| Születésnap part 2 |

Hosszú órákba került, de végül sikerült teljesen szétdekorálnunk a termet. A padok körben voltak elrendezve, rajtuk tömérdek étel, amit végül Draco és Blaise hoztak a konyháról. Marcus szórt a teremre valami bűbájt, amitől elvileg a kint elhaladó emberek nem hallanak semmit abból, ami bent folyik. És most nem a Lángnyelv-whiskyről beszélek, bár az is folyt mindenhol, de én a fiúk ordibálásaira és hangos röhögésére gondolok. Igaz, hogy csak heten voltunk, de néhányan annyira hangosak, hogy simán azt lehetett hinni, hogy a létszám kétszeresének megfelelő ember van a partin.

– Na, gyerünk! Blaise most indult el az ünnepeltért – tapsolt kettőt Marcus, mire mindenki ránézett.

– Lehet már inni?

– Nem, Crak! Megvárjuk, amíg Nicky is itt lesz, odaadjuk az ajándékát, és csak utána isszuk le magunkat! – magyaráztam röhögve. Tuti, hogy Crak és Monstro csak az ingyenpia miatt jöttek, mert amúgy nem vagyunk különösebben szoros kapcsolatban velük. De így, hogy az asztalok tele voltak pakolva vajsörrel meg különféle röviditalokkal... ahh, fiúk. Sör és csajok, kb. idáig terjed az érdeklődési körük.

– Így van, Em jól mondja! Aki hozzá mer nyúlni a drága piához, azt lecsapom! – hadonászott Marcus, de persze senki nem vette komolyan. Pedig kellett volna, mert az este folyamán nem egy ember orra kezdett el vérezni, de ezt majd csak később fejtsük ki.

Körülbelül negyed órát vártunk, mire megérkeztek Nickyék. Először elbújtunk az asztalok alá, de mivel ott akkora volt a mocsok (nem tisztogattam meg a padok alját), hogy inkább más búvóhelyet kerestünk magunknak. Én az egyik régi függöny mögé rejtőztem, ahol bár nagy volt a por és jött be a hideg az ablak alatt, de legalább nem kellett kuporognom. Amikor nyitódott az ajtó mindenki előugrott, és elkezdődött az ordítozás. A fiúk különféle dolgokat szórtak a meglepett barátnőm képébe (mint pl. "Milyen érzés, hogy már csak két év, és nagykorú leszel?", "Állod a buli költségeit?" meg hasonlók), addig én odaléptem hozzá és szorosan megöleltem.

– Boldog Születésnapot! És ne haragudj – súgtam a fülébe.

– Nem haragszom – szipogott Nicky, és csak remélni mertem hogy a meghatottságtól, és nem azért, mert Marcus a képébe ordította, hogy "szar a haja". Igazából csak kócos volt, de mindegy.

Amikor kibontakoztunk az ölelésből, a barátnőm Blaise nyakába ugrott, majd sorban megölelt mindenkit. Örültem, hogy boldog, napok óta nem láttam ilyennek.

– Köszönöm szépen nektek, nem is számítottam erre! – törölgette a szemét, majd csak úgy megszokásból tarkón csapta Marcust, amiért az kiröhögte őt mert sír. – Te egy állat vagy, Flint!

Ezen nem lehetett nem nevetni, bár mi mindig jókat derülünk a kettejük harciaskodásain. Draco becsukta a terem ajtaját és ezzel kezdetét vette a parti.

– Na, akkor most igyunk arra, hogy Nicky 15 éves lett! – emelte magasba a whiskys poharát Blaise, mire mindenki így tett. – Boldog Szülinapot még egyszer!

Mindenki koccintott mindenkivel, majd egy húzásra megittuk a kis pohár tartalmát. A Lángnyelv-whisky végugmarta a torkomat, ugyanakkor nagyon jó érzés kerített a hatalmába. Máris nem voltam annyira feszélyezett, mint előtte, de ezt láttam a többiek arcán is.

– Igyunk még egyet! – kiáltotta Marcus, majd elvett egy újabb pohárkát a tálcáról. Sejtettem, hogy csapatunk legidősebb tagja nem fog józanul kilépni innen...

– Hogy ment? – álltam meg Blaise mellett, aki az önfeledten ugráló (?) barátnőjét nézte éppen. A zenét amire Nicky táncolt, Marcus inténzte valami lejátszóval és egy cd-vel a mostani jó dalokkal.

– Nehezen. Nem akart velem jönni, de végül beadta a derekát. Amúgy nagyon jó lett a díszítés, meg úgy minden is.

