Rheya

Ahogy Rayant a karjaimba tartottam egyre jobban elfogott a kétségbeesés. Ám végre néhányan kirohantak a kiáltásomra. Nick és még két őr jött oda, majd Nick egy megvető pillantás kíséretében ugyanúgy mint én az előbb Rayan homlokára tette a kezét, majd a homlokát ráncolta.

-Vigyük orvoshoz. -mondta a két őrnek, majd azok megragadták Rayant és felemelték. Engem is megragadott valaki hátulról. Amikor megfordultam, Alek nézett rám. Valahogy nem tetszett a tekintete.

-Kösz. -mondtam tömören, majd beléptem a terembe. Rayant már elvitték, Dilont és Calrissát pedig sehol sem láttam. Nick felállt a lépcsőre és felénk fordult.

-Szeretném megkérni a vendégeket, hogy a történtek ellenére érezzék jól magukat. A fiam biztos, csak megfázott, hamar rendbe fog jönni. Kérem, ne aggódjanak emiatt. Élvezzék tovább a vendégszeretetemet!

Kissé leesett az állam. Nicket kezdtem figyelni hátha látok rajta valami aggódást vagy valamit. Az nem lehet, hogy tényleg ennyire nem érdekelte mi van Rayannal. Ám ekkor egy fehér köpenyes férfi lépett oda hozzá és valamit a fülébe súgott, erre mintha kissé elsápadt volna. A szája is elkeskenyedett és én is megéreztem, hogy baj van. Nick eltűnt és én is elindultam a kijárat felé, ám egy kéz megragadta a karomat. Majd Alek maga felé fordított.

-Mégis hová sietsz? Azt mondták élvezzük a partit. Most, hogy Rayan jó kezekben van, mi lenne, ha felkérnélek a következő táncra?

-Ne haragudj, de.. nekem... -egyre erősebben szorította a kezem.

-Ugyan már, ne kéresd magad.

Egy gyors mozdulattal kiszabadítottam a kezem. Ennyit az illemről. Most már nem érdekelt.

-Hé! -kiáltott és megint elkapta a kezem.

-Engedj el! -fordultam vele szembe és ő is konokul nézett rám.

-Nem! Csak egy táncot kérek.

-Nem mondom el még egyszer. Nem akarok táncolni és nem érdekelsz. Engedj el! -mondtam, de ő megrántotta a karom és elkapta a derekam majd magához húzott.

-Én pedig azt mondtam, nem.

-Kiáltani fogok.

-Ez pedig engem nem érdekel.

-Pedig érdekelhetne, barátom. -szólalt meg egy hang a hátam mögül. Clarissa. -A barátnőm világosan elmondta, hogy nem fog veled táncolni.

Megpróbáltam magam eltaszítani Alektől, de ő továbbra is szorított. És egy másik kéz megragadta a vállamat. Dilon.

-Bocs, haver, de azt hiszem egy kis gond lehet a füleddel. -jelent meg Dilon is, mire Alek végre elengedett.

-Ugyan. Ne kapd fel a vizet, én csak egy táncot akartam. -lépett egyet hátra Alek.

-Máskor tanuld meg, hogy egy lánynál a nem az a legtöbb esetben nemet jelent. Főleg, ha úgy mondják, ahogy Rheya tette. -egészítette ki Clarissa.

Dilon keze továbbra is a vállamon nyugodott. Kicsit lökött rajtam, hogy induljak, de két lepés után visszafordultam.

-Ha még netán találkoznánk, szeretnélek tisztelettel megkérni, hogy tartsd magad távol tőlem.

-Ó. Találkozunk még. -suttogta, hogy csak mi hárman halljuk, de Dilon megfordult és épp behúzni készült neki. Clarissával egyszerre álltuk el az útját.

-Dilon ne rontsuk el a partit. Kérem érezzék továbbra is jól magukat! -mondta a vendégeknek Clary, akik mind minket néztek.

Az emberek hihetetlen gyorsasággal visszafordultak beszélgető, vagy táncpartnereikhez mi meg végre elhagytuk a termet.

*~*~*~*~*

Dilon

-Ennek a srácnak egyszer még beverek egyet. -mondtam, miután kiértünk a folyosóra.

-Éppen időben jöttetek. -mondta Rheya is. -Ha nem... nem szabadulok meg tőle.

