Másnap reggel felvettem a Dracotól kapott pólót és kézen fogva mentünk le reggelizni, utána pedig szomorúan búcsúztam el tőle. A Weasley család minden tagja, (Ront kivéve) mosolyogva köszönt el a fiútól, hangsúlyozva, hogy bármikor szívesen látják a házukban.

Innentől gyorsabban teltek a napok, mígnem eljött a mentőakció dátuma. Aznap mindenki sűrű szervezkedésekbe fogott, hiszen másnap volt az esküvő is. Harryért este indultunk el, olyan közlekedési eszközöket használva, amiket nem tud lenyomozni a Minisztérium. Fred és George igazán könnyedén álltak az egész bevetéshez, de nekem nem volt túl jó előérzetem. Remélem mindenki megússza épp bőrrel.

Megérkeztünk Harryék házához és türelmetlenül vártuk, hogy ajtót nyisson nekünk, miközben a régi szokás hatására belemarkoltam Fred és George kezébe. Hárman egymásba csimpaszkodva álltunk az ajtó előtt ami végre kinyílt és a bent álló szemüveges fiú döbbenten nézett végig rajtunk.

-Nahát, sziasztok. – üdvözölt minket Harry. Rémszem gyorsan előretolakodott és bevonult a házba és mindenki követte a példáját. Ledobta a ruhákkal teli zsákot a szoba közepére és kinézett az ablakon.

- Te mit keresel itt? – fordult felém a fiú.

- Jajj Harry ne legyél már ilyen birka. Azért jöttem, hogy segítsek kivinni innen téged. – válaszoltam szem forgatva.

- De miért segítesz nekem? –

- Mert már én is tagja vagyok a rendnek és itt félre kell tenni a személyen nézeteltéréseket. – mondtam neki, majd visszaálltam az ikrek mellé és beléjük karoltam. Mindenki elkezdte felzárkóztatni Harryt a közelmúlt eseményeiről én pedig beszélgetni kezdtem az ikrekkel.

- Hé ti ketten. – húztam őket kicsit lejjebb, hogy szemmagasságba legyek velük.

- Rosie, megnőhetnél egy kicsit, mert kiszakad a gerincem. – panaszkodott Fred.

- Kuss és figyeljetek rám. – mordultam rájuk jelezve, hogy most komolyan beszélgetünk. – ígérjétek meg, hogy nagyon vigyázzatok magatokra. Nagyon! – ráztam feléjük az ujjam.

- Mi vigyázunk ha te is. – mondták szinkronban én pedig nyomtam egy-egy puszit az arcukra és elengedtem őket.

- Ha esetleg mégis valami bajotok esne, kitekerem a nyakatokat. – morogtam.

- Milyen bájos vagy ma. – jegyezte meg George. Rémszem elkezdte magyarázni a hadi taktikát Harrynek én pedig Remus mellé álltam, hiszen én mellé lettem beosztva.

- Én ebbe nem megyek bele. – akadt ki Harry miután meglátta az ismerős főzetet.

- Megmondtam, hogy ez lesz. – lépett előre Hermione.

- Harry ne most kezdj el azon aggóni, hogy veszélybe sodrod az életünket. Több éve így élünk. – mentem oda rémszem mellé és meghúztam az italt.

- Mi sem repesünk az ötlettől. – mondták az ikrek, de ők is mellém léptek és ittak egy kortyot. Az ital körbe járt, mi pedig elkezdtünk átalakulni. Az ikrek elém álltak takarva engem amíg átöltöztem

- Jobban tetszettél fehérneműben amikor a saját testedben voltál. – nézett hátra Fred, mire játékosan megütöttem a karját.

- Jajj, fogd be! – nevettem és befejeztem az öltözködést. Mindenki Harry ruháiba öltözött és felvettük a hozzá társuló szemüveget is.

- Neked aztán tényleg borzalmas a szemed. – mondta Hermione.

Mindenki elkészült és indulásra készen álltunk. Tonksal felpattantunk egy Thestrálra és elindultunk.

-Kapaszkodj!- kiáltott hátra Tonks amikor meglátta a halálfalókat. A lehető legügyesebben próbáltuk kikerülni őket és az átkaikat, de elég nehéz dolgunk volt. Rengetegen voltak és az amúgy is sötét éjszakában nehéz volt észrevenni a feketébe öltözött alakokat. Az egyik átkom sikeresen eltalálta a felénk közeledő halálfalót, aki leesett a seprűjéről. Tonks kicsit gyorsított a tempón és nem sokkal később Harryék után megérkeztünk a Weasley házhoz. Mármint az igazi Harryék után.

