"A gyerekek nevetve játszanak a réten. Három fiú, három különböző élet. Nagyon sokáig abba a tudatba ringattam magam, hogy felnőttem. De ez korántsem volt így. Amióta az árnyékok eltűntek, én nagyon sok mindenen keresztülmentem. Feleség lettem, anya, testvér. Sokak szemében hős, akire a nép nagyon is büszke volt. Az emberek összesúgtak a hátam mögött, és én reménykedtem, hogy még az én időmben egy nap visszatérnek az árnyékok. De most már úgy gondolom mindez a jövő gondja. Már nem a enyém. Bár hiányzik néha Dreamlight, Firehunter és a kalandok. Mégis most, hogy itt ülök a tisztás szélén, mely mintha sosem változott volna, tudom, hogy ez a hely megőrzi az emlékét fiatalkoromnak. És bár egyszer lehet, hogy mesévé válik az egész, az én kalandom itt még nem ért véget. Hiszen még mindig itt vannak azok, akiket szeretek. Emellett a legszebb kaland az életemben nem is olyan régen kezdődött. Egy csodálatos éjszakán. És mint már írtam is, tudom itt még nem ért véget."

/Lea Wolf naplójából-Mikor 25 lettem./

"Amikor meglátom Leát ott ülni a kezében a fiatal Edmonddal, visszagondolok rá, hogy milyenek is voltunk régebben. Még most is bármit megtennék érte. Sőt. Mielőtt Edmond megszületett nem hittem volna, hogy a világunk mennyivel szebbé válik. Bár az árnyékok mindenkinek hiányoznak, mind tévedtünk, amikor azt hittük nem tudunk meglenni nélkülük. Akkoriban egyszerűen szükségünk volt rájuk. És tudom azt is, hogy lesznek olyanok, akik mindent megtesznek, hogy visszahozzák őket. Talán a családom is veszélybe kerül. De most már tudom, hogy elég erős vagyok, hogy megvédjem őket. És Lea is erős."

/Jason Wolf naplójából/

"Néha azt gondoltam a dolgok rendbe jönnek, ha azt tesszük, amit jónak látunk, hogy a másik javára is váljon. De az ember nem ilyen. Talán sosem változunk meg. Az emberek lázadoznak a vezetésem ellen. Elkezdték visszakövetelni az árnyékokat. Lea, Jason, Adam, Bianca, Niki és mindenki, aki az erdőben van veszélybe kerülhet. És mindez az én hibám."

/Jonathan White naplójából/

"Még szerencse, hogy sikerült őket emlékeztetnünk a múltra. Az emberek végre újra észbe kaptak. Legalábbis remélem. Bárki is szította fel a nép haragját, talán csak meggondolatlan volt. Ezt elmondtam Jasonnek is. Mostanában talán túl sokat aggódik. Be kell valljam én is. A világunk nagyon megváltozott. És nem vagyok benne biztos, hogy jó irányba. Talán az én hibám is. Most is a gyerekeket nézem. Milyen jövő várhat rájuk?"

/Lea Wolf naplójából-Jelen és Jövő/

"Végignézek Leán. Mintha semmit nem változott volna. Ugyanolyan gyönyörű mint amikor először megláttam. Örökké szeretni fogom. De vajon meddig mehet ez még így? A város lassan kezd felforrni. Itt az erdőben még egy ideig védve vagyunk. De meddig? Le akarják váltani Jonathant. Nem veszik észre mennyit küzd értük. Josh szintén felnőtt és mindenben segíti. A gyerekek is kezdenek felnőtté válni. Lassan iskolások lesznek. Én szerettem volna őket iskolába adni, Lea viszont nem volt túl lelkes. Néha belátom a városban nehezebb az élet, mégis talán ott többet tanulnának. Hadilábon állok magammal."

/Jason Wolf naplójából/

"Kezdenek visszatérni az álmaim. Tudtam újra a kezembe kell vennem az emlékek könyvét.Valakinek folytatnia kell. Úgy tűnik most én leszek az. És bár a jövő képes változni benne, egyféle megoldásnak szerepelnie kell , ami majd megváltozik. Vagy nem. De akárkié is lesz ez a könyv, meg fogja változtatni az egész életét. A fiúk is már felnőttek. Edmond fogja örökölni a könyvet, és majd meglátjuk mi lesz. Ha a kezeimre, vagy Jason ősz hajszálaira nézek, rájövök, hogy kevesebb időnk van hátra mint szeretnénk, de bármi lesz a sorsom állok elébe. Ha kell megváltoztatom."

/Lea Wolf naplójából-Utolsó iratok/

"Érdekes, hogy sokszor az őseink többet tudnak a jövőről mint mi magunk" /Edmond Wolf a második/

"A bátyám anyánk halála óta nem találja önmagát. Mi mégis bízunk benne. Hiszen ugyanolyan erős mint ő volt." /Derek és Alan Wolf-Edmondról/

/A Wolf család I. Generáció/

"Anyám nagyon idegesítő tud lenni néha. Büszke arra, hogy milyen ősei vannak. Engem ez nem érdekel. Én csak egy lány vagyok, akire nem akarom, hogy úgy utaljanak a 'White család leszármazottja'. Én csak azt akarom, hogy normális életem legyen."

/A White ház leányai/

"Mindig is szerettem volna többet tudni a múltunkról. De sosem volt lehetőségem erre. Most, hogy úgy alakult a jövőm, ahogy már egyre jobban érdekel a múlt is. Vajon mi szerepük volt az árnyékoknak? Vissza tudnánk hozni őket? Megkezdem a kísérleteket. Háború van. És megvédem a családomat bármi áron. Ők a legfontosabbak nekem."

/Ismeretlen szerző/