Pár nappal később már mindenki tudott róla, hogy én vagyok a Sötét Nagyúr lánya. Szó szerint mindenki, és ezt nem csak a Roxforton belül értem. A hír elterjedt a varáslóvilágban, nem volt olyan mágus, aki ne tudott volna erről, hála a Miniszter úrnak. Igen, Caramel megíratta ezt a létező összes újságban, a Reggeli Prófétától kezdve, a Szombati Boszorkányon át a Hírverőig.
A suliban a diákok többsége nem mert hozzám szólni, még csak a közelembe merészkedni se, a másik fele viszont elkezdett hízelegni. Gondolok itt a drága Mardekáros társaimra. Egyedül az eddigi barátaimban bízhattam meg, plusz még néhány Durmstrangosban. Apropó. A vendégiskolákat nem nagyon taglózta le ez, hiszen őket nem érintette annyira Voldemort tizennégy évvel ezelőtti hatalma, mint minket. Tehát a Beauxbatons-osok ugyan úgy viselkedtek, mint a megérkezésükkor; fennhordták az orrukat, és nem nagyon érintkeztek a Roxfortos emberekkel.

Arról nem sokat tudtam, hogy az iskolán kívűl mi folyhat, gondolok itt az utálókra, és azokra, akik "velem vannak" -tehát nem szándékoznak megölni.-

*

- Mi bizonyára még nem ismerjük egymást, hadd mutatkozzak be! Rita Vitrol vagyok, és a Reggeli Prófétánál dolgozom.

Ismerem én magát, gondoltam magamban, miközben nyújtottam a kezemet, hogy bemutatkozzak a riporternek. Igen, Vitrol azért jött, hogy interjút készítsen velem az újságnak.

- Kezdhetjük, Emily? - kérdezte látszólag barátságosan mosolyogva, majd elővette a hosszú tollas pennáját és a jegyzetfüzetét.

- Igen.

- Nagyszerű! Akkor először feltennék neked pár kérdést. Hogy viseled ezt a terhet? Hiszen még olyan fiatal vagy, egy tizenhárom éves kis boszorkányt nem szabadott volna szembesíteni ezzel a szörnyűséges ténnyel!

- Kezdjük ott, hogy nemsokára tizenöt éves leszek... de a kérdésre válaszolva: ez nem teher, hanem az igazság, amit el kell fogadni. Hiába siránkoznék, csak jobban utálnának.

- Ez a válaszod, Emily? - méregetett Vitrol, miközben a pennája mellette szorgosan írt.

Bólintottam.

- Ezek szerint nem bánod, hogy a te apád Tudjukki?

- Nem ezt mondtam... - sziszegtem összepréselt szájjal, mert már nagyon elegem volt ebből a nőből, pedig alig vagyok vele két perce.

- Persze persze... akkor most kérdezek néhány olyat is, amit a Miniszter úr kért - lapozgatta a jegyzeteit. - Meg is van. Nos, Emily. Te követni fogod tetteiben a Sötét Nagyurat, vagy ellene leszel?

- Hogy kérdezhet ilyet? Nem egyértelmű, hogy ellene vagyok most is? - néztem idegesen Rita Vitrolra, aki gyorsan kimentette magát azzal, hogy "A Miniszter úr írt fel ilyen kérdéseket..." Ezután beállt egy kínos csend, amit csak a penna sercegése tört meg, ahogyan írkálta a hülyeségeit. Nem így ismertem Vitrolt, aki hirtelen nem tud mit mondani egy helyzetben...

- Tudja mit? Hagyjuk az egészet, írjon meg valamit a Prófétának, nekem mindegy, hogy hogyan fogalmazza meg, csak annyit kérek, hogy szerepeljen benne az amiről az előbb beszéltünk. Gondolok itt arra, hogy nem állok Voldemort oldalán, és soha nem is fogok! - álltam fel a székből, majd idegesen kisétáltam a teremből, ahol a riportot tartottuk.

A folyosókon a diákok leplezetlenül megbámultak, és odébbhúzódtak, mintha valami fertőző beteg lennék, de nem nagyon érdekeltek, mert a gondolataim máshol voltak.

Amikor beértem a klubbhelyiségbe, Nicky rögtön felpattant a székéből, és hozzám sietett.

- Na mi volt? Kiakasztottad a nőt?

- Ja, úgy is mondhatjuk. De azt már legalább biztosan tudom, hogy nem leszünk puszipajtások.

Ezek után a nap viszonylag normálisan telt, ha nem számítjuk a négytekercses házi dolgozatot, amit McGalagony professzor kért hétfőre.
Ötkor Nickyvel elindultunk, mert ma sorsolja ki a Serleg a három bajnokot vacsora előtt. Elfoglaltuk a helyünket a Mardekár asztalánál, és kíváncsian vártuk a fejleményeket.

- Na, érzem, hogy én leszek a Roxfort bajnoka... - vigyorgott nagyképűen Marcus.

- Hát persze, a többiek labdába se rúghatnak melletted - veregettem meg nevetve a vállát.

-----------------

Sziasztok! Remélem tettszett a rész, azért is, mert ezt most a hegyekből írom nektek, és elképzelhető, hogy a magaslati levegő hatására nagyobb ihlet szállt meg. :D Igazából csak annyit akartam, hogy csináltam egy Infobook nevű könyvet, ha belenéztek, akkor megtudjátok, hogy miért, meg ilyesmi.