- Szerintem te vagy a tökéletes Édesem. – mondta mélyen a szemembe nézve. Felemeltem a fejem, hogy újra összeérjenek ajkaink. Gyengéden végighúztam kezemet a gerincvonalán, ami következtében a fiú halkan felnyögött. Draco felállt a földről és engem is maga után húzott. Háttal fordított magának és elkezdte a vállaimat csókolgatni. Lassan elkezdte lehúzni a ruhám cipzárját, majd letolta rólam teljesen. Kezeivel bejárta minden porcikámat és minden érintésének helyén libaőrös lettem. Draco kikapcsolta a melltartóm és azt is félredobva elhúzta hajam az egyik oldalra és a szabadon hagyott területen elkezdte szívogatni a nyakam. Egyik kezét közben lassan előrecsúsztatta és belenyúlt a bugyimba.

- Draco... - hagyta el a számat egy halk nyögés és a lábaim beleremegtek az érintésébe. Lélegzetem egyre szaporább lett és éreztem, hogy a helyzet hatására nagyon hamar el fogok élvezni.

-Draco én... - mondtam, mire egyből abbahagyta amit csinált, megmosolyogva elégedetlen morgásomat.

- Még nem végeztem veled, kedves. – mondta és szembe fordított magával. Letérdelt elém, nekem pedig elállt a lélegzetem, amikor szájával közeledett a legérzékenyebb pontom felé. Kezeimmel beletúrtam hajába és hangosan nyögtem a gyönyörtől. A nevét sikítozva élveztem el remegő lábakkal. Draco erős kezei belém mélyedtek ahogy tartott engem nehogy összeessek. Némán egymás szemébe nézve leültünk a földre. Odahajoltam hozzá és hátra toltam őt, jelezve, hogy feküdjön le a földre. A fiú csodálkozó szemekkel, de bólintott és megtette amire kértem. Nyomtam egy puszit a homlokára, majd az arcára, az orrára, az állvonalára, végül a szájára. Csókunk közben elkezdtem kicsatolni az övét és mielőtt elszakítottam magam a csóktól, finoman én is beleharaptam az alsó ajkába. Draco segített nekem levenni a nadrágját, majd visszahúzott magára. Finoman belém csúszott miközben vadul csókolóztunk. A kezdeti lágyságot azonban hamar felváltotta a vad szeretkezés. Draco A csípőmet szorította, így segítve a mozgásom, majd egyik kezével elkezdte a mellemet markolni. Én egyik kezemmel mellkasán, másikkal a combján támaszkodtam gyorsítva a tempón.

- Rose! Annyira ellenállhatatlan vagy! – nyögte hangosan, szemeit becsukva. Hirtelen Draco megfordította a pozíciót és a hátamra fektetve magasodott fölém. Felemelte lábaimat és a vállaira tette őket. Kezeivel szorosan markolta testemet, hideg gyűrűje belém vésődött, de egyáltalán nem bántam.

- Draco... - nyögtem, mire kezét a nyakamra tette és megszorította. Megint felnyögtem az érintésére. Erősen és egyre gyorsabban mozgott bennem én pedig éreztem, hogy nagyon közel járok már.

- Élvezz el Rose! Élvezz el értem. – mondta és abban a pillanatban egyszerre élveztünk el. Lihegve feküdtünk egymáson. Finoman simogattam a hátát és hallgattam a gyors szívverését, majd egy idő után felöltöztünk és a pezsgővel együtt kisétáltunk az erkélyre. Én persze csak akartam, mert a lábaim felmondták a szolgálatot. Valahányszor léptem egyet, a lábaim remegni kezdtek és úgy éreztem menten összeesek. Draco látta a szenvedésem és mellém lépve átkarol és kikísért az erkélyre.

- Rosie, ilyen kemény dugás után egy ideig nem fogak működni a lábaid. – nevetett.

- Ezekkel a következményekkel együtt tudok élni. – nyújtottam ki a nyelvem felé, ő pedig kibontotta a pezsgőt és öntött a poharainkba.

- Tudod, Angyalom. Te tényleg különleges vagy. Egyszerűen nem tudok betelni veled és soha senki nem volt rám még ilyen hatással. Sokat kell még tanulnom arról, hogyan tegyelek téged boldoggá, de egy dolgot tudok... - vett egy mély levegőt és a szemembe nézett. – Szeretlek. – Fejezte be a mondatot, nekem pedig hirtelen a torkomban kezdett dobogni a szívem és úgy éreztem Dracon kívül senki más nem létezik az egész világon. Arcomon hatalmas mosoly terült szét.

