- Hogy vagy kedvesem? – fogta meg a kezem Draco, de elhúztam tőle a kezem. Meglepetten nézett rám, de nem tette szóvá a dolgot.

- Soha jobban. – nevettem halványan, de hamar fel is szisszentem a fájdalomtól ami a bordáimba nyilallt.

- Fél napra hagytalak csak egyedül és máris bajba vagy. – nézett rám szinte hitetlenül.

- Fenn kel tartanom a jó híremet. – mondtam és feljebb toltam magam az ágyon. Draco megpróbált segíteni, de amint hozzám akart érni elhúzódtam. Meglepetten húzta össze a szemöldökét, majd a többiek felé fordult.

- Srácok, beszélhetnék Rosieval négyszemközt? – kérdezte, mire a többiek némán kisétáltak a szobából. A fiú leült mellém az ágyra majd rám nézett.

- Oké mi a baj? –

- Semmi. – sütöttem le a szemem.

- Ne most játsszuk ezt jó? – emelte fel a hangját idegesen, mire összerezzentem. – Bocsánat. Nem akartalak megijeszteni, de aggódom. Miért nem érhetek hozzád? – nézett a szemembe, de nem tudtam válaszolni. Sírás fojtogatta a torkomat és éreztem, hogy remegni kezd a kezem. – Astoria miatt van? Tudod jól, hogy nem fogom elvenni. Téged szeretlek és veled fogok összeházasodni ha eljön az ideje! –

- Nem miatta van. És nem is miattad. – mondtam, de elhalt a hangom mielőtt folytathattam volna.

- Akkor? – kérdezte. – Rosalie beszélj már! –

- Egyáltalán honnan tudod, hogy mi történt? – kérdeztem és már én is ideges voltam.

- Zabini levelet küldött amint letett téged az ágyba. És milyen jól tette. – gondolkodott el, majd visszazökkent a szerepébe. – De itt most nem ez a lényeg! Beszélj te nő, mi van?! –

- Amycus. – ennyit tudtam kinyögni.

- Amycus. Amycus Carrow? – kérdezte, mire bólintottam. Draco arca teljesen lefehéredett és remegve pattant fel az ágyról. – Mit csinált veled? Bántott téged? Hozzád ért? – kiabálta magából kikelve. Megijesztett, hogy mennyire mérges és teljesen kifordult önmagából.

- Draco kérlek... - néztem rá döbbenten.

- Válaszolj már! Mit csinált veled?- fakadt ki a fiú és szinte visszazuhant az ágyamra.

- Semmit csak... Hozzámért igen. És megfenyegetett, vagyis célozgatott, de... - nem tudtam mit mondjak. – Semmiség az egész. Csak én reagálom túl az egészet. – sütöttem le a szememet és elmondtam mi is történt, mire a fiú teljesen elcsendesedett és döbbent csend települt ránk. Draco finoman megfogta az államat és felemelte a fejem.

- Nem reagálod túl. Akaratodon kívül érintett meg egy férfi, aki köztudottan erőszakos. Célozgatott neked, ami miatt félelemben kell járkálnod az iskolában. Egy pillanatig se merd azt gondolni, hogy ez semmiség. Igenis nagy dolog és igenis jogod van félni, de ne te érezd rosszul magad azért, amiért egy férfi tiszteletlen volt veled. – hadarta nekem pedig elállt a szavam.

- Te mióta vagy ilyen bölcs? – kérdeztem, mire elmosolyodott a fiú.

- Fejben éppen azon gondolkozok, hogyan öljem meg a faszit. – vonta meg a vállát, mire én is elnevettem magam. – Nem fogok semmit erőltetni jó? Ha idő kell, hogy feldolgozd ami történt, vagy elfogadd az érintésemet az teljesen rendben van. Én melletted leszek végig, mert szeretlek. – mondta halkan.

- Mindennél jobban szeretlek Draco. – mondtam neki és elmosolyodtam.

- Rose... - szólalt meg egy kis idő után. – Szerintem nem jó ötlet, hogy a suliban maradj. El kellene menned a Weasley családhoz. – nézett a szemembe.