– Köszi – mosolyogtam rá, aztán eszembe jutott, hogy még a buli bedurvulása előtt át kéne adnunk Nickynek az ajándékát. Sajnos azt nem hoztuk magunkkal, úgyhogy valakinek el kellett volna mennie érte. – Figyelj csak Blaise... tudnál figyelni egy kicsit a többiekre? Áthozom az ajándékot.

– Persze! És nem nagyon engedem Marcusnak, hogy többet igyon, mert ha így haladunk akkor kb. kilenc körül elfogy az innivaló.

Nevetve bólintottam, majd a szememmel körbepásztáztam a termet. Odasétáltam Dracohoz, és kirángattam magammal a folyosóra.

– Mi az? – nézett rám kérdőn, kezében egy kis pohárka röviditallal. Szuper, szóval a fiúk tényleg kihasználják, hogy én vettem az összes piát a saját pénzemből.

– Menni kéne az ajándékért mielőtt bárki is különösebben lerészegedne.

– Jó, jövök veled – bólintott, amikor is McGalagony fordult be a folyosó sarkán. Éppen egy páncél takarásában álltunk, úgyhogy még volt pár másodpercünk, mielőtt észrevehetett volna. Gyorsan felmértem a helyzetet, majd egy laza mozdulattal kilöktem Draco kezéből a poharat, ami a földre estve darabjaira tört. A szilánkokat gyorsan berugdostam a lovagi páncél alá, hogy ne látszódjanak.

– Hé! – kezdte volna a felháborodást Draco, de a szájára tapasztottam a kezemet, és lepisszegtem.

– Csönd már, mindjárt ideér McGalagony! Ne vegyél nagy levegőket és lehetőleg ne beszélj, mert akkor rájön, hogy ittál! Én magyarázom ki magunkat! – Ahogy befejeztem a monológomat, az igazgatóhelyettes tűnt fel előttünk. Gyorsan lekaptam a kezem a fiú szájáról, mert az azért hülyén nézett volna ki, és kirángattam a folyosóra.

– Miss Cook és Mr. Malfoy! Maguk mit keresnek vacsora után egy ilyen félreeső helyen? – kérdezte elkerekedett szemekkel, majd gyorsan végignézett rajtunk. Miután megbizonyosodott róla, hogy mind a ketten ruhában vagyunk (!), ismét kérdőn méregetett.

– Körbevezettük az egyik Durmstrangos barátnőmet az iskolában, és utána ez tűnt a legrövidebb útnak, hogy visszamenjünk a lépcsőkhöz. De már megyünk is tanárnő, mert későre jár és még meg akartam írni a hétfői átváltoztatástan-házidogát! – mosolyogtam az igazgatóhelyettesre, mint egy profi színész.

– Miss Cook, péntek van! Menjen és pihenjen inkább, majd vasárnap megírja azt a dolgozatot! A barátai hiányolni fogják – eresztett meg egy apró mosolyt McGalagony, majd továbbsétált.

– Köszönöm, tanárnő! – szóltam utána, majd Dracot magam után húzva befordultam gyorsan a sarkon, nehogy még valaki meglásson minket.

Amikor halló- és látótávolságon kívül értünk, megkönnyebbülve fújtam ki magam. McGalagony tényleg bevette ezt az átlászó dumát, ráadásul azt mondta, hogy halasszam későbbre a tanulást!

– Na ez igazán profi alakítás volt, Emily! – nézett elismerően Draco, mire csak szerényen elmosolyodtam.

– Ugyan... inkább gyere, mert fel fog tűnni nekik, hogy túl sokat vagyunk el. Az kéne, hogy valaki utánunk jöjjön...

Nicky ajándékát egyébként közösen találtuk ki még a nyáron, ugyanis pont júniusban pusztult el a tengerimalaca. Innen jött az ötlet, hogy vegyünk neki egy baglyot, mert miért is ne, így hát szeptemberben leadtunk egy rendelést az Abszol úti bagolyszalonba. Az okos macskabagoly meg is érkezett a saját szárnyain október körül. Onnantól kezdve volt nehéz dolgunk, ugyanis el kellett rejtenünk valahol. A bagolyház ideálisnak tűnt, de viszont azért, hogy a kis madár ne érezze egyedül magát, minden nap valamelyikünk meglátogatta és vitt neki enni.

– Amúgy... – szólalt meg hirtelen Draco, mire kérdőn néztem rá. Egy ideje már csendben sétáltunk egymás mellett felfelé, a bagolyház tornyába. – Sajnálom, ami délután történt. Konolyan. Talán ha akkor Marcus nem jön be...

