Másnap reggel Dracóval együtt rohantunk Umbridge órájára. Sötét varázslatok kivédése. Igazán érdekesnek találtam ezt az órát, mivel családom szempontjából elég sokat tudok az ilyen varázslatokról, de a kivédésük jobban érdekelt. Belépve a termebe Dracót elhívta egy Zabini nevű fiú hogy üljön mellé, de a szőke nemet intett fejével, majd rám mutatott, jelezve, hogy ma mellettem fog ülni. Igazán hálás voltam neki, hogy nem kell egyedül szenvednem ezen a napon, de nem akartam elvenni őt a barátaitól. Már éppen mondani akartam neki, hogy üljön nyugodtan oda a barátaihoz, amikor belépett a nő pinkben.

-Rendes Bűbájos Fokozat. Inkább csak rövidítve emlegetjük, vagyis RBF. Ezt a vizsgát kell mindannyitoknak elvégeznie az év második felében. Ha jól tanultok nem marad el a jutalmatok, ám ha lustálkodtok, annak következményei igen csak súlyosak. – mondta és pálcájával egy kupac könyv felé intett amik áramlani kezdtek felénk.

- Ettől a nőtől kiráz a hideg. – súgtam oda a mellettem ülő fiúnak. Umbridge mintha hallotta volna mit mondtam, szúrós tekintetekkel méregetni kezdett engem.

-Nos, a tantárgyban szerzett eddigi ismereteitek eléggé hiányosak, de idén van szerencsénk egy, a minisztérium által jóvá hagyott, elmélet központú könyvből tanulni. – mosolygott a nő.

Belelapoztam a könyvbe, majd feltettem a kezem. Szemem sarkából láttam, hogy Hermione is éppen így tesz. Persze a nagyra méltatott professzor asszony nem engem szólított fel, de szerencsére a lány pont azt a kérdést tette fel, amit én is akartam.

-Ez itt nem ír a védőbűbáj használatról. – mondta összezavarodva

- Bűbáj használat? – kérdezte a nő és éles hangon kuncogott egyet. – Nem értem miért kellene bűbájt használni az órámon.

- Ohh, nem is tudom, talán mert maga a tanár, mi pedig a varázsló diákok, akiknek illene megtanulnia megvédenie magát. – keltem ki magamból.

- Nem emlékszem hogy felszólítottam volna, Miss Blackwood. Látom magába is pont annyi tisztelet szorult mint az anyjába. – kuncogott. Draco megszorította a kezem, jelezve hogy nyugodjak le, de nem sok haszna volt.

- Ne merje a szájára venni az anyámat! Csupán féltékeny rá, mert sosem kaphatja meg az ő munkáját! – kiáltottam vissza neki. Mielőtt bármit is mondhatott volna, Harry is kikelt magából. A teremben eluralkodott a döbbent csend.

-Az elmélet hogy készít fel minket arra ami odakint vár? – kérdezte

- Ugyan mi várna rátok odakint? –

- Nem is tudom, talán Voldemort. – mondtuk egyszerre Harryvel. A levegő megfagyott a teremben. Persze hogy hallottam a történetet. Mindenki hallott róla, ettől hangos a Reggeli Próféta. De a mi családunk hisz Harrynek. Én is hiszek neki. Umbridge persze megpróbálta kimagyarázni a dolgot, de Harry még idegesebb lett és felhozta a Diggory fiú halálának esetét is.

- ELÉG! – süvítette a pink nő. – Büntetőmunka! Mindkettőtöknek. – mutatott ránk Dolores, majd elmosolyodott. Remek. Első nap és máris büntetéssel indítok. Olyan vagyok mint az ikrek.

- Tudod, ez azért elég dögös volt tőled. – súgta a fülembe Draco, amitől tiszta libabőr lett a hátam. Nos, legalább ő így látja a helyzetet. Hirtelen felindulásból rákacsintottam a szőkére, majd beletemettem az arcom a könyvembe.

Bájitaltanon Piton professzor a lelket is kierőszakolta a többiekből, de velem egészen kedves volt. Draco szerint a saját házával mindig kedvesebben bánt, de velem azért kedves mert jó vagyok a tárgyából. Ellenben feladott következő órára egy három oldalas beadandó dolgozatot.

