Sophie szemszöge:
Első napom az új iskolában. Éés... késésben vagyok. Nem valami szerencsés így kezdeni a tanévet, mivel általában próbálok jó benyomást kelteni, ha már egy évig ide kell majd járnom ( előbb kiraknak mind, hogy azt mondanám dinnye.) Dehát, ha az embernek ez kb. A hatodik iskolája előbb-utóbb elunja a dolgokat.
* * *
Az első órán túl vagyok. Azt nem mondanám, hogy izgalmas volt, de na...
A tanárnak álmosító hangja még rátesz egy lapáttal, az egyébként is unalmas órára.
Az teremből kifele jövet megálltam az ablaknál. Az sem zavart, hogy a táskám a folyosó közepén elhelyezett csapdaként titulálták a kifele jövő diákok.
Szeretem az arcomat simogató napsugarakat, ha tehetném egész nap itt állnék az ablaknál.

A folyosóról eltűnt mindenki, így hát állhattam az ablaknál zavartalanul. Kijjebb hajoltam, hogy élvezhessem a sugarakat. Tálán egy kicsit túlságosan ki...Ekkor valaki megbökdöste a vállam:
- Nem zavar, hogy mindjárt kiesel az ablakon?- kérdezte a mögöttem álló alak.
- Ha így rámijesztesz akkorát ugrok, hogy tényleg kiesek.- válaszoltam, mire ő halványan elmosolyodott. De gyorsan le is fagyott az arcáról, amikor átnézett a vállam fölött.

Megragatta a csuklóm, és elkezdett húzni a lépcső felé. Nem tudtam mi van vele, de ha egy pillantás alatt ennyire megrémült, gondoltam jobb felhúzni a nyúlcipőt. Az iskola küszöbét átlépve együtt rohantam vele. Rohantam amíg fel nem tűnt egy életbe vágó dolog:  útitársam nincs mellettem.
Kapkottam a fejem jobbra-balra, hátha meglátom titokzatos partnerem. Egy tér közepén álltam, előttem egy szökőkút csobogott. A tetején egy aránytalanul nagy ( és túlságosan emberi) vízköpő terpeszkedett. Elegem volt a meglepetésekből erre a napra, de azért rám sóznak egy beszélő vízköpőt.
- Hiába menekülsz félvér! Előlem nincs menekvés! Elkaptam a kis barátosnédat!
- A mimet?- az alak fújt egyet annak jeléül, hogy kezdek az idegeire menni.
- A lány!- ordította reszelős hangon.

És valóban az lány... nem tudok jobbat kitalálni... hívjam inkább Random embereket ijesztgető és ráncigáló gyereknek? Na mindegy! Kedves útitársamat tartotta a mancsában.
-Ki maga?- kérdeztem a szobortól. - Vízköpő?
- Ostoba fattyú! A nevem Dr.Tüske.

Itt és most megragadnám az alkalmat, hogy elmondjam: írni hétfőn és csütörtökön fogok (persze ez változhat), mert időm úgy engedi.

Első könyvem, úgyhogy izgatottan várom, hogy fogadjátok