- Hé Rosie! Esetleg, visszakísérhetlek a szobádba? – kérdezte Harry.

- Persze, köszönöm. – mondtam hálásan. Jól esett, hogy nem akarja, hogy egyedül sétáljak vissza. Harry igazán odaadó barát, nem értem Dracoval miért utálják egymást ennyire. Némán sétáltunk a mardekár klubhelysége felé.

- Tudod, tényleg nagyon ügyes voltál ma. – mondta

- Én meg hálás vagyok, hogy meghívtatok a kis körötökbe. – válaszoltam. – Bár nem örülök, hogy hazudnom kell Draconak. Tudom, hogy ti nem bíztok benne, de igazán rendes fiú a felszín alatt. –

- Lehet, hogy veled rendes, de velünk mindig is gonosz volt. Nem tudok elképzelni semmit ami miatt változhatna a véleményem róla- válaszolta őszintén.

- Nos, mindenesetre jól éreztem ma magam. – néztem rá amikor megérkeztünk a mardekár bejáratához.

- Remélem legközelebb gyorsabban tudunk haladni, szegény Nev... -

- Miben kellene gyorsabban haladnotok Potter? – kérdezte Draco, előlépve a sötétből. Oldalán Parkinsonnal. Nem tudom miért, de elöntött a féltékenység.

- A tanulásban. – vágtam rá hirtelen, mikor eszembe jutott mit hazudtam Draconak. – Tudod, mondtam, hogy segítek Harrynek bájitaltanból. – néztem a szemébe enyhe idegességgel.

- És miért ilyen későn tanultok? – kérdezte Pansy.

- Neked semmi közöd ehhez. – mondtam továbbra is Draco szemébe nézve.

- Igenis sok közöm van hozzá! – vágta rá sértődötten, de senki nem foglalkozott vele.

- Blackwood. Indíts be a szobádba, bőven takarodó után vagyunk. Harryt pedig elkísérjük Umbridge irodájába. – grimaszolt a fiúra Draco.

- Nem. – válaszoltam, mire döbbenten fordult felém. – Ha őt feldobod a nőnek, akkor engem is vinned kell. Nem kivételezhetsz velem csak azért mert barátok vagyunk. – néztem a szemébe újra. Enyhe horkantást hallottam Pansy felől.

- Pff, barátok! Jó vicc Blackwood. Draco sosem barátkozna egy hozzád hasonlóval, főleg hogy itt vagyok neki én. – mondta fennhangon.

- Kuss, Pansy. – Válaszoltuk szinkronban a szőkével. Bár egy kicsit rosszul esett, hogy nem cáfolta meg amit Pansy mondott, most kisebb problémám is nagyobb volt ennél.

- Jó. Ha ezt akarod... induljunk az irodába. – nézett a szemembe, én pedig nem bírtam leplezni a döbbenetem. Nem hittem volna, hogy képes feldobni amikor tudja mennyire utál engem ez a nő.

- Pansy, te viszed Pottert. Induljatok. Mindjárt megyünk mi is, de még beszédem van Blackwoodal. – mondta, ellenkezést nem tűrő hangon. Pansy fülét-farkát behúzva indult Harryt rángatva, aki eltátogott egy sajnálomot, mielőtt elindult.

- Szóval, visszatértünk a Blackwoodhoz? – kérdeztem újra felé fordulva. Valami frappáns válaszra számítottam, de a fiú ehelyett neki tolt a falnak, szorosan elém állt és egyik kezét finoman ráhelyezte a nyakamra.

- Többet ne merészelj ellen szegülni nekem. – nézett a szemembe. Arcunkat centik választották el és hiába akart megfélemlíteni, pont az ellenkező hatást érte el. Teljesen beleszédültem közelségébe, éreztem leheletét az arcomon és másik kezét ami lassan derekamra vándorolt.

- Különben mi lesz? – kérdeztem vissza enyhe kacérsággal a hangomban. Mégis mit művelek! Barátok vagyunk az ég szerelmére! Nem flörtölhetek vele...

- Meg foglak büntetni Rosie. – válaszolta még egy kicsit közelebb hajolva.

- El fogsz fenekelni Sárkány? – kérdeztem gúnyosan

- Igen. Pontosan azt fogom tenni. – suttogta a fülembe, engem pedig elöntött a forróság. – Na gyere menjünk. – fogta meg karomat és elkezdett húzni Umbridge irodája felé. Most ez valami másik univerzum? Lemaradtam arról, amikor összejöttünk? Mi a fasz?!

- Tudod ugye, hogy el is engedhettél volna mindkettőnket. – mondtam mellette lépkedve.

- Tudom. De felbosszantott, hogy vele látlak takarodó után. –

- De csak tanultunk! – mondtam, ami végül is majdnem az igazság volt.

- És hol tanultatok, ha szabad kérdeznem. –

- A könyvtárban. – mondtam, de egyből megbántam. Túl sokat van ott.

- Hazudsz. – állított meg hogy a szemembe tudjon nézni. – Kerestelek ott. Mindenhol kerestelek órák után. Sehol sem voltál. Szóval most van egy esélyed, hogy elmond az igazat Rose.

- Az igazat mondom. Tanultunk. – mondtam, de nem tudtam a szemébe nézni rezzenéstelen arccal.

- Azt hittem bízol bennem. – mondta keserűen. – Azt hittem te vagy az egyetlen ember aki sosem hazudna nekem. És mégis hazudsz. És persze Pottert választod. –

- Draco én... -

- Hagyd, Blackwood. Lényegtelen. – mondta és újra elindultunk. Ezúttal néma csendben tettük meg utunk végét. Draco kinyitotta előttem az ajtót, majd utánam belépett a rózsaszín szobába.

- Miss Blackwood. Milyen régen láttuk már egymást. Kérem, foglaljon helyet. – kuncogott.

- Örömmel, Dolores. – néztem rá és tudtam, hogy ezzel még jobban kihúzom a gyufát, de nem érdekelt. Borzalmasan éreztem magam amiért megbántottam Dracot. Hiába kerestem a tekintetét, ő nem volt hajlandó rám nézni.

- Nos, Mr. Malfoy, Miss. Parkinson. Köszönöm a munkájukat. Elmehetnek. – mondta ők pedig elindultak az ajtó felé. – Ohh, várjanak csak! Miss. Parkinson. Kérem várja meg amíg Potter végez és kísérje vissza a szobájába, nehogy más butaságot is csináljon. – Pansy bólintott és visszaállt a fal mellé.

- Potter, magának ez az egy büntető munka elég lesz. Ellenben, Blackwood kisasszony. Önt szeretettel várom a hét hátralévő részeiben, minden nap pontban 6 órakor. Mr. Malfoy, a maga feladata lesz ide hozni Rosaliet minden nap. – nézett rá vigyorogva. A fiú kissé összezavarodva rám nézett, majd bólintott. Szóval így állunk. Felvont szemöldökkel néztem rá, majd bólintottam és elkezdtem a büntetőmunkám. Egy óra múlva végeztem, teljesen kimerülve.

Draco persze visszament a szobájába, nem várt meg. Egyedül sétáltam vissza, kezemből csöpögött a vér. Kibírom. Már csak 4 nap. A szobába visszaérve gyorsan elvégeztem a gyógyító bűbájt amit korábban is, majd lefeküdtem az ágyba. Egész éjjel nem jött álom a szememre.