- Mi a fenét csinálunk itt? – fordultam én is az ikrek felé teljesen összezavarodva.

- Nem volt jobb ötletünk hova mehetnénk! – panaszkodott Fred.

- Megtámadták az esküvőt. – Nézett nagy testvérére George. Charlie arcán a zavarodottság aggodalomba váltott.

- Jól vagytok? A többiek? Mindenki túlélte? – kérdezte közelebb lépve hozzánk.

- Nem tudjuk. – mondtuk hárman egyszerre. Charlie arcán olyan sok érzelem jelent meg egyszerre, hogy azt hittem fel fog robbanni, de helyette szoros ölelésbe fogta a testvéreit, akik ha lehetséges még szorosabban ölelték vissza régen látott testvérüket. Charlie elszakadt tőlük és végignézett rajtuk, hogy meggyőződjön róla nincsen semmi bajuk, majd felém fordult.

- Felnőttél Rosalie. – Ölelt meg szorosan. – Jonathan büszke lenne rád. – suttogta, mire könnyek szöktek a szemembe.

Charlie részletesen kikérdezett minket hogylétünkről és az elmúlt időszak eseményeiről, miközben egy sátorba vezetett minket. Elmagyarázta, hogy itt fogunk lakni, amíg el nem érik a szülőket, hogy kitalálják mi is legyen most.

-Anyán és apán kívül senki nem tudhatja hol vagytok érthető voltam? – nézett ránk Charlie.

- Apám sem? – kérdeztem.

- Nem. Tőled nem tudhatja. Ha elkapják a baglyodat út közben és megtudják hol vagytok végetek van. Majd én szólok anyának, hogy közölje apáddal a hírt. – magyarázta.

- Köszönjük tesó. – mondták az ikrek.

- Ne köszönjétek előre. De most, hogy itt vagytok, legalább lesz ki segítsen a sárkányokkal. – mosolyodott el.

- Segíthetünk a sárkányokkal? – néztünk egymásra mindannyian izgatottan, mire Charlie elnevette magát. A legidősebb Weasley gyermek körbevezetett minket a területen. Rengeteg legendás állatot őriztek és védelmeztek, de még annál is több sárkányuk volt. Persze egyik állat sem képezte a tulajdonukat, de ők gondoskodtak róluk, vigyáztak az épségükre, és gyógyították őket. A hatalmas területet végigjárva Charlie végig magyarázott a sárkányokról, igyekezett mindegyiket bemutatni és jellemezni. Életemben először láttam magam előtt élő sárkányokat és a látványtól elállt a szavam. Csodálva és mély tisztelettel tekintettem a hatalmas állatokra, akik között voltak kínai gömbsárkányok, norvég tarajossárkányok, közönséges walesi zöldsárkányok, svéd sróforrú sárkányok, és magyar mennydörgők.

- Ő itt, Erix. Magyar mennydörgő. Az egyik legveszélyesebb fajta és beteg. De nem engedi, hogy a közelébe menjünk. – csóválta meg szomorúan a fejét a fiú. Felnéztem a hatalmas teremtményre és lélegzet visszafojtva figyeltem, ahogy lassan lefekszik a földre. Hatalmas testét ezüst és zöld pikkelyek borították, szemei pedig sárgán világítottak felénk. Orrából finoman pöfékelt a füst, miközben szárnyait lomhán maga mellé terítette.

- Persze, hogy nem engedek embereket a közelembe. Nem vagyok hülye!- mondta egy hang, amire csak én figyeltem fel. Felkuncogtam a kijelentésen, mire a többiek furán néztek rám,nem értve min nevetek.

- Min nevetsz kislány? – nézett felém érdeklődve a magyar mennydörgő. Az lehetetlen. Lehetetlen!

- Te most... Te most hozzám beszélsz? – szólaltam meg.

- Rosie, te kihez beszélsz? – bökött meg Fred, majd aggodalmasan a többiekre nézett.

- Ti nem halljátok őt? – kérdeztem Erixre mutatva.

- Te érted amit mondok? – felemelte a fejét majd közelebb hajolt hozzám és megszimatolt.

- Igen. Azt hiszem, egyértelműen igen. – mosolyodtam el.

- Hahó! Föld Rosalienak. Ki a fenéhez beszélsz? – kiabálták az ikrek a fülembe, de én megbabonázva néztem a hatalmas sárkányt aki egyre közelebb jött hozzám. Lassan kinyújtottam a kezem, mire Charlie elkapta azt, és leengedte.

- Mond mit művelsz? Mondtam hogy veszélyes. – kiáltott rám.

- Erix, ugye nem fogsz bántani? – kérdeztem tőle.