- Az ikrek itt vannak már? – szaladtam Mollyhoz és Ginnyhez, akik megrázták a fejüket. Újabb csattanással érkeztek meg ketten.

- Ide! – kiáltotta Lupin és egy sebesült Harryt hozott maga mellett.

- Georgie! – kiáltottam zakatoló szívvel és már rohantam is oda, hogy segítsek bevinni. – Semmi baj nem lesz drágám! Rendbe hozunk. –

- Jajj kisfiam! – kiáltott Molly, amikor beléptünk a házba és meglátta a vérző gyermekét. Lefektettük a kanapéra és Molly már ott is termett mellettem. A többiek kimentek a házból, mert egyre többen tértek vissza, de mi ott maradtunk George mellett és ápolni kezdtük a sérülését.

- Semmi baj Georgie, itt vagyok! – fogtam meg a fiú kezét a könnyeimmel küszködve. Hirtelen Fred és Arthúr rohantak be a szobába és a hideg is kirázott az arcukon ülő kifejezéstől. Lelassítva nézték a csukott szemmel fekvő fiút. Freddel találkozott a tekintetünk és mind a kettőnk szemében könnyek csillogtak. Freddie lassan letérdelt mellénk és egyik kezét az én kezemre tette, a másikat pedig testvére mellkasára.

- Hogy vagy Georgie? – kérdezte a fiú aggodalmasan.

- Madárka. – válaszolta a fiú egy kis idő múlva erőtlenül. Freddel zavarodottan néztünk egymásra, majd vissza a kanapén fekvő fiúra.

- Mi csoda? – kérdezett vissza.

- Fáj ahol a madárka. – mondta. Jesszusom szegény fiú össze-vissza beszél. – A fülem üle. Érted? – mutatott a fülére és elmosolyodott. Freddel megkönnyebbülten nevettük el magunkat.

- Szörnyű, hogy több száz füles poén közül... - kezdte Fred

- Pont egy rossz szóviccet nyögsz ki. – fejeztem be és mindannyian nevetni kezdtünk a szobában.

- Mondtam már, hogy ti nem csinálhatjátok ezt az ikres dolgot. – nevetett fel.

- Rémes vagy. – mondtuk egyszerre.

- De még így is szebb vagyok nálad Fred. – mondta.

- Várj csak amíg felépülsz Weasley! Megmondtam, hogy ha nem vigyázol magadra kitekerem a nyakad! – szorítottam meg a szabad kezemmel a fiú kezét. A másikkal még mindig Freddel szorítottuk egymást.

- Nem tudnál élni nélkülem. – mondta mire elnevettem magam.

- Ti ketten fogtok a sírba tenni. – mosolyogtam a fiúkra, akik megkönnyebbülten viccelődtek egymással. Nem sokkal később Bill lépett be Rémszem halálával. Rajta kívül mindenki túlélte az eseményeket. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy még egy élet hunyt ki Harry miatt és alig bírtam visszafogni magam, hogy ne olvassak be neki.

- Ne, Rosie. Legalábbis ne most. – suttogták nekem az ikrek.

- Pedig jogos lenne. – suttogtam vissza, de kussba maradtam. Aznap este Freddel ott maradtunk a nappaliban és lefeküdtünk a kanapé elé amin Georgie aludt. A sebe nem nézett ki túl jól és még mindig erősen vérzett. Amikor Freddie és Georgie is elaludt, elővettem a pálcámat és kotorni kezdtem az agyamban a megfelelő varázs után. Rámutattam George fülére és elmondtam az igét. A fiú arca megrezzent, de nem ébredt fel, ezért megnyugodva tettem el a pálcámat és visszafeküdtem aludni.

- Mit csináltál vele? – kérdezte Freddie álmos hangon.

- Azt hittem alszol! – suttogtam, mire átdobta karját a derekamon és közelebb húzódott hozzám.

- Mi volt az a varázs?-

- Elállítottam a vérzést. – mondtam mire pár perc néma csend után a fiú nyomott egy puszit az arcomra.

- Köszönöm. – mondta és újra elaludt. Én is lehunytam a szemem és már nyugodtan merültem álomba tudva, hogy Georgie nem fog elvérezni a fejünk mellett.