Az alkohol hatásai
- Nem megyek aludni, Malfoy. Meghívásom van egy iszogatásra. – mondtam neki és láttam, hogy szemében felrobban a méreg.
- Mondtam, hogy nem jöhetsz. – sziszegte
- Szerencsére már nem vagyunk részesei egymás életének, így nem érdekel mit mondasz. – néztem rá és elmentem a szobámba átöltözni. Felvettem egy fekete szoknyát, egy szűk, kicsit kivágott szürke felsőt. Ehhez felkaptam a fekete térdzoknimat és fújtam magamra a kedvenc parfümömből. Gyorsan kiengedtem szőke hajamat és átfésültem, majd átiszkoltam a fiúk hálójába. Kopogtam egyet, mire az ajtó kinyílt. A többiek már mind ott ültek a földön.
- Szia, hűha Rosie! Igazán jól nézel ki. – futtatta végig rajtam a szemét Blaise. Kissé elpirulva megköszöntem a bókot, majd beléptem a szobába aminek dohány és whisky szaga volt. Mindenki engem nézett amikor köszöntem nekik, de amikor Draco rám emelte a tekintetét, hirtelen félre nyelte a piát amit éppen ivott. Pont ilyen hatást akartam elérni. A társaság gyorsan befogadott és igazán jól szórakoztunk. Sztorikat mesélgettünk miközben rohamosan fogyott a rengeteg alkohol, a cigi csikkek pedig halomban álltak a tartóban.
- Játszunk valamit. – mondta Pansy alig érthetően. Teljesen kiütötte magát a piától. – Felelsz vagy mersz. Hallottam erről a mugli játékról és igazán élvezhető. – magyarázta.
- Én benne vagyok. – Mondtuk mindannyian egyszerre.
- Akkor én kezdek. – mondta Pansy. – Blackwood! Mond, te szűz vagy még? – kérdezte. Egy pillanatra ledöbbentett az indiszkrét kérdés, de aztán elmosolyodtam. Bevettem egy szál cigit a számba és meggyújtottam. Mindenki türelmetlen pillantásokkal nézett rám, amikor kifújtam a füstöt és beszélni kezdtem.
- Igen az vagyok. De több fiú is van akik ezen szívesen változtatnának. – kuncogtam.
- Abban biztos lehetsz. – kacsintott rám Zabini.
- Kussolj, Zabini! – vágta rá Draco.
- Miért Malfoy? Talán te is szeretnéd levenni róla a bugyit? Ja tényleg! Nem teheted mert utál téged! – nevetett a fiú. Ekkor hirtelen lecsapott Draco ökle. Hirtelen mindenki kijózanodott, amikor megpróbáltuk szétszedni a verekedő fiúkat.
- Draco állj le! – üvöltöttem, mire a szemembe nézett és leengedte a kezeit. Megragadta a csuklóm és kirángatott a szobából, át a lányok szobájába.
- Eressz el te barom! – csapkodtam a kezét. A szobába átérve Draco némán magához rántott és megölelt. Hosszan álltunk ott a sötétben egymást ölelve. Szédültem az alkoholtól, ezért egyáltalán nem tudtam tisztán gondolkodni. Draco végül ellépett előlem.
- Tudod, hihetetlenül dögös vagy ezekkel a zoknikkal. – nézett rám és az ajkába harapott. – Lehetetlen neked ellenállni. – mondta és kisétált az ajtón egyedül hagyva engem a sötétben.
A következő hét volt a karácsonyi szünet előtti utolsó hetünk. A titkos karácsonyi bált ma rendezzük. Addig pedig rengeteg dolgunk van még. Dracoval nem beszéltünk egymással. Sőt egymásra sem néztünk. Nem értettem mi történik közöttünk, de nem akartam vele foglalkozni. Freddel a kapcsolatunk teljesen rendben volt. A bátyám nagy segítségemre volt a héten, mindenben mellettem állt és valahányszor szomorú voltam ott volt velem.
Na meg persze a bál. Nem terveztem nagyon kicsípni magam, hiszen senkit nem akartam kifejezetten lenyűgözni. Egy ideig úgy volt, hogy egyedül megyek, de aztán Harry megkérdezte megyünk- e együtt. Mint barátok. Természetesen igent mondtam, így legalább biztos, hogy nem fogok unatkozni. Még mindig a griffendél asztalánál töltöttem az étkezéseket, annak ellenére, hogy Blaise minden alkalommal felajánlotta, hogy üljek mellé.
