Pár órával később hangosan csapódott be a szemben lévő ajtó. Éppen levelet írtam az ikreknek, amikor meghallottam a csörömpölést és az ütések hangját Draco szobájából. Ledobtam a pennámat és átrohantam a szobájába. Kinyitva az ajtót döbbenten vettem észre, hogy Draco tombol. Mindent amit össze lehetett törni, ő összetörte, minden amit szét lehetett hajítani, ő széthajított. Torka szakadtából üvöltött, ahogy beleütött a falba. Egy pillanatig azt sem tudtam mit csináljak, majd becsuktam magam mögött az ajtót és közelebb léptem a fiúhoz. Draco teste remegett az idegességtől és minden mozdulatnál összerándult az arca. 

-Draco. Szerelmem én vagyok az. – mondtam és nagyon lassan felé nyújtottam a kezem. Draco még mindig a falat ütötte mérgében és csak most vettem észre, hogy könnyek folynak le az arcán.

- Draco, semmi baj, itt vagyok. – mondtam és hozzáértem a vállához. A fiú hirtelen megfordult és a torkomra szorította a kezét. Erősen megragadott és hátrébb terelt néhány lépéssel. Ijedten néztem a szemébe, majd próbáltam minden erőmet összeszedve tovább csitítani őt. A szemébe lassan visszaköltözött a béke, majd a rettegés amint felismerte mit is csinál éppen.

- Rose... - mondta egy kis idő után és azonnal elengedett. – Sajnálom! Te jó ég bocsáss meg nekem! – könyörgött és lerogyott a térdére. Tenyerébe temette az arcát és ettől a látványtól azt hittem megszakad a szívem.

- Semmi baj, Draco. Itt vagyok. – guggoltam le mellé és szorosan megöleltem. A karjaim között ringattam, amíg el nem csitult egy kicsit, majd kezembe vettem az arcát és magam felé fordítottam. Akkor vettem észre egy sötét foltot a szeme alatt.

- Mi történt veled? – estem kétségbe és minden szabad pontját vizsgálni kezdtem. Draco felállt a földről és levette a pólóját, feltárva ezzel a rágen begyógyult hegeit és az új vörös csíkokat a bőrén.

- Lucius. – mondta és a földre szegezte tekintetét.

- Mit művelt veled? – kérdeztem és éreztem, hogy elönt a méreg. Szerencsére megtanultam annyira irányítani már az erőmet, hogy ne történjen semmi az ilyen alkalmakkor, de legszívesebben egy kést állítottam volna Lucius nyakába.

- Szereti használni az öveket. – zárta le ennyivel a témát és elkezdte visszavenni a pólóját. Finoman megállítottam a kezét a levegőben és elővettem a pálcámat a csizmámból. Gyorsan gyógyító bűbájt mondtam a szeme alatti monoklira és fájdalomcsillapító varázst a testére. Ránéztem a fiúra és óvatosan megpusziltam az arcát.

- Nem engedem, hogy bántson téged. Soha többet. – mondtam a szemébe nézve, mire a fiú lágyan megcsókolt. Megfogtam a kezét és bevezettem az ágyába. Gondosan betakargattam őt, majd magamra kaptam az egyik pulóverét és adtam neki egy gyors puszit.

- Mindjárt jövök. – mosolyogtam rá és kirohantam a szobából. Egyenesen a konyhába indultam, ahol házi manók dolgoztak gondosan. Amint megláttak döbbenten néztek rám, majd mindent félre tettek és odatipegtek hozzám.

- Kisasszony, miben segíthetünk? – kérdezték szinkronban.

- Ohh, üdv. Rosalie Blackwood vagyok. – mutatkoztam be nekik és a kezemet nyújtottam feléjük. A manók összerezzentek, mintha csak attól félnének, hogy bántani fogom őket, majd egy kis idő múlva félénken fogták meg a kezemet és ők is bemutatkoztak nekem. Kedvesen rájuk mosolyogtam és leguggoltam hozzájuk. – Nagyon szeretnék csinálni Malfoy úrfinak egy forrócsokoládét. Esetleg elkérhetem a konyhát erre a pár percre? – kérdeztem ők pedig szaporán bólogattak. Gyorsan összedobtam a forrócsokit, extra adag mályvacukorral, majd ránéztem a manókra. –Köszönöm szépen. Nagyon kedvesek vagytok. – mondtam nekik és visszamentem az emeletre.

- Azt hittem már sosem jössz vissza. – szólt rám Draco, de láttam rajta, hogy továbbra is a történtek hatása alatt áll.

- Csináltam neked forrócsokit. – mosolyogtam rá büszkén és a kezébe adtam a bögrét. A fiú hálásan nézett vissza rám és nagyot kortyolt az italából. – Na jöjjön ide mellém hercegnőm. – emelte fel a takarót én pedig örömmel másztam be mellé. Összebújva beszélgettük végig az éjszakát és úgy éreztem, ketten együtt minden problémát le tudunk küzdeni.