Abban a pillanatban kinyílt a kúria ajtaja, és házi manók sora invitált be minket. Egyből elvették kabátjainkat, majd egy kedves kis manó elment szólni a Malfoy családnak, hogy megérkeztünk. Kissé feszengve álltam ott, miközben alaposan szemügyre vettem a házat. Az alapjáraton sötét falakat most bevilágították a fények, a sarkokban gondosan díszített fák álltak, a mennyezetnél pedig épp olyan gyertyák lobogtak mint a Roxfortban. Nem lehet tagadni, az egész lakás tükrözte a karácsony édes hangulatát. Az emberek nevettek miközben a háttérben halkan szólt a zene. Mindent bejárt a karácsony jellegzetes fenyő és fahéj illata, a konyhából pedig szivárgott a frissen sült hús mennyei aromája. Kicsit el is ragadtattam magam, mert hirtelen annyit éreztem, hogy Nate oldalba bök. Szúrós szemmel néztem rá, mire fejével előre bökött, jelezve hogy nézzek oda. A terem másik felében egy magas, szőke fiú ugyanolyan ámulattal nézett engem, mint ahogy én a házukat. Mosolyogva intettem neki, mire ő is elmosolyodott és elindult felém. Egyszerre érkezett meg szüleivel, így először az illedelmességi köröket kellett lefutni.

-Edward! Ezer éve nem láttalak! – kiáltott fel Narcissa és kissé elpirulva de annál boldogabban apám karjaiba vetette magát.

-Narcissa! Igazán jól nézel ki! És a házatok is, ez a díszítés valami csodálatos. – hüledezett apám, én pedig megnyugodtam, hogy nem csak rám volt ilyen hatással a házuk. Dracoval egymásra néztünk és tekinteteik összefonódtak. Észre sem vettük, hogy szüleink már mind letudták a köszönési folyamatokat és minket nézve várnak.

-Rosalie. Kérlek.... – szólított meg anya, mire hirtelen észbe kaptam és elszakítottam tekintetem a még mindig tátott szájjal engem bámuló fiútól.

- Ohh elnézést. – Néztem Draco szüleire. – Rosalie Amelia Blacwood. Igazán örülök, hogy végre megismerhetjük egymást. Felettébb gyönyörű a lakásuk Mrs. Malfoy. – mosolyogtam miközben kezet fogtam Luciussal és Narcissaval.

-Ugyan kedvesem, szólíts Narcissának. – nevetett a nő. – Mi is igazán örülünk a találkozásnak! Draco rengeteget mesélt már rólad. – mosolygott rám.

- Remélem csak jókat. – nevettem el magam a fiúra nézve, aki közben apámhoz lépett és kezet rázott vele, majd anyámmal is ugyanezt tette. Érdekes módon a két család nagyon hasonlított egymásra. Mind a két oldalon volt egy- egy szülő aki rémesen kedvesen viselkedett, a másik kettő pedig összeszorított fogakkal, némán figyelte az eseményeket. Persze ez utóbbi Draco oldalán az apja volt, az enyémen viszont az anyám. Miután mindenki köszöntötte a másikat, Narcissa eltessékelt minket, hogy nyugodtan érezzük jól magunkat.

-De azért ne túl jól hugi! Draco figyellek! – nézett ránk Nate mire mind a két család elnevette magát. Végre megtört a jég.

Dracoval a terem másik végébe sétáltunk, onnan figyeltük az eseményeket.

-Gyönyörű vagy Rose. – fordított szembe magával, majd tekintete lejjebb vándorolt a nyakláncra amit tőle kaptam és halványan elmosolyodott.

- Szerintem meg ez az ajándék gyönyörű. Nem is tudom, hogyan háláljam meg. – mondtam mélyen a szemébe nézve.

- Elég ha boldog vagy tőle. – mondta és kezével végigsimított arcomon. Persze ezt a pillanatot is elrontottam, amikor eszembe jutott vajon mennyit fizethetett ezért és karon ütöttem.

- Ezt most mégis miért kaptam? – nézett rám csodálkozva

- Biztos egy vagyont fizettél ezért! De tudod jól, hogy nem kell nekem drága ajándékokat venned sárkány! –

- Tudom. De megérdemled. És amúgy is a saját pénzemből vettem, azzal pedig azt csinálok amit én akarok. És én téged akarlak boldoggá tenni vele. – grimaszolt rám én pedig szorosan magamhoz húztam és megöleltem. Először meglepődött a hirtelen hangulat változásomon, de aztán ő is megölelt engem.

- Mutatni akarok valamit, gyere. – mondta és válaszra sem várva megfogta a kezem és elkezdett húzni az emelet felé. Egy kis szobába értünk, ahol nem volt sok bútor, csupán egy kis asztal az ablak előtt és egy zongora a terem közepén. Óvatosan közelebb léptem a poros hangszerhez.

- Emlékszem, meséltél erről az első napomon. – emeltem rá a tekintetem ő pedig némán bólintott. – Szabad? – kérdeztem, jelezve, hogy szeretnék játszani a hangszeren.

- Természetesen. – felelte és ő is közelebb lépett. Lassan rátettem ujjaim a billentyűkre és egy számomra kedves nótát kezdtem el játszani. Halkan énekeltem is a dalt ami elsőre fel sem tűnt nekem. Amikor befejeztem, némán a fiúra néztem. Ő nem mondott semmit, csak közelebb lépett hozzám és kezét nyújtotta, jelezve, hogy álljak fel. A szívem hirtelen a torkomban kezdett dobogni, és elöntötte arcomat a pír amikor kezeivel átkarolta derekamat és közelebb húzott magához.

- Gyönyörűen játszottál, és a hangod is káprázatos. – nézett a szemembe és még közelebb hajolt. – Tökéletes vagy Rosalie Blackwood. Egyszerűen tökéletes. – suttogta a fülembe, amitől elállt a lélegzetem is. Ő kicsit hátrébb hajolt, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Draco Malfoy. – suttogtam. – Boldogabbá teszel engem, mint bárki más ezen a világon. – Ő halványan elmosolyodott, és egyik kezével megsimította arcomat. Én nyaka köré fontam karjaimat, kicsit közelebb húzva őt magamhoz. Draco megcirógatta arcomat, majd hüvelykujjával végigsimított az ajkaimon.