A híres hármassal egyre jobb volt a kapcsolatom. Eddig is nagyon jóban voltunk, de az elmúlt héten szinte teljesen összenőttünk. Hermioneval mindent együtt csináltunk és amit csak lehetett megbeszéltünk. Szinte olyan mintha lenne egy nővérem, bár én voltam az idősebb egy hónappal, de érezhetően ő volt a bölcsebb. Ronnal az étel körül forgott minden beszélgetésünk, de kifejezetten élveztem a gyorsevési versenyeinket, amikre az ikreknél lehetett fogadni. Harry pedig. Hát igen ő Harry, jól elbeszélgetünk és nagyon kedvelem barátilag, de tényleg csak úgy.
A bál előtt pár órával négyen indultunk a terembe díszíteni. Freddel, Georgieval és Nathannel egymásba karolva ugráltunk a folyosón össze vissza és közben fejvesztve énekelgettünk. Többen is megmosolyogtak minket, még Draco is aki a folyosón állva beszélgetett a két csatlósával.
A termet gyönyörű szépen feldíszítettük. A mennyezetről hullott a hó, ami még az előtt elolvadt, hogy a földre ért. A sarkokban magasan díszelegtek a karácsonyfák és több helyre is jégcsapokat és virágokat varázsoltunk. Az ikrek még fényeket is varázsoltak, amik változtatják a színüket. Varázslatos látvány volt és pár óra alatt végeztünk is vele. Így már csak egyetlen dolgunk maradt. A legnagyobb titokban elkészülni. Én a táskámba gyömöszöltem a ruhámat, cipőmet és minden egyéb kelléket, majd átosontam Hermione szobájába, hogy vele és Ginnyvel elkészüljünk.
Hermione ruhája halvány kék földig érő darab volt, kevés fodorral és szív alakú kivágással. Haja lágy hullámokban omlott vállaira. Ginny egy pasztelrózsaszín térdig érő deréktól kiszélesedő egyszerű ruhát viselt, ami tökéletesen ment egyenes vörös hajához. Rajtam egy csillogó, szűk ezüsyt ruha volt, ami pont ott bomdorított ki ahol kellett. Nyakban magasan végződött, de háta szinte teljesen kivágott volt. Hajam begöndörítettem és elöl készítettem két fonatot amit hátra csatoltam. Ezek után a klubhelységbe mentünk, ahol a fiúk már vártak ránk. Fred és Harry szájtátva meredtek rám, de Ron is hasonló képen reagált Hermionére, aki enyhén elpirult a fiúra nézve.
-Uraim! – hajoltam meg a fiúk előtt, a lányok pedig követték a példámat.
- Rose, gyönyörű vagy. – hebegte Harry és szinte biztos vagyok benne, hogy elpirult. Fred mélyen meghajolva kezet csókolt nekem, továbbra is mélyen a szemembe nézve.
-Na elég legyen! Hagyjátok békén a húgomat ti kiéhezett állatok! – viccelődött Nate, mire a két fiú arca lángvörösbe váltott. Én ennek ellenére elég jót nevettem a viccen. Ebben a kis csoportban indultunk a bál felé. Annyira izgultunk, hogy megállás nélkül nevettünk és így elég nehéz volt feltűnés nélkül eljutnunk a célállomásig. De mégis sikerült és a többiek boldogan üdvözöltek minket amikor megérkeztünk. Feltettük a zenét a lejátszóra és mindenki bulizni kezdett.
- Na kis szerzett egy kis whiskyt? – kérdezte Saemus felmutatva egy nagy üveget, mire egyből felcsillant a szemem. Rengeteget táncoltunk és iszogattunk is egy keveset, amikor valahogy minden elkezdett tönkremenni.
- Hogy vagy kislány? – kérdezte a bátyám amíg egyedül álltam, mivel Harry elment italért. Egészen eddig táncoltunk, így jó volt egy kicsit megpihenni.
- Meglepően jól vagyok „nagyfiú" – nevettem rá. – Remélem nem fogsz elárulni anyánknak, hogy ittam. – néztem rá kiskutya szemekkel.
- Ugyan tesó. Mi egy csapat vagyunk. Nem árullak el. – karolta át a vállam.
- Rosie. – jött vissza Harry. – Beszélhetek veled? – kérdezte, nekem pedig hirtelen nagyon rossz érzésem lett.
- Persze. – mondtam és odébb sétáltunk egy kevésbé zsúfolt pontra.
- Rosie, az a helyzet, hogy amióta megláttalak nagyon tetszel és úgy érzem jók lennénk együtt, szóval...- hadarta hirtelen, nekem pedig reagálni sem volt időm amikor megcsókolt. Éppen hogy hozzám ért én azonnal eltoltam és döbbenten néztem rá.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro