-Rosalie Amelia Blacwood! 3 perced van letolni ide a nagy segged, különben lekéssük a vonatot és akkor nem állok jót magamért!- Üvöltötte torka szakadtából drága bátyám Jonathan. Én csak Nate-nek szoktam hívni, de ha kihoz a sodromból én is be szoktam vetni a teljes név erejét. Jonathan Alexander Blacwood. Az én kedves bátyám aki 11 éves kora óta a Roxfort boszorkány és varázslóképzőbe jár. Én eddig a francia Beauxbatonsba jártam, de anyám, Olivia Blackwood úgy gondolta, már nem elég nekem az az iskola és átíratott a Roxfortba. 

A családunk igazán híres a varázslóvilágban, mivel a híres Morgan Le Fay, madárrá változó animágus leszármazottai vagyunk. A híres, vagy hírhedt nő Morgana néven is ismert, Artúr király féltestvére. Sötét mágiával foglalkozó boszorkány volt, Merlin ellensége. Ellenben hatalmas gyógyító tehetséggel bírt, és az animágiának hatására nagyon jól értett a varázslényekhez. Úgy tartják értett a sárkányok nyelvén is, és hogy Merlinhez hasonlóan nem hat rajta a halálos átok.Persze ezek miatt sokan félnek is a családunktól, állítva, hogy biztosan mi is sötét mágiával mulatjuk az időnket. Ennél nagyobb baromságot még soha nem hallottam.

Anyám a Minisztérium egyik legtiszteletreméltóbb embere. Ő foglalkozik a legendás állatokkal, nála jobban senki nem ért hozzájuk, így az ő feladata az is, hogy kialakítson egy egyensúlyt a varázslók és az állatok között. Ja igen, majd elfelejtettem, nem igazán kedveljük egymást. Igazából azt is mondhatnám, hogy utál engem lényegében. Ha a bátyám nem lenne, régen elhagyott volna minket és ezt a veszekedések során szereti a tudtomra adni.

Apám, Edward Blackwood egy hatalmas erejű gyógyító, a varázskórház vezetője. A legveszélyesebb betegségekhez hívják és a reménytelen esetekhez. Vele nagyon jó viszonyom van. Olyan igazi filmbe illő apa-lánya kapcsolat, amiben nincsenek titkok és hazugságok.

A bátyám, mint már említettem Roxfortos tanuló, szüleim legnagyobb boldogságára Griffendéles tanuló, legjobb barátai Fred és George Weasley. Az ikrek hihetetlenül közel állnak hozzá, szinte minden szünetet egymásnál töltenek. Engem körülbelül 12 éves koromban mutattak be az ikreknek, akik egyből a szívükbe fogadtak. 

Nos, Freddel az évek során kicsit jobban megkedveltük egymást. Amikor 13 éves voltam, ő pedig 15, egyedül maradtunk a Weasley házban. A többiek mind vásárolni mentek, de én beteg voltam és Freddie felajánlotta hogy vigyáz rám. Akkor vallotta be, hogy jobban kedvel barátnál és én is hasonló képen éreztem. Vele osztoztam az első csókomon, ő volt az első barátom. De sajnos nem tartott olyan sokáig a dolog, mint szerettük volna, hiszen én egy másik kontinensen tanultam. Freddievel megbeszéltük, hogy ezt így lehetetlen fent tartani, de nem szűntünk meg szeretni egymást. Georgie ellenben, ő olyan volt mintha a bátyám lenne.

Jonathan nagyon jó tanuló, prefektus már az ötödik éve óta, idén pedig leteszi a RAVASZ vizsgákat és kilép a nagyvilágba. De azért meg kell jegyeznem, hogy bájital tanból mindig is én voltam a jobb. Jonathanra tökéletes gyógyítói állás vár amint elvégzi az iskolát és én ennek nagyon örülök. Rettentően jó kapcsolatom van vele, ő a legjobb barátom. Persze az előző iskolámban is voltak barátaim, és a Weasley család többi gyerekével is jóban vagyok, de Nate az egyetlen ember akivel mindent megosztok és ő is mindent elmond nekem.

-Rosie, Merlin szakállára gyere már le! – kiabálták most már a szüleim is. Gyorsan kifésültem hátközépig érő szőke hajam, felvettem egy zöld pulcsit és egy fekete nadrágot és már rohantam is le a lépcsőn. Az utazótáskám és Hajnal a fekete baglyom már lent vártak az ajtó előtt. Hajnal nagyon kedves állat, igazán hasonlít rám. Nem csak azért mert neki is olyan zöld szeme van mint nekem, de a stílusa is igencsak harapós tud lenni ha valaki felpiszkálja az idegeit.

- Jól van, jól van itt vagyok. Indulhatunk csak ne átkozzatok el légyszi. – morogtam és már indultunk is az állomásra.

Amikor kicsi voltam mindig elkísértem Nate-et az állomásra, de amíg a Beauxbatonsba jártam ezek az élmények kimaradtak. Így amint átszaladtam a falon hihetetlen látvány tárult elém.

-Üdv a kilenc és háromnegyedik vágányon Lia. – mondta Nick aki jóízűen nevetett arcomat látva. Emberek rohangáltak szinte fejvesztve, diákok ölelkeztek, szülők búcsúztak könnyezve.

- Írjatok amilyen sűrűn csak lehet gyerekek! És Rosalie tőled elvárjuk, hogy a beosztásod után egyből küldj nekünk baglyot. – mondta anyám szigorú tekintettel.

- És ne feledd kincsem, nem fogunk haragudni, ha nem Griffendéles leszel, de ne hozz ránk szégyent a viselkedéseddel. – mondta Apám és magához szorított. Anyám mindig szigorúbban kezelte ezeket a beosztási dolgokat és apámmal ellentétben nem viselte volna túl jól, ha másik házba kerülök.

- Haliho drága kishúgunk! Hogy vagy? Milyen az első benyomás? Izgulsz? – támadott le két vörös energiabomba a kérdéseikkel.

- Hogy vannak a kedvenc ikreim? – kérdeztem nevetve és megöleltem őket

- De hát mi vagyunk az egyetlen ikerpár akit ismersz. – mondta Freddie megbántott arcot vágva

- Nos, ha ezt így mondod már nem tűnik olyan kedvesnek amit mondtam. –nevettem és még egyszer megöleltem őt. Fred szorosan magához vont és adott egy puszit a fejem tetejére.

- Most mond meg! Még el sem kezdődött az első napod és ezek ketten már le is cseréltek rád. – kiabálta Nate. – Hé, Kettes számú vörös el a kezekkel a húgomtól! – csapott egyet Fred vállára játékosan.

- Miért én vagyok a kettes?? – játszott felháborodást az említett iker

- Elvesztetted az egyes kiváltságot amikor lekaptad Natie kishúgát! – Kiáltotta Georgie. Ezen mindannyian jót nevettünk, de azért sandán Freddiere tekintettem, aki óvatosan kacsintott felém egyet. Gyorsan elkaptam a fejem, hogy ne lássa mennyire elpirultam.

Jonathannal adtunk még egy gyors ölelést a szüleinknek, akik jót mosolyogtak az iménti jeleneten. Szeretik a Weasley családot annak ellenére, hogy sokan vérárulónak tartják őket. A mi aranyvérű családunk nem követi ezeket a nevetséges megbélyegzéseket, mi viselkedés alapján ítélünk és a vörös hajú családdal semmi gondunk nem volt.

Felszálltunk a vonatra és próbáltunk találni egy üres kabint. Fred javasolta, hogy velük üljek mivel úgysem ismerek senki mást a vonaton és ők a legjobb fejek az egész iskolában. Így hát gyorsan letettem a fenekem Fred mellé, velem szemben pedig Nate és George foglaltak helyet. Fred keze és az enyém finoman összeért és kisujjaink megsimították egymást, miközben mind a ketten a velünk szemben ülőkre koncentráltunk. Be kell valljam kissé ideges voltam. Végül is idén teszem le az RBF vizsgákat, amik a meghatározzák a következő éveimet is.

A vonatút egy része nagyon viccesen telt. Az ikrek bemutatták legújabb szerzeményeiket és találmányaikat amikkel szándékoznak másokat megtréfálni. Nate közben persze elaludt amit a fiúk igen csak viccesnek tartottak, így robbanó cukorkákat raktak a zsebébe, amihez majd ha hozzáér szétpukkad és az egész keze egy nagy cukortömb lesz. Alig várom hogy lássam az arcát.

Menet közben George is bealudt, így Freddel elkezdtünk beszélgetni.

-Örülök, hogy végre te is egy iskolába fogsz járni velünk.

- Nos, én is de azért izgulok milyen lesz az első napom. Nate mesélt jó pár érdekes dolgot amiket a francia suliban elképzelni sem mertünk volna. – nevettem.

- Nem lesz semmi bajod Drágám. Ismerlek, nálad jobban senki nem viseli ezeket. És tudod – közelebb hajolt, hogy megfoghassa a kezem – így kicsit több időt is együtt tudunk tölteni. Talán ami régen nem működött az most menni fog. – mondta nekem pedig a torkomon akadt a szó és újra mélyvörösbe váltott a fejem.

- Szerelmes ikrem ezt lehet nem itt kellene megbeszélni, az alvó bátyám mellett. – nevettem és felálltam. – elmegyek átöltözök. Nektek is azt kéne lassan. Nate történetei alapján lassan megérkezünk. – mondtam és nyomtam egy puszit Fred arcára, majd kisétáltam az ajtón. Fogalmam sem volt merre van a mosdó, szóval jobbra vettem az irányt hátha szerencsével járok. Vajon Fred úgy értette ezt a mondatot ahogy gondolom, hogy értette? Biztos hogy nem, hiszen ő hozta fel a bátyámat is oknak hogy miért nem lehetünk együtt. Meg persze mié..

- Ouh. – koppantam neki valakinek nagy erővel.

- Figyelj merre mész te koszos kis sárvérű! – vágta a képembe egy magas szőke fiú igazán mogorva modorral. Meg kell hagyni azok a szürkéskék szemek egészen elragadóak voltak, nem igazán fért össze ezzel bunkó fasz stílussal.