|| JÚNIUS ||

Hát, ez a nap is eljött. Ma van a nagy lakoma, és a győztes ház kihírdetése, holnap reggel pedig indul a vonat vissza, Londonba.
Az utolsó napon, túl a vizsgákon, felszabadultan léptünk ki Nickyvel a délelőtti ragyogó napsütésbe. Lesétáltunk a tó partjára, ahol a többiek már vártak minket.

– Akkor nyáron találkozunk majd, ugye? - kérdezte Marcus, miután leültünk a fűbe. Ő egyébként egy évvel idősebb nálunk, vagyis harmadéves lesz jövőre, míg mi csak másodévesek.

– Persze, már beszéltem apámmal. Nyár közepén majd küldök nektek baglyot, hogy mikor tudtok átjönni kviddicsezni – mosolyogtam rájuk, mire a fiúk totál izgalomba jöttek, és elkezdték tervezgetni a csapatokat. Mi a barátnőmmel összenéztünk, amolyan „lányosan", és kitört belőlünk a nevetés.

• • • •

Ebéd után Nickyvel nekiálltunk összepakolni a ládáinkba, miközben csajos beszélgetést folytattunk:

– Szóval, Emily... – vágott a közepébe a barátnőm. – Neked tetszik Darco?

Nem tudom, hogy mitől jöhettem zavarba, talán Nicky idegesítő lebuktatós mosolyától, vagy Draco neve említésétől, mindenesetre tiszta vörös lett a fejem.

– Hááát...

– Na mondd már! – sürgetett.

– Na jó, azt hiszem igen.

– Wow, ez de jó! – vigyorgott folyamatosan Nicky. – Mikor mondod meg neki?

– Szerintem a halálom után. Vagy még akkor sem – nevettem fel.

Hat óra körül elindultunk Nickyvel az ünnepi lakomára. A tetemben mindenütt a zöld és ezüst színek domináltak, fentről a Mardekár címerével ellátott zászlók lógtak alá. Ez csak egyet jelenthetett, azt hogy megnyertük a házkupát! Ujjongva léptünk a mardekár asztalához, ahol mindenki boldogan ünnepelte a sikerünket.
A griffendélesek kelletlenül húzták el a szájukat, mire mi még jobban nevettünk.

Hirtelen Dumbledore professzor lépett a tanári emelvényére, hogy elmondhassa, amit ilyenkor év végén szokás. Meglepettségünkre azonban egy másik témával nyitott, még pedig Harry Potter kis akciójával, meg a Bölcsek Köve megmentésével. Adott ötven-ötven pontot Hermione Grangernek és Ron Weasley-nek, így a legnagyobb döbbenetünkre a Griffendél-ház már a második helyen állt.

– Ugye nem... – motyogtam magamban, de ahogy ezt kinondtam, az igazgató már folytatta is a beszédét.

A végeredmény az lett, hogy Harry Potter kapott még hatvan (!) pontot, az a szerencsétlen Longbottom pedig még tíz pontot.

Csalódottan néztük, ahogyan lecserélődnek a díszek, és a termet betölti a griffendéles asztal felől jövő hangos üdvrivalgás. Azt hiszem, hogy ezzel megpecsételték az örökké tartó utálatunkat velük szemben.

Másnap reggel kora hajnalban keltünk, hogy időben odaérjünk a vonatállomásra. A vonaton mindannyian beültünk egy fülkébe, és ott elvoltunk hazáig. Jó sokat nevettünk, és megbeszéltük, hogy júliusban nálam találkozunk.