Átváltoztatás tanon a griffendél házvezetője igazán szigorúan kezelt minket. Nem tűrte a beszélgetést, sem a késést. Kissé megszeppenve vettem tudomásul, hogy a nő aki tegnap még mosolyogva bátorított, ma azért kiabál egy diákkal, mert eltévedt és ezért késve ért be. Meg sem mertem szólalni az óráján, csak jegyzeteltem amilyen gyorsan csak bírtam. Annyi új inger ért egyszerre ezen a helyen, hogy teljesen kimerültem a nap végére, amikor még hátra volt a büntetésem.

Órák után Harryvel együtt mentünk Umbridge irodájába.

-Mit szólsz az első napodhoz? – kérdezte Harry, mire mind a ketten elnevettük magunkat.

- Nos, nem gondoltam, hogy ilyen eseménydús lesz, de tetszik. – mondtam őszintén.

- Örülök neki. A roxfort sokaknak olyan mintha az otthona lenne. Számomra is olyan. – válaszolta elérzékenyülve.

- Meg tudom érteni, hogy miért. Ez a hely varázslatos. – értettem egyet vele és végignéztem a falakon.

Hamar odaértünk az irodához, ahol széles vigyorral várt minket maga a sátán. Beinvitált minket, majd a kezünkbe adott egy-egy pennát és diktálni kezdte a mondatot.

-Tanárnő, nincs tinta. – mondta Harry. Válaszként megkapta, hogy nem is lesz rá szükségünk, így írni kezdtük a „Hazudni bűn" mondatot a lapunkra. Hirtelen szúró fájdalmat éreztem a kezemben, mire Harryre néztem, aki ugyan olyan tekintettel meredt vissza rám. A betűk belevésődtek a kezeinkbe, véres sebhelyeket hagyva. Végül másfél óra szenvedés után elhagyhattuk a szobát. A bejáratnál a bátyám és a Weasley ikrek vártak minket.

- Mutasd a kezed. – mondta Nate, de meg sem várta, hogy bármit is mondjak, a kezem után kapott és gondosan megvizsgálta a sebeimet, majd megmutatta a sajátját is.

-Látom te sem tudtad befogni a nagy szádat. – nevettem el magam, mire Nate is nevetni kezdett.

- Viccelsz? Anyánk ősellenségével nem tudok kedves lenni. – nevetett ő is. Persze a fájdalom nagy volt, de az érzés,, hogy anyánk ki fogja csinálni a nőt, sokkal jobb volt.

- Rosie, a bátyád egy dolog, de ez a nő téged is bántott. Szólnod kellene Dumbledorenak. – mondta Fred aggódó arccal méregetve a kezemet.

- Nagyon kedves vagy Fred mondhatom. – lökte meg Nate barátját nevetve.

- Én komolyan is gondolom, hogy kedves vagy Freddie de ez semmi komoly. Tényleg. – legyintettem, megöleltem őket, majd elköszöntem tőlük. A folyosó végéről még hallottam, ahogy hárman kiabálni kezdik a legújabb Weasley termékek neveit, hátha megáll valaki kipróbálni őket. Ezek a fiúk bolondok, nevettem magamban. Visszamentem a szobámba bekötni a sebeimet, mivel nem akartam ezzel felmenni az orvosi szárnyba, amikor kopogást hallottam az ajtófélfán.

- Na milyen volt? – kérdezte a már ismerős szőke hang.

- Áhh, semmi vészes. – füllentettem. A fájdalom kezdett egyre erősödni, ahogy a kötés szorította a kezem. Gyorsan lenéztem a kezemre, látva, hogy a kötés kezd átvérezni.

- Mi van a kezeddel? – kérdezte aggodalmasan, és mire felnéztem már előttem állt és a kötésemet bontotta ki. – EZ NEKED A SEMMI VÉSZES? – kiabálta fejvesztve.

- Ugyan kérlek. Te is tudod, hogy ennél sokkal fájdalmasabb dolgok is történnek az életben. Ki lehet bírni. – mondtam, és vissza akartam tekerni a kötéseimet, amikor eszembe jutott valami. – Draco, kérlek vegyél ki az utazó táskámból egy sötét zöld könyvet, aminek a közepén van egy fekete kő. – utasítottam. Anyám odaadta nekem a gyógyítók könyvét amikor elengedett ide, hogy tanulmányozzam, de még fiatal voltam ilyen nagy erejű mágiát használni. Anyám azt mondta nézzem meg őket és memorizáljam, de majd ő megtanít használni ezeket. Nos ez egyszer ellen kell szegülnöm anyám. Draco a kezembe adta a könyvet én pedig keresgélni kezdtem.