– Nyugi, nincs semmi gond. És felesleges azon rágóni, hogy mi lett volna ha... ez történt, és kész. Lehet, hogy a sors akarta így – mosolyogtam rá, mire zavartan elkapta a tekintetét.

*

Nem mondom, hogy egy bagollyal végigsétálni az iskolán könnyű volt, de végül csak nem buktunk le. Bár egyszer feltűnt Mrs. Norris, a gondnok macskája, de még időben el tudtunk rohanni előle. A buli helyszínéül szolgáló terem ajtaja előtt megálltunk.

– Bemegyek és szólok a többieknek hogy itt van az ajándék, Nickyt pedig felkészítem. Addig maradj itt kint, és vigyázz a madárra. Ha jön valaki akkor inkább gyorsan ugorj be az ajtón – hadartam Draconak, majd benyitottam a partira.

Nagyon hangos zene fogadott, az egyik színes lámpa majdnem megvakított és valaki nekilökött Monstronak, de azért kijelenthetem, hogy épségben megtettem pár lépést. Marcus vadul artikulálva magyarázott valamit Blaise-nek, Nicky pedig éppen egy szendvicset vett el az asztalról.

– Fiúk! – léptem oda a hadakozó pároshoz. – Itt van az ajándék. Szóljatok Nickynek, addig én behívom Dracot, nála van a bagoly.

– Emily, képzeld! Ez a hülye azt mondta, hogy ne igyak addig, amíg az ajándékot át nem adjuk! – szólt sérelmezve Marcus, miközben a mellette álló Zambinire mutogatott.

– Tudom, én mondtam neki. Na, gyerünk! – Nevetve mentem az ajtóhoz, majd kilestem rajta. Draco a folyosón álldogált, és a madár tollát simogatta. Egy pillanatig elidőzött rajta a tekintetem, hogy mégis milyen aranyos pillanat ez, de aztán inkább megráztam a fejem.

– Jöhetsz! — mondtam mosolyogva neki, mad az ajtót résnyire hagyva visszafordultam. A többiek egy kis körben helyezkedtek el, középen pedig a barátnőm állt, kezét a szemére tapasztva.

Intettem a fejemmel Marcusnak, mire megszólalt:

– Okés, Nicky. Készen állsz? Mert akkor átadjuk a világ legjobb szülinapi ajándékát!

– Asszem' készen állok! – jött a válasz. Draco a kezében a bagollyal beosont, majd átadta nekem a madarat.

– Három... kettő... egy... Boldog Szülinapot! – kiáltottuk mindannyian, mire Nicky kinyitotta a szemét. Amikor megpillantotta a kezemben az okos macskabaglyot, elkerekedett a szeme.

– Na neee. Ez az enyém? Vettetek nekem egy baglyot? – szólt elérzékenyülve. – Köszönöm!

Átnyújtottam neki a madarat, mire kapásból megölelte (?). Szegény pára nem értette, hogy mi történik körülötte, de azért boldogan megcsípkedte az újdonsült gazdája ujját. Végérvényesen kijelentem, hogy jó ötlet volt ezt venni ajándékba.

A többiek folytatták a bulizást, de Nicky kíváncsian fordult felém.

– Emily... Szerinted mi legyen a neve? – kérdezte a madárra mutatva.

– Fhu, ötletem sincs. De ha rám hallgatsz, akkor vársz vele holnapig, mert van egy olyan érzésem, hogy a sok pia miatt a nem fogunk rá emlékezni. És nézd, ide erre az álványra le is tudod tenni, amíg tart a buli – mutattam a külön baglyok számára fenntartott rúdra, ami az ablak mellett állt.

– Jó ötlet! – nevetett a barátnőm, majd elsétált. Én szórakozottan odaléptem az egyik asztalhoz, és elvettem egy üveg vajsört. Végülis, ritkán van ilyen alkalom, ki kell használni.

Az innivalómmal léptem oda a többiekhez, akik egy csoportba verődve álltak.

– Na, itt van Em. Ő majd eldönti, mert talán még nem nyomott be annyira mint mi – nézett rám Marcus nevetve.

– Mit kéne eldöntenem?

– Azt, hogy játszunk-e olyan izés játékot... Francba, nem jut eszembe a neve! – gondolkozott Blaise. – Amit még év elején mutatott az egyik hugrabugos gyerek...

– Felelsz vagy mersz! – kiáltotta hirtelen Nicky, aki éppen akkor lépett oda hozzánk.