- Nem hiszem, hogy szükség van erre. – mérlegeltem a dolgokat, miközben kisimítottam egy fehér hajtincset az arcomból. – Nem hagyhatom abba a tanulást csak azért, mert nehézségeim vannak. –

- Nem hagynád abba, csak szüneteltetnéd. –

- Na de a Weasleyk? Nem várhatom el tőlük, hogy fél évig a gondomat viseljék, ráadásul az ikrek már nem is otthon élnek és már ígyis befogadták apámat. –

- Akkor esetleg... Mármint ha gondolod... Szóval... Nálunk is van pár üres szoba. – túrt bele a hajába idegesen

- Mi? – kérdeztem vissza és alig bírtam visszafojtani a mosolyomat.

- Hozzánk is költözhetsz esetleg. Tudom, hogy azt mondtam veszélyes, mert ott van Voldemort és rengeteg halálfaló, de az ülések idejére fenn maradnál a szobámban és akkor nincs baj. Persze megértem ha ez neked túl kockázatos és nem szeretnéd. – hadarta teljesen elvörösödve.

- Szívesen odaköltözöm hozzátok. – válaszoltam és megsimítottam a karját. Draco arca döbbent volt, de vonásai hamar kisimultak és boldogan bólintott egyet.

- Akkor beszélek Pitonnal és elrendezem az indulást. – pattant fel az ágyról. – Mellesleg, apáddal mi van? – kérdezte és ennek következtében elgondolkoztam.

- Őszintén, olyan sok minden történt mostanában... Nem hallottam felőle egy ideje. – ám abban a pillanatban, mintha csak direkt így lett volna eltervezve, ismerős bagoly kezdte kopogtatni az ablakom. Egymásra néztünk Dracoval, majd odasétált az ablakhoz és elvette a levelet.

- Apádtól jött. – mondta és átnyújtotta nekem a borítékot. Remegő ujjakkal nyitottam ki és nem tudtam leküzdeni magamban a rossz érzést.

„Drága Kislányom!

Édes Rosaliem, drága gyermekem nem is tudom hol kezdjem a levelemet. Tudom mostanában nem voltam a legjobb apa a világon és igazán keveset beszéltünk és találkoztunk. Szeretném ha tudnád, hogy nagyon szeretlek és rémesen hiányzol. Remélem egy nap újra a karjaimba zárhatom a lányomat, de most el kell mennem. Egy időre el kell tűnnöm, de az okát nem mondhatom el. Elég annyit tudnod, hogy anyád csinált pár ostobaságot, ami miatt most nem találhat rám senki és neked is minél inkább láthatatlannak kellene tűnnöd.

Amint tehetem visszatérek hozzád és az otthonunkba, addig is vigyázz magadra és kerüld a feltűnést.

Szerető apád, Edward Blackwood "

Teljesen összezavarodva meredtem a levélre, majd elolvastam még kétszer. Draco kíváncsian meredt rám én pedig összeráncolt szemöldökkel adtam át neki a levelet, hogy elolvassa. Ő is ugyan olyan értetlenül nézett vissza rám, majd visszaült az ágyam szélére.

- Oké lehet mégsem lesz jó ötlet, hogy hozzám költözz. – vakarta meg a fejét.

- Miért nem jössz velem a mi házunkba? Az most teljesen üresen áll és csak ketten lennénk. – pattant ki az ötlet a fejemből, mire Draco csillogó szemekkel nézett rám, majd megint visszatért a komoly kifejezése.

- Nem mehetek el otthonról. Apám nem engedné. – csóválta meg a fejét, mire én is gondolkodóba estem.

- Mi lenne, ha megkérdeznéd hátha csoda történik és megengedi? Ha meg mégsem akkor én megyek hozzátok. – gondolkodtam.

- Rendben, akkor legyen így. Én megyek beszélek Pitonnal, a többieket meg visszaküldöm, hogy vigyázzanak rád. – állt fel újra és kiviharzott a szobából. A többiek nem sokkal később visszajöttek a szobába és különböző ágyakra feküdve álomba merültek. Maeve bebújt mellém az ágyba és velem együtt aludt el egy pár szó után.

- Soha többet ne ijessz meg ennyire. – mondta halkan.

- Megpróbálom Maeve. – kuncogtam és finoman oldalba böktem.

- Te vagy a legjobb barátnőm Rose. Az első igazi legjobb barátnőm. – vallotta be, mire én is elkomolyodtam és elérzékenyülve válaszoltam neki.

- Te vagy a legjobb lány barátom Maeve. Soha nem voltak előtted igazi lány barátaim. – mosolyodtam el, majd elaludtunk.