Átnéztem a vállam felett. Clary épp Rheyát átkarolva sétált tovább. Rheya egyenlőre mereven bámult maga elé. Most tényleg dühös voltam. Rayanra, mert egy makacs kölyök volt. Ha Rheyanak engedte volna, hogy segítsen, nem futunk ennyire ki az időből, de magamra is, mert felkészíthettem volna erre jobban Rheyát, és főként Nickre, mert ilyen helyzetbe kényszerített minket. A két lány volt, talán, az egyetlenek, akik véleményem szerint nem érdemelték meg, azokat a dolgokat, amik itt történtek velük.

-Hogy van Rayan? -jött Rheyatól a hirtelen kérdés.

-Öhm. -nem voltam teljesen biztos, hogy az igazat kéne mondanom. -Ő rosszabbul lett. Felment a láza, pihennie kellett volna.

Ekkor újra beugrott, amit Clary mondott nekem, miután kijöttünk a teremből. "Nem a te hibád volt." De tudtam, ez csak vigasztalás. Az én hibám volt. Nemcsak az enyém, de az enyém is. Rayan tényleg nagyon rosszul lett. Tudtam, hogy nem kéne részt vennie a partin, de Nick hajthatatlan volt. És semmivel se tudtam lebeszélni.

-Az én hibám volt. Látnom kellett volna, hogy nincs jól. -mondta Rheya.

-Ez nem igaz! -fordultunk felé Claryval mindketten.

-De a tiéd sem. Fejezzétek be mindketten. Rheya, te azért nem vagy hibás, mert nem tudhattad. Ahogy te sem, Dilon. Nem vagytok orvosok. És nem vagytok Nick Brown felettesei sem. Neki kellett volna gondolkodnia először. Amúgy meg, Rayan is szólhatott volna.

-Tudod jól, abból mi lett volna. -vágtam közbe.

-Előbb-utóbb ki kell majd neki is nyitnia a száját.

Észrevétlenül Rheyára pillantottam. Szívből reméltem, hogy ő lesz az, aki segítségére lesz majd ebben. És végre megérkeztünk Rayan szobájához.

*~*~*~*~*

Rheya

Ahogy beléptem a szobába kissé elcsodálkoztam. A szoba fényárban úszott, hatalmas ablakán csak úgy ömlött be a fény. A friss levegő betöltötte a szobát. Emellett enyhe parfümillat lengett be mindent. Az ablakokon kívül a szoba is hatalmas volt. Mondjuk ez nem volt meglepő. A sarokban egy gitár állt. Ugyanaz a fekete volt, amelyik akkor volt nála, mikor először hallottam énekelni. A túlsó fal pedig egy beépített szekrény lehetett. Mellettem még volt egy íróasztal és azon egy számítógép. Az ágy pedig a szekrénnyel szemben volt. Vagyis pontosan előttem az ablak mellett. Csendesen az ablak felőli oldalra léptem.

-Mi... nekünk most egy kis dolgunk van, de Clary a közelben lesz. Ha bármi van kiálts és itt leszünk.

Bólintottam. Szavakra nem voltam képes. Az ajtó lassan becsukódott.

-Rheya... -suttogta Rayan és résnyire kinyitotta a szemét.

-Itt vagyok. Minden rendben lesz. -mondtam, és lenyeltem egy könnycseppet, mely épp kitörni készült. Magam sem tudtam, miért, miért törtek elő a könnyeim.

Rayan nem mozdult többet. Az ágy másik oldalán észrevettem egy széket. Szóval újra megkerültem az ágyat. És leültem a székre. Homlokomat az ágyra döntöttem, kezemet pedig a homlokom alá csúsztattam. A percek lassan peregtek. Ha Rayan megmozdult én is összerezzentem. Egyszer csak megfogta a kezem és én erre felemeltem a fejem. A szeme csukva volt és megszorította a kezem, arca eltorzult. Köhögni kezdett, de nem hangosan, megpróbálta elfojtani magában.

-Rayan! -mondtam ki hangosan, de a saját hangomra is összerezzentem. Rayan nem reagált. Hagynom kellett pihenni. Ahogy visszatettem a fejem a karomra a gondolataim cikázni kezdtek. Miért vagyok itt? Csak mert aggódom érte? Vagy mert hibásnak érzem magam? Távol kellene magam tartanom tőle. De nem megy. Olyan mint a fény. Vonz engem. Képtelen vagyok távol maradni tőle. Vajon ő is így érzi? Vagy csak megőrültem és kezdem azt hinni... hogy szerelmesek vagyunk egymásba? Nem! A szívem hevesen dobogott, a kérdések újra meg újra a fejemben cikáztak. Istenem! Mi lesz ebből? Ekkor valaki mögöttem benyitott.