- Miért érted amit mondok? – kérdezte a sárkány.

- Nem tudom. Talán mert Morgana leszármazottja vagyok. – vontam meg a vállam mire olyan dolog történt, amire senki nem számított. Erix felállt a földről és mélyen meghajolt előttem.

- Mi az isten? -

- Most tényleg az történik amit látok? –

- Ezt hogy a picsába? – jöttek a kérdések, de én minden figyelmemet az előttem hajlongó állatnak szenteltem. Előrébb léptem és mélyen meghajoltam előtte.

- Tisztelettudó vagy. Helyes. – pöfékelt a sárkány.

- Erix, elmondod mi a baj? Miért nem hagyod hogy segítsenek neked? –

- Mi a neved? –

- Rosalie Amelia Blackwood.

- Nos, Blackwood kisasszony. Hosszú ideje élek én már és az emberek eddig csak bántottak vagy meg akartak ölni és eladni. Nem bízom bennük és jó okom van rá. –

- De ők nem ilyenek Erix. Ismerem őket, szeretem őket, bízom bennük. – mosolyodtam el és közelebb léptem az állathoz, aki egy kicsit megfeszült. – Hé semmi baj. Bízz bennem. – suttogtam és mellé léptem. Finoman hozzáértem pikkelyes fejéhez és végigsimítottam rajta.

- Te vagy a sárkányok testvérének leszármazottja. Benned természetesen bizalmat vetek. De ezek. Nézz rájuk. Látszik, hogy bajkeverők. – bökött a három döbbent testvér felé, mire hangosan felnevettem.

- Ebben igazad van, de nem fognak bántani. Tudom. – Erix belenézett a szemeimbe és hosszasan elmélkedett. Láttam rajta, hogy küzd saját magával és eddigi tapasztalataival is, majd hatalmasat sóhajtott, ami összekócolta az ikrek és Charlie haját.

- Jól van. Jöjjenek ide. De nem nyúlhatnak a szárnyaimhoz! – szólt idegesen, mire ránéztem a fiúkra.

- Gyertek ide. – szóltam.

- Mi van? – néztek rám az ikrek nagy szemekkel. Charlie tekintete ellenben fürkészve fúródott az enyémbe.
- Nem fog bántani senkit. De nem nyúlhattok a szárnyakhoz! – figyelmeztettem őket, mire nagyon lassan, de mind a hárman megindultak felénk. –Oké, Erix. Ő itt Charlie, de ezt gondolom már tudod. Ők itt, a legjobb barátaim és Charlie testvérei, Fred és George. – mutattam be őket.

- Miért néznek ki egyformán? –

- Mert ikrek. Külsőre tök egyformák, belsőre... Nos ezek ketten belsőre is eléggé hasonlítanak. – nevettem el magam. A három fiú ámulattal közeledett a sárkányhoz, majd finoman előrenyújtották a kezüket és hagyták, hogy Erix megszagolja őket, majd feszülten vártak a reakaciójára. Erxi némán bólintott egyet, mire a fiúk rátették a kezeiket a sárkány bőrére pont ahogy én.

- Ez hihetetlen! –

- Gyönyörű állat! – mondta Georgie.

- Kedvelem őt! – mondta Erix, mire megint felnevettem.

- Kedvel téged. – mosolyogtam Georgiera, mire Fred is bókolni kezdett a sárkánynak aki finoman kinevette a fiút, de játékosan megbökte őt orrával, Freddie pedig hálásan simogatta őt tovább.

- Rosalie. El sem hiszem, hogy ezt mondom, de megkérdeznéd tőle mi a betegségének az oka? Rengeteg vizsgálatot kihagyhatunk, ha tudjuk mije fáj és mennyire. – nézett rám.

- Ért téged, Charlie. Csak te nem érted őt. – mosolyogtam rá, majd tolmácsoltam amit Erix mondott. Rémesen fáj a szárnya, ezért nem is engedi hogy hozzá érjenek. Charlie mérlegelte a lehetőségeket, majd hosszú társalgás után Erix belement, hogy Charlie megnézze a szárnyait és segítsen a fájdalmán. Mosolyogva figyeltem, ahogy az ikrek végig Erix mellett maradtak és turbózták az egóját, hogy ne figyeljen annyira a fájdalomra. Hihetetlen. Beszélek a sárkányok nyelvén! Hitetlenkedve fordultam körbe és az agyamat ellepték a különböző hangok. Minden sárkány gondolatait és szavait hallottam. Figyeltek engem és amennyire csak lehetett közel jöttek hozzám, hogy megszimatoljanak és meghajoljanak.

-Ez hihetetlen! – mondták az ikrek, mire egyet értően feléjük bólintottam.