PERCY

A gyilkosok

- Percy? - kérdezte egy fekete hajú srác. - Te meg mi a jó Tartaroszt csinálsz? Mi a barátaid vagyunk, haver!

Egy vízsugarat idomítottam ki a kezemből, ami lejegelte a fekete hajú karjait, de ekkor egy kődarab talált oldalról telibe. Kettőt pattantam a földön, majd egy fénygolyót ütöttem a kődarab irányába, és egy fekete hajú lanyt találtam vele telibe, aki elég csúnyán ért földet. Aztan egy masik fekete hajú lány, akinek csillagok voltak a hajában, egy íjat szegezett rám, amiben egy nyílvessző helyezkedett el, és azt mondta:

- Te teljesen megőrültél? - kérdezte.

Mielőtt válaszolhattam volna, a föld csak elkezdett ránőni a lábamra. Én hirtelen vízzé váltam teljes testből, és kiléptem a csapdából, majd mikor újra szilárd testet öltöttem egy barna hajú srác mellett, aki épp földet akart volna idomítani, csak gyomron rúgtam és egy fénysugárral a földre terítettem. Aztán egy vörös hajú lány támadt rám, váltogatva a földet és tüzet. Én kikerültem az összes támadását, majd egy vízsugárral válaszoltam, ami pont arcon találta, és ő is padlóra került. A fekete hajú srác teljes teste lángokba vegyült, és úgy dobált engem a tűzgolyóival, és közben egy öregebb pasas és egy vénasszony is különböző elemeket próbált ellenem bevetni, de mindegyiküket leküldtem a padlóra.

- Miért csinálod ezt, Percy? - kérdezte az íjász csaj, aki még mindig azzal az egyetlen egy rám szegezett nyíllal állt. - Mindannyian a barátaid vagyunk.

- Barátok! - nevettem. - Azok a barátok, akik megölték a családomat és engem is meg akarnak ölni? Azok, akik el akarják pusztítani a Sötét Világot és a hazájukat saját képükre formálni?!

- Thanos elborította az elméjét! - kiabálta a fekete hajú srác. - Pnévma...

- Mi van velem? - lépett ki Pnévma az ajtón. - Hmm, látom szép munkát végeztél, bár még mindig nem a régi erődben pompázol.

- Régi erő? - csattant fel a vörös hajú lány. - Mit hadoválsz te itt össze?!

- Öld meg azt a srácot, ott! - mutatott Pnévma a fekete hajú srácra. Odaléptem hozzá, és előhúztam a kardomat, a Szellemet, ami félig aranyból, félig pedig bronzból készült.

- Percy, hallgass rám! Pnévma csak manipulál! - mondta a srác.

- Elhallgass! - rivalltam rá. - Mi a neved?

- Még erre sem emlékszel? - kérdezte a vörös hajú lány a hátam mögül.

- Minek neked a neve? - kérdezte Pnévma?

- Mert az emlékezetembe akarom vésni az összes embernek az arcát és a nevét, aki megölte a családom! - mondtam. - A neved!

- Leo... - mondta a srác. - Leo Valdez...

- Valdez... - hirtelen beugrott valami. Beugrott egy emlékkép, amin Valdez és én voltunk, és mintha együtt nevettünk volna. Aztán mégegy kép, amikor lábadoztam és Valdez nézett rám a szőke lány mellől.

- Percy! - kiáltott rám Pnévma. - Öld meg! Ő ölte meg a családod! Ő volt az egyik!

- Előtte el akarok vele beszélgetni - válaszoltam. - Mindegyikükkel.

- Ahogy akarod - mondta Pnévma, és intett egyet, majd pár katona felemelte és becipelte őket a palotába.