– Igen, ez volt az! – bólogatott Draco.

– Hát, nem is tudom... veletek felelsz vagy merszezni? Jó, próbáljuk meg – vigyorogtam a többiekre, mire törökülésben elhelyezkedtünk a földön. Én Nicky és Marcus között ültem, szembe velem Draco helyezkedett el, átlósan pedig Crak és Monstro voltak. A barátnőm ballján Blaise foglalt helyet, átkarolva Nicky derekát. Említettem már, hogy milyen aranyosak?

– Akkor ki kezdi? – kérdeztem, majd beleittam a kezemben tartott vajsörbe. Finom volt, mint mindig.

– Kezdje a kérdezést a szülinapos!

– Jó. Akkor bárkitől megkérdezhetem? – nézett rám Nicky, mire bólintottam. – Akkor Marcus, felelsz vagy mersz?

Az említett kondolkozó fejet vágott, majd hosszú tanakodás után kinyögte:

– Felelek.

Nicky gonoszul vigyorogva nézett rá, majd kimondta a kérdést, ami szerintem jó pár éve foglalkoztatta.

– Marcus, mióta tetszik neked Emily? – kérdezte nevetve, mire bennem - is- megállt az ütő.

– Hogy mi? – kiáltottuk egyszerre, talán túl gyorsan is. Egymásra néztünk és némán, csupán szemkontaktussal megbeszéltük, hogy ez nem igaz.

– Sosem tetszett Emily. De tényleg, nem tudok barátnőként nezni rá, inkább olyan legjobb haveros. Honnan szedted ezt a hülyeséget Nicky? – röhögött Marcus.

– Csak régóta meg akartam már kérdezni – vonogatta a vállát. – Na kérdezz, Marcus!

– Jó. Öhm... Draco, felelsz vagy mersz? – vigyorgott.

– Ne szivass – nevetett a fiú. – Na, merek. De ne legyen durva.

– Jó, de nem felelnél inkább? Van egy jó kis kérdésem – kezdett alkudozni Marcus, mire mindenki felnevetett. Tipikus, semmi sem jó neki.

– Francba már, akkor felelek!

– Tökéletes. Szóval... tudod amikor ma délután bejöttem ide, hogy lehívjalak kaját szerezni. Na, akkor mit szakítottam félbe? – nevetett gonoszul Marcus, mire ismét megfagyott bennem a levegő. A többiek persze erre kíváncsian felkapták a fejüket, de láttam Dracon, hogy fülig vörösödik. A sötétben szerencsére ezt senki nem vette észre, mert különben hamar lebuktunk volna.

– Semmi nem történt az égvilágon. Nyugodj meg Marcus, semmit nem szakítottál félbe! – vágtam vissza a fiúnak, mert úgy tűnt, hogy Draco vagy elszégyelte magát, vagy csak úgy volt vele hogy jobb ha nem válaszol, mert könnyen lehet, hogy az elfogyasztott italoknak hála kifecsegte volna a titkunkat.

– Gyanúsak vagytok nekem már egy ideje...

– Marcus...! – szóltam fenyegetően, mire a fiú védekezően feltette a kezét.

– Jó, na. De Draco, ha látod őt ruha nélkül, akkor azért majd mesélj! – röhögött tovább, mire Nicky hirtelen felindulásból Marcusra vetette magát, és ott verte, ahol csak érte.

– Blaise... – böktem oldalba a fiút, aki büszkén figyelte a verekedést, amiben egyszer hol Nicky volt felül, hol pedig Marcus. – Nem akarod leszedni róla a barátnődet? Laposra veri még a végén.

– Szerintem megérdemli. Inkább hozok még whiskyt, kérsz?

Bólintottam, mire a fiú elsétált az egyik asztalhoz. Amikor visszaért, három pohárka volt nála. Az egyiket átnyújtotta nekem, egy másikat lerakott a földre, a harmadikat pedig... ráöntötte Marcusra. Erre abbahagyták a verekedést, és kérdőn néztek körbe.

– Ki volt ez az állat, aki leöntött piával? – röhögött jóízűen Marcus, miközben a karjáról nyalogatta le a whiskyt. – Kösz, Blaise!

Az este hátralevő részében könnyesre nevettem magam a többiek poénjain. Az elfogyasztott italoknak hála mindenki jókedvű volt, ami ilyenkor a legfontosabb. Hajnali négyig buliztunk, utána aludt el mindenki a földön heverve. Érdekes lesz a holnap, az már biztos...