- Nem vagyok éhes. – néztem rá. Láttam a szemében, hogy neki is fáj, hogy így kell látnia engem, de nem tudtam abbahagyni a sírást.

- Tudom, Lia. De muszáj enned valamit. Nem hagyhatod, hogy ez a barom tönkre tegyen. – nyaggatott én pedig felálltam és némán végigcsináltam a napot egészen az utolsó büntetéseimig.

- Hé Rosie! – kiáltott a kedvenc ikrem.

- Szia Freddie. – mosolyogtam rá halványan. Valami furcsa volt benne. Kissé mintha idegesnek látnám.

- Tudod, Rosie gondolkoztam és... - ekkor meghallottam ahogy Malfoy megköszörüli a torkát mögöttünk.

- Freddie, ne haragudj, de mennem kell Doloreshez. – néztem a szemébe és hirtelen felindulásból megfogtam a kezét. Fred meglepődve nézett rám, majd elmosolyodott.

- Esetleg a büntetésed után beszélhetnék veled? Kettesben. – nézett a türelmetlen szőkére.

- Persze. – mondta, mire adott egy puszit a homlokomra.

- Akkor az iroda előtt várlak majd, kedvesem. – azzal elindult a másik irányba. Én pedig Malfoy mellett lépkedtem az iroda felé.

- Rosalie. Én saj... - kezdte, mire szembe fordultam vele és felpofoztam. Ő döbbenten állt előttem és lassan arcára tette a kezét.

- Megmondtam, hogy ne szólj hozzám többet. – szinte köpködtem a szavakat, majd tovább mentem az irodába. Viszonylag gyorsan eltelt ez a büntetés, és elég kevés fájdalommal járt. Umbridget mintha más foglalkoztatta volna, mint az én kínzásom. Gondolom azon törte enyhén ütni való fejét, hogy mit terveznek ellene Harryék. Kilépve a teremből négy ismerős arc tárult elém. Harry, Nate, Fred és Draco.

- Na ez vicces lesz. – mondtam halkan magamnak. Végignézve a társaságon elkapott a nevetés.

- Látnotok kellene az arcotokat. – mutattam a négy fiúra. Nate gyilkosan meredt Malfoyra, aki szinte felnyársalta Fredet a tekintetével, aki furcsán méregette Harryt. Az utóbbi fiú pedig a három másik között kapkodta a tekintetét.

- Amelia, mit csinál itt ez a barom állat? – mutatott a szőkére a bátyám.

- Azt én is szeretném tudni. – néztem az említett egyedre.

- Nekem kell visszakísérnem a szobádba. – válaszolta közönyösen. Ohh, Draco Malfoy megbánod te még, hogy ezt csináltad velem. Ekkor határoztam el, hogy mégis elmegyek ma este iszogatni.

- Harry? Te mit keresel itt. – fordultam felé.

- Nos, izé. Ezt négyszemközt kellene megbeszélnünk. Vagy legalábbis, egy személlyel kevesebb kellene. – Nézett Dracora aki egyáltalán nem zavartatta magát, szinte pislogás nélkül bámulta tovább Fredet és most már Harryt is.

- Ohh, Merlin szerelmére! Malfoy, kérlek odébb állnál pár méterrel? – néztem rá.

- Nem. –

- Hát ez hihetetlen. Az embernek egy kibaszott napja sem lehet amikor valaki nem bassza fel az agyát? – bosszankodtam.

- Nate? – kérdeztem.

- Én azért jöttem, hogy megnézzem hogy vagy. A reggel történtek után. Amúgy is a bátyád vagyok, jogom van ott lenni ahol te! – csattant fel a fiú.

- Mi történt reggel? – kérdezte a három fiú szinkronban.

- Lényegtelen. – legyintettem. – Na akkor, legyen az, hogy Nate és Harry visszamegy a szobájába, veletek majd holnap beszélek. Fred, ha te el tudod mondani amit akartál Malfoy előtt, akkor gyere velünk a klubhelység felé. – hadartam.

- Hát, végül is. Kit érdekel ha hallja. – mondta. Elköszöntünk a másik két fiúval és hárman indultunk a Mardekár helysége felé. Mi mentünk elől Freddel, Draco meg mögöttünk.

- Szóval... - mondtam

- Ja igen! Szóval. – köszörülte meg a torkát. – Nézd Rosie, tudod, hogy mit érzek irántad elég rég óta. De az az érzésem, hogy mióta itt vagy, te nem tudod mi érzel irántam. Szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba. – na ez váratlanul ért.

- Ohh Freddie. – álltam meg és arcát a kezeim közé vettem. – Tudod, hogy szeretlek. Tényleg, és sokkal jobban szerettelek mind egy barátot. Most is jobban szeretlek mint egy barátot – mondtam és láttam, hogy arcán megjelent egy keserű mosoly. – De az a helyzet, hogy azt hiszem valaki mást is szeretek.– suttogtam remélve, hogy Draco nem hallja. Őszinte akartam lenni Freddel. Nem akarom elveszíteni őt is és tönkretenni a barátságunkat.

- Ohh... - reagált.

- Nézd, Freddie. Utálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. És legszívesebben nem lennék szerelmes másba. Nagyon szeretném, ha simán a szemedbe tudnék nézni és azt mondhatnám, hogy boldoggá tudlak téged tenni de nem megy. Sajnálom... – sütöttem le a szemem.

- Hé! – mondta és kezével felemelte az állam. – Semmi baj nincsen Rosie. Sejtettem, hogy ez a helyzet. Csak szerettem volna tisztázni. Nem mondhatom, hogy valaha is kevésbé foglak szeretni téged mint most, de tiszteletben tartom a döntésed. Lehet jobb is lesz így, ha csak barátok maradunk. -

- Köszönöm Freddie. – mosolyodtam el és lábujj hegyre állva adtam neki egy puszit.

- Khm... Mehetnénk tovább? – kérdezte Draco ideges hangon. Csodálom, hogy eddig kussban tudott maradni. Freddel egymásra néztünk és egymásba karolva indultunk tovább.

- Köszönöm, hogy vagy nekem. – mondtam neki búcsúzás képen, amikor az ajtó elé értünk.

- Én mindig itt leszek neked. És ha csak barátok is vagyunk, mindig szeretni foglak Rose. - Fred adott egy puszit, majd elindult a saját hálókörletébe.

- Jó éjt Blackwood. – mondta.