Draco hajnalban köszönt el tőlem, hogy visszamenjen a szüleihez. Miután elment nem tudtam visszaaludni ezért úgy döntöttem lemegyek a konyhába iszok egy pohár tejet. Próbáltam nagyon halkan lemenni, nehogy felkeltsek valakit a nyikorgó padlóval, de amikor leértem meglepetten láttam, hogy az ikrek a konyhapultnál ülnek, tejet szürcsölgetve.

-Te sem tudsz aludni? – fordult felém álmos szemekkel Fred. Lehuppantam mellé és kortyoltam egyet az előtte lévő pohárból.

- Nem igazán. – válaszoltam és a vállára hajtottam a fejem.

- Draco? – kérdezte George.

- Nem rég ment haza. Nem szeret búcsúzkodni. – válaszoltam, George pedig megértően bólintott.

- Ti miért nem alszotok? – emeltem fel a fejem Fred válláról és felváltva néztem rájuk.

- Túl sokat agyalunk. – mondta George.

- Nem tudjuk mi lesz az üzlettel, sem velünk. Aggódunk a szüleinkért, a testvéreinkért, érted. – mondta lehajtott fejjel. Az ember nem gondolná, hogy az ikrek ennyire aggódósak, de ha a szeretteikről van szó, ők a világ legvédelmezőbb emberei.

- Nem lesz senkivel és semmivel baj. Csak hinnetek kell benne. – mondtam de magam sem hittem el.

- És ha esetleg mi nyerünk... - kezdte Fred.

- Mi lesz tovább? Az üzletet nem tudjuk kinyitni. Nincs pénzünk a termékekre, sem a megnyitási előkészítésre. – nyögte ki George gondterhelten.

- De hát erre tudom a megoldást. – néztem rájuk kerek szemekkel.

- Hogyan? – kérdezték egyszerre és döbbent arccal néztek rám.

- Nekem van egy csomó pénzem. Ha nem vettétek volna észre elég gazdag család vagyunk. – nevettem el magam és vártam a reakciót.

- Erről szó sem lehet. – válaszolta Fred és megrázta a fejét.

- Nem fogjuk elvenni a szüleid pénzét. – értett egyet George.

- Nos, technikailag az én pénzemről van itt szó, ugyanis az örökségemből venném ki az összeget. – magyaráztam.

- Akkor sem. – mondták egyszerre.

- Na jó figyeljetek rám ti makacs birkák! – kaptam fel kicsit a vizet, de azonnal le is halkítottam magam. – Amúgy is azt akartátok, hogy szálljak be az üzletbe. Tudom azt mondtam, hogy csak akkor, ha nem kapok a pénzből. Mi lenne, ha én beszállnék az üzletbe és odaadnám a szükséges pénzt. Cserébe kapok 5% juttatást, de csak addig, amíg vissza nem térül a befektetett pénzem. – tártam szét a karjaimat és végignéztem rajtuk. Az ikrek erőteljesen gondolkoztak és láttam rajtuk, hogy nagyon mérlegelik a dolgot, majd egymásra néztek és újra rám.

- Áll az alku. – szólaltak meg újra egyszerre, és felém nyújtották a kezüket. Mosolyogva ráztam kezet mind a két fiúval, majd halkan elnevettük magunkat és szorosan megöleltek.

- Amúgy neked nem kéne pakolnod? Ma indul a vonat. – nézett rám Freddie.

- Igazából, arra gondoltam nem megyek vissza. – sütöttem le a szemem.

- Miért? – kérdezte George.

- Nem igazán állok készen még egy Carrow kínzásra. – nevettem kínosan.

- Hogy mi? – kerekedett el az ikrek szeme és idegesen néztek rám.

- Ohh, izé... Lehet, hogy ezt kihagytam a leveleimből. – vakartam meg a tarkóm és óvatosan néztem vissza a két ideges vörösre.

- Kezdj beszélni húgi! – mondta George, míg Fred elállta az egyetlen menekülő utamat. Nagyot sóhajtva ültem vissza a székre és mesélni kezdtem a történetet. A fiúk elszörnyedve hallgattak végig és először szorosan ölelgetni és nyugtatni kezdek, majd hogy ezzel megvoltak terveket gondoltak ki, hogyan is öljék meg a Carrow testvéreket. Először nevetve hallgattam őket, de egy idő után túl komolyak lettek és kezdtem félni, hogy tényleg terveznek valamit.

A ház lakói nemsokára felébredtek és a konyhába kezdtek szállingózni egy kis tea és reggeli reményében. Fred, George és én az egész napot beszélgetéssel töltöttük, majd este közösen ültünk be a tárgyalóterembe, a Főnix rendjének megbeszélésére. Minden jelen lévőnek gondterhelt kifejezés ült ki az arcára, amikor Lupin felállt a helyéről.

-Nos, azt hiszem akkor kezdhetünk. – mondta és megköszörülte a torkát. Ekkor azonban kinyílt az ajtó és nem más lépett be rajta, mint az apám.

- Edward? Mi a jó eget keresel itt? – pattant fel Molly és megszorongatta apám borostás arcát.

- Apa? – néztem rá félénken, mire rám emelte tekintetét és elmosolyodva hozzám lépett.

- Hála Merlinnek, hogy semmi bajod! – ölelt meg szorosan. Boldogan szívtam be ismerős illatát és teljesen elöntött a nyugalom egy pillanatra. De sajnos tényleg csak egy pillanatra, ugyanis apám leült és a többiekre nézett.

- Támadni fognak. Négy hónapunk van felkészülni és értesíteni a szövetséges tanárokat. – bökte ki és a szobára néma csend telepedett. Négy hónapunk van a csatáig. Négy hónapunk van felkészülni a csatára és arra, hogy meg is halhatunk. Fal fehér arccal meredtem a többiekre, majd apámhoz fordultam.

- Honnan tudod? – kérdeztem. Apám csendben maradt egy pillanatig, de a többiek is fürkésző tekintetekkel meredtek rá.

- Azt is elmondhatná merre járt az elmúlt időszakban. – vetette fel Fred, mire megütöttem a vállát. – Most mi van? Téged nem érdekel hova tűnt az apád? – mutatott a mellettem ülő férfira. Ebben igaza volt, tényleg érdekelt a dolog, szóval kérlelően néztem apámra, aki nagyot sóhajtott.

- Rendben van, elmesélek mindent... - Kezeit összekulcsolta az asztalon és a jegygyűrűjét kezdte tekergetni. – Édesanyád hozott egy rossz döntést, miután elhagyott minket. Annak ellenére, hogy halálfalók ölték meg... - tartott egy légvételnyi szünetet, mintha csak felkészülne a névre, amit ki kell mondania. – Jonathant, anyád úgy gondolta az lesz a legjobb számára, ha Voldemort követője lesz. - nyögte ki, mire döbbenten néztem rá. Mindenki hitetlenkedve mordult fel az információ hallatán, de továbbra is figyelmesen hallgattunk.

- Ezért kellett elmenned? Anya miatt? – kérdeztem.

- A fülembe jutott az információ, miszerint esélyes, hogy édesanyád bajba kever minket. Pontosabban, engem megöletne, téged pedig Voldemort seregébe állítana az erőd miatt. – magyarázta.

- És nem gondoltad, hogy nekem is el kellene rejtőznöm? – kérdeztem felháborodva, de Fred nyugtatólag a kezemre helyezte a kezét.

- Úgy gondoltam itt leszel a legnagyobb biztonságban. Ha eltűnsz te is, az gyanús lett volna mindenki számára. – érvelt maga mellett, de nem igazán tudtam elfogadni a dolgot. Karba tett kézzel dőltem hátra a székemben.

- Honnan tudod a támadás idejét? – kérdezte Arthur.

- Perselus szivárogtatta ki az információt amikor találkoztam vele James Potterék régi házánál. – na most már végképp összezavarodtam. Hogy a viharba került oda apám és Piton? Miért van mindennek mindig köze a rohadt Potterékhez? Nem hiszem el, komolyan mondom!

- Edward. Ha ez igaz, el kell kezdenünk felkészülni. – mondta elgondolkodva Lupin.