PERCY

Ki is vagyok?

Percy Jackson vagyok. Ennyire emlékszem. A legelső emlékem az, hogy egy börtöncella padlóján fekszem és három valaki, két ember – az egyik szürkébb bőrű – és egy szárnyas valami jön felém, azt mondogatva, hogy semmi baj, segítenek nekem. És segítettek. Egy lépcsőn felvittek, egy palota szobájába, ahol ruhát adtak, és elmondták, hogy hogy kerültem abba a börtönbe.

- Egy csapat különleges képességű ember meg akart téged ölni, és a legjobb hely, ahova tudtunk téged rejteni, az az a cella volt - mondta Pnévma, a nő.

- De... Miért akartak volna megölni? - kérdeztem.

- Mert neked is vannak képességeid, Percy, és sokkal erősebb vagy, mint ők - mondta Iscys.

- És ki voltam?

- Tessék?

- Nem emlékszem semmire, még arra sem, hogy ki voltam a múltban. Egyedül csak a nevemet és ezt a történetet tudom, mert most mondtátok el.

- Te a társunk voltál, Percy - mondta Myaló. - A titán, vagyis Thanos egyik védelmezője voltál. És velünk együtt harcoltál azok ellen, akik el akarják pusztítani a Földet és a Sötét Világot, a helyet, ahol most épp vagy. Thanost is meg akarják ölni.

- De akkor miért kellett elrejtenetek? - kérdeztem.

- Mert az ellenség kiütött, és én hoztalak ide vissza, amíg magadhoz nem térsz. De úgy tűnik, hogy elvesztetted az emlékezedeted is.

- És mielőtt hozzátok kerültem? - faggattam őket.

- Azelőtt egy ember voltál, akinek megölték a családját azok, akik téged is meg akartak ölni - mondta Pnévma. - És akkor csatlakoztál hozzánk, hogy megbosszuld a családod, és hogy megmensd a világokat.

- Thanos fogadja Percyt - lépett be egy ember az ajtón.

- Megyünk - mondta Iscys.