira törted a fejed.
- Oh...- felnéztem rá, mivel egy kicsi magasabb volt nálam. Megint durcás arcot vágtam, de most direkt.
- Magasabb vagy nálam. A végén még kisebbségi komplexusom lesz.
- Mókamester vagy, igaz?
- Ezt vehetem bóknak?
Együttes erővel tört ki belőlünk a nevetés.
- Sophie vagyok- nyújtottam kezet, amit el is fogadott. Világos bőre volt és fekete haja, ami a vállát verte. Kopott farmert és pulóvert viselt. Sötét szeme volt az biztos, de a szinét nem tudtam megállapítani.
- Amúgy miért ráncigáltál ki a suliból? Nem mintha annyira akartam volna ott maradni...- vetettem fel a kérdést, mire meg is kaptam a választ:
- Egyszerű: megláttam Tüskét, aki minket figyelt a szomszédos háztetőről.
-Na igen... és miért figyelt?
- Ez is egyszerű. Nem vettél észre furcsa dolgokat magadon?
- Azon kívül, hogy minden suliból kicsaptak?
- Pont ezek a dolgok miatt csaptak ki.
- Azért mert megtámadott egy óriási fekete kutya, amit ők veszett pincsinek láttak? Meg amikor felgyújtottam a menzát, mert ott volt egy félig hal ember? Jut eszembe, most is van nálam egy csomag gyufa...- ezt kis híján egy levegővel elhadartam, amíg Ella emésztette a hallottakat.
- Végül is erről van szó.- mondta, de látszólag nem arra figyelt amit mondott.

Egy gyors közbeszólás:  ha gépen írok, akkor mindig lesz egy sor kihagyás

-Az a lényeg, hogy olyan helyen legyünk, ahol nem támadnak meg a szörnyek.

- Az praktikus lenne. nem akarom, hogy mindig szörnyek loholjanak utánunk.- mondtam, még a gondolattól is borzongva.- Mit kerestél a suliba?

- Kajálni akartam. Rég nem ettem, és gondoltam elhiszik, hogy diák vagyok és belóghatok a menzára.

-Mióta nem jársz te iskolába?!? A menzai kaja rosszabb, mintha egy marék bőrápolót próbálnál megenni! Gyere, inkább üljünk be egy kávézóba, aztán ott majd eszünk valamit.- nem kellett többször mondani Ella el is indult egy számára tetszőleges irányba, csak az volt a baj, hogy a másik irányba voltak a jó helyek.

Ella szemszöge:

Kis idő múlva bent is ültünk egy éjjel-nappaliban. Nem ismerem ezt a várost, ezért Sophie volt a navigátor. Én egy vonattal jöttem kelet felől, igaz nem ez volt az úti célom, de ha annyit mondok, hogy szörnytámadás szerintem érthető a dolog.

Sophienak hullámos szőke haja van, ami a szemébe omlik amikor lehajol. Nagyon aranyos volt amikor ott durcás arcot vágott, és nem bírtam ki nevetés nélkül. Még itt sincs a nyár, de neki már most barnább bőre van mint az emberek 80% százalékának.

A rendelést gyorsan letudtuk. Egy aranyos nő volt, csak mindig ott volt a kezében egy kostolós-tálca.

A mellettünk lévő asztalnál ült egy furcsa páros. Az egyik egy szőke pálcika fiú, a másik az előbbinél egy jóval izmosabb lány. A haját összefonta úgy kötötte össze. A szöszi folyton panaszkodott, hogy nem akar itt lenni, de a lány arca sem azt árulta el mintha ő is minden nap járna ilyen helyekre.

- Ella... Ella!- szólongatott Sophie.
- Hm?- emeltem fel a fejem.
- Nézd!- emelte  a kezét a TV irányába. A televízión éppen a híradó ment ahol megmutatták a nagy rombolást. Engem nem nagyon érdekelt, hogy mit mond a nő, ezért inkább elfordultam. Kezdett sötétedni, emiatt az is megtörténhetett volna, hogy nem veszem észre az ablaknál ácsorgó és erősen minket néző alakot.
Észrevette, hogy nézem így arrébb állt.
- Te... Sophie...- kezdtem, de  rám se hederített annyira lekötötte a focimeccs.
- Sophie! Figyelj ide! Szerintem tovább kéne állni, mert egy igen gyanús alak ácsorgott az ablaknál, és...- ekkor az ajtó összeroppant és besétált rajta egy nő. Csak az volt a bökkenő, hogy nem éppen volt egy modell alkat: felemás lábaival csak bicegni tudott. Az egyik fém, a másikat valami bunda borította. A többi ember nem tudom mit látott, csak rohangáltak a lángok elől. Mert idő közben felgyullat az épület ( amiről nem Sophie tehet, igaz, megint játszott a gyufával...)

Előkaptam késemet, de a banya nem nagyon díjazta: egy tűzgolyót repített felém ami sajnos el is talált. Ijedtem dobtam el a fegyvert, mivel az elég gyorsan forrósodott fel és égette meg a kezem. Fájó végtagomat lóbálva rohantam barátnőm felé, aki csak kapkodta a fejét. Épphogy odaértem a boszi szabadjára engedett egy újabb perzselő gömböt. És ki goldolta volna, pont felénk. Mert ki mást lehetne hajigálni ilyen egyátalán nem szimpatikus golyókkal!
Túl késő...
Fegyverem az nincs, meg nem is használna...
Most végünk...

Pont a legjobbkor kell abbahagyni🙃👅

Sziasztok! 🖐
(a kövi részre nem kell ennyit várni)