-Rheya? -hallottam meg Clarissa suttogó hangját.

-Igen?

-Gyere ki egy kicsit, hoztam másik ruhát neked.

Mikor magamra pillantottam beláttam, hogy igaza van. Még mindig a Rayantól kapott ruhában ültem. Kár lett volna érte, ha tönkre megy. Lassan elengedtem Rayan kezét. A mosdóban átöltöztem majd újra visszamentem a szobába. Clary visszavitte a ruhámat és az egyéb cuccaimat a szobámba és megkérdezte hozza-e ide Skyt, de nemet mondtam. Majd megint magunkra maradtunk. Roving sem volt itt. Gondolom mikor Clary elment akkor osont ki mellette. A szél meglebbentette a hajam, ahogy betévedt a szobába. Felálltam és becsuktam az ablakot. Abban a pillanatban a nap eltűnt a szemem elől. Már lassan tavaszodott, mégis korán sötétedett. Ez az este viszont... Nem úgy alakult, mint gondoltam, de...

-Rheya...

-Rayan! -fordultam meg hirtelen.

Csak résnyire nyitotta ki a szemét. De azonnal vissza is csukta. Visszaültem a székre. A fejemet újra az ágyra hajtottam. És nemsoká elnyomott az álom. Akkor ébredtem meg, amikor az ajtó előtt valakik hangosan beszélgetni kezdtek. Felkaptam a fejem. Valaki ezután benyitott az ajtón. Nick Brown mereven állt előttem. Katonák is jöttek be mögötte. Egész pontosan két katona, majd Dilon is belépett. A hajnali derengésben az arca merev volt, és éreztem, hogy valami baj van.

-Te meg mit keresel itt?! -üvöltött rám Nick.

-Én... -kezdtem volna, de Dilon közbeszólt.

-Én hívtam ide.

-Hogy mit csináltál?! Hát mégis milyen barátja vagy a fiamnak?

Rayan arca megrándult. Nem akartam, hogy felébredjen.

-Kérem... uram.. ezt ne itt beszéljük meg.

De Nick nem értette, mire próbáltam utalni.

-Most azonnal tűnj el innen!

Indultam volna, de valaki megragadta a karomat. Meglepetten néztem Rayanra. Szeme most élénken ragyogott. De ahogy szememmel végigfutottam az arcán, láttam, hogy még nagyon gyenge. Mégis a karom majdnem megfájdult, ahogy szorított.

-Ne menj el! -nézett rám könyörgően. Annyira, hogy még a szívem is belesajdult.

-De el fog menni! -mondta Nick, majd megragadta a másik kezem.

Megdöbbentem. Mégis, Nick szemében valami olyasmi ült, ami most először megrémített. Gyűlölet sütött a szeméből. Megpróbáltam kihúzni a kezem Rayan szorításából, de ő nem engedett el. Nick most megrántott, mire Rayan elengedett. A két őr elkapott. Rayan felemelkedett, de arca fájdalmasan összerándult.

-Uram hagyja abba! -fakadt ki hirtelen Dilon.

-Őrség! -dörrent fel Nick hangja.

-Apám! Most hagyd abba! -ugrott fel Rayan. -Hagyd békén őket! Mégis mit akarsz? Hm? Azt, hogy szenvedjek?

-Pont ezt akarom megakadályozni. Ő nem maradhat itt. És nem is fog!

-Mégis mi a bajod vele?

-Nagyon jól tudod.

-Mindig el akartad venni azokat a közelemből, akiket a barátaimnak tekintettem! Rheya nem megy el!

Rayan egyenesen az őrökhöz ment és megragadta a kezem. Magához húzott.

-Nem engedem el! -nézett egyenesen és határozottan apja szemébe. -És nem érdekel mit gondolsz.

-Ám legyen, ha neked ez kell!! Őrök utánam!

Nick elment és én nem értettem mi volt ez az egész. De nem is volt nagyon időm gondolkodni rajta. Rayan sötéten maga elé bámult, a keze pedig még mindig az enyémbe nyugodott. Valami azt súgta, hogy nem érzi jól magát, de most nem csak fizikailag. Furcsa érzés járt át. Megszorítottam a kezét és egy hirtelen mozdulattal magamhoz húztam. Éreztem rajