|| S Z E P T E M B E R ||

Mosolyt és boldogságot erőltettem az arcomra, ahogy a mardekár asztala felé sétáltam, pedig igazából nem értettem semmit. Abszolút nem vagyok oda illő, hozzám inkább a Hugrabug passzolna.

Leültem egy lány mellé, akinek szőke göndör haja volt, és hatalmas barna szeme. Azonnal szimpatikus lett.

– Szia, Nicky vagyok! Már a csónakoknál láttalak, és nagyon szimpatikus voltál! Örülök, hogy te is mardekáros lettél! – mosolygott.

– Szia, Emily vagyok, és én is nagyon örülök! – mondtam, és kezet ráztam vele.

A vacsora nagyon finom volt, degeszre ettük magunkat. Miután Dumbledore professzor, az igazgató elmondta a beszédet, elindultunk a házunk klubbhelyiségébe, ami jelen esetben a pincében van. Nem volt gondom azzal, hogy sötét és komor minden, szeretem az ilyen stílusú helyeket. Piton professzor a Mardekár házvezető tanára, így reményeim szerint hamarabb be tudok illeszkedni. Viszont még mindig nem hagyott nyugodni, hogy én miért lettem mardekáros?
Holnap küldök egy baglyot a szüleimnek, gondoltam, aztán lefeküdtem aludni. Nicky a mellettem lévő ágyra pakolt le.

Hamar elnyomott minket az álom, hiszen hosszú volt a nap, és holnap kezdődik a tanítás.