- Én is szeretlek, Draco Malfoy. – mondtam és hosszan megcsókoltam. A pezsgő után elfeküdtünk a pokrócon és a csokis epret majszolgatva néztük a csillagokat és csak beszélgettünk. Később kézen fogva mentünk vissza a hálókörletünkbe, és Draco ágyában egymás karjai között aludtunk el. Tökéletes este volt. Soha nem éreztem magam még ilyen boldognak és alig vártam a reggelt, hogy újra elmondhassam a fiúnak mennyire szeretem.

Másnap reggel hiába nyöszörögtem az ágyban, Draco nem engedte, hogy ezt a napot is kihagyjam. A kezdeti szenvedésem ellenére, viszont nagyon is eseménydússá vált a napom. Reggelire viszonylag lassan jutottam le, mert a lábaim még nem igazán működtek helyesen. A nyakamon több kiszívott folt is volt és a karomon és combjaimon lilás foltok jelentek meg Draco erős szorításától. Igazán élveztem, hogy ilyen jeleket hagyott rajtam, de nem akartam mindenkinek a tudtára adni. Ez azonban nem sikerült, mivel a mardekár asztalánál Blaise hangosan felszólalt.

- Te jó ég te meg hogy nézel ki? Mi történt veled? – kérdezte rám mutatva.

- Nem látod? – kérdezte Monstro.

- Valaki nagyon ellátta a baját este. – mondta pajkos mosollyal a száján Crak. Azt sem tudtam, hogy ezek tudják mi az a szex, de most mégis mindenkinek a tudtára adták a nemi életem.

- Na mesélj, Blackwood. Ki látta el a bajod annyira, hogy járni sem tudsz? – kérdezte Zabini, mire finoman Dracora néztem. Láttam, hogy a fiú lesütött szemmel vigyorog, mire én is elmosolyodtam.

- Fogalmam sincs miről beszéltek. – mondtam. Blaise Dracora nézett, aki még mindig örömmel hallgatta a beszélgetést, majd vissza rám.

- Bárki is volt az, igazán büszke vagyok rá! – nevette el magát, majd mindenki nekilátott az evésnek.

Órák között elkezdtem olvasni a bátyámtól kapott könyvet ami Morgan le Fay életéről szól. Morganat a történelemben rengeteg módon ábrázolták és mutatták be, azonban egyik sem bizonyult helyesnek. Morgana egy igen erős boszorkány volt, Arthúr király féltestvére. Eleinte az ő oltalmazására került a kastélyba, Merlinnel együtt. A nő nagy hatalmú gyógyító volt, képes volt az alakváltásra és a repülésre is. Ereje vetekedett Merlinével, azonban a hármuk barátsága hamar gyűlöletté formálódott. Morgana rájött, hogy Arthúrral közös az apjuk, ám a király nem akarta elfogadni őt lányaként. Morganaban egyre nőtt a féltékenység és Arthúr minden döntésével sem értett egyet. A fiatal uralkodónak született egy törvénytelen gyermeke és Arthúr elrendelte, hogy minden más gyermeket öljenek meg, akik fiával egy napon születtek.

-Én sem kedveltem volna a csávót- mondtam magamnak elmélyülve a könyvemben. A legenda szerint, az ellentétek ellenére amikor Arthúr megsebesült a csatában teljes mértékben bízott Morganaban, ki minden erejét bevetve igyekezett megmenteni féltestvérét. A könyvben feljegyzések is szerepeltek a varázslónőtől. Minden bűbáj, minden forma amit fel tudott venni. A történet amikor rájött, hogy ért a sárkányok nyelvén. Teljesen el voltam ámulva, de egy dolgot nem értettem. Morgana nem írt arról, hogy valaha is rosszul lett volna a gyógyító bűbájoktól. Én viszont rémesen rosszul lettem tőlük.

- Jó napot Blackwood kisasszony. – köszönt rám Flitwick professzor a folyosón sétálva. Hirtelen beugrott, hogy a bűbáj tanárom lehet a megoldás a problémámra.

- Tanár úr! – kiáltottam, mire szegény kis törpe majd kiugrott a bőréből. – Pont önre lenne szükségem. Tudna segíteni egy problémámban? Esetleg négyszemközt. – vettem kicsit halkabbra a hangom.

- Ohh, megpróbálok segíteni kisasszony. Jöjjön velem a tanterembe, éppen oda tartottam. – mondta, mire eszembe jutott, hogy vele lesz órám nagyjából 20 perc múlva. Beérve a terembe nem is nagyon húztam az időt, belekezdtem a mondandómba.