4. fejezet
ÁRNYÉK ZOÉ
Nem várt segítség
- Várjon! - kiáltottam utána. - Ki maga?
Nincs válasz, ezért Leo lángjának a fényénél futottunk tovább a pasas után. Egyszercsak egy elágazáshoz értünk, ahol a mögöttünk levő járattal együtt négy irány volt, amerre mehettünk volna.
- Na és most merre? - kérdezte Leo. Mikor ránéztem, egy csontos kéz akarta megérinteni a vállát, én pedig erre reflexből reagálva íjat rántottam és az alak arcába célozva tartottam.
- Ki maga? - kérdeztem.
- Gyertek velem! - húzta vissza a kezét, és elindult az egyik irányba. Leoval összenéztünk és elindultunk a pasas után a járatban. - Egész messzire eljutottatok. Kik vagytok ti?
- Az én nevem Árnyék Zoé, ő pedig Leo Valdez - mondtam. Valami azt súgta, hogy teljes mértékben megbízhatunk a pasasban.
- És miért vagytok itt, Árnyék Zoé?
- Mert a barátainkat elkapták és ki akarjuk szabadítani őket a palotából - mondta Leo.
- És a palota felé menet futottunk össze azzal a valamivel - tettem hozzá. - Apropó, köszönjük, hogy megmentett, uram.
A pasas nem válaszolt. Helyette bevezetett bennünket a barlang közepébe, ahol már lehetett mindent látni, mert elég nagy fény volt hozzá. A pasas megfordult, és meglátszódott az arca. Öreg volt, ősz szakállas, a fején pedig egy csukja volt, ami részben eltakarta a kopasz fején levő lefele mutató nyilat. A pasas mögött pár ember állt és meredt ránk.
- A nevem Aang - mondta a pasas. - Avatár vagyok, vagyis csak voltam. Ők itt a társaim: Korra, szintén egy avatár, Mako, tűzidomár, Bolin, lávaidomár és Katara, vízodomár.
- Avatár? - kérdezte Leo. - Egyik... ismerősünk is avatár, és ő azt mondta, hogy egy időben csak egyetlen lehet. Akkor ez hogy lehetséges?
- Thanos - mondta Korra, aki nem tűnt idősebbnek húsznál. - Thanos miután legyőzte Vatut a Szellemvilágban, egyesítette a két világot, és ez lett belőle.
- Bocs, de ebből egy árva szót sem értettem - mondta Zoé.
- Vatu az egy szellem, a sötétség ősi szelleme...
- Void? - kérdezte Leo.
- Nálatok így hívják? Akkor igen, Void. Szóval Void vagy Vatu - hívd, ahogy akarod - lakhelye a Szellemvilág volt, amíg Thanos le nem győzte és a szolgájává nem tette. Aztán Vatu és Thanos összeolvasztotta a Szellemvilágot az Anyagi Világgal és így lett Sötét Világ. Ez a hely a mi világunk volt. Innen származnak az avatárok és egyáltalán az idomárok is - mondta Katara.
- Aztán miután a két világ összeolvadt, Thanos megparancsolta Vatunak, hogy egy még meg nem született gyerekbe költözzön, és figyelje, hogy fejlődik a gyermek, majd aztán, amikor eljön az idő, ölje meg - tette hozzá Aang.
- Voidnak vagy ahogy ti hívjátok, Vatunak már vége. A gyerek - aki már nem is gyerek - megölte.
- Az lehetetlen! - kerekedett ki Mako szeme. - Mi még egy rohadt börtönbe is alig tudtuk belegyömöszölni!
- Percynek sikerült megölnie, de ő is meghalt - mondtam. - Aztán feltámadt, de most Thanos fogva tartja. Őt akarjuk megmenteni.
- Ha Thanos tartja fogva, akkor már nincs rá esélyetek, hogy megmentsétek. Thanos meg fog titeket kettőtöket ölni - mondta Bolin.
- Azt mondtátok, hogy van egy avatár ismerősötök - hozta fel Korra. - Ő hol van?
- Valószínűleg már halott - vontam vállat. - Tudod, nagyon összekaptunk egy pár órája, konkrétan majdnem megöltük egymást.
- Ketten Thanos és a hadserege ellen... - mondta Aang. - Jó barátotok lehet az a Percy.
- Miért segítettél nekünk? - kérdeztem az öregembert. - Az előbb a szörny ellen.
- Mert nem tudtátok volna megölni - válaszolta.
- Amint láttam te sem tetted meg - kötekedett Leo.
- Nem, nem tettem meg. De segítettem rajtatok, mert látok bennetek reményt. Reményt Thanos ellen. Épp ezért segítünk kiszabadítani a barátotokat is.
- Köszönjük, de...
- Szükségetek lesz a segítségünkre - mondta Korra is.
- Igazuk van - mondta Leo is. - Tényleg nem fogunk ketten senkit sem kiszabadítani. Sőt, talán meg is ölnek bennünket.
- Rendben - sóhajtottam. - De akkor öljük is meg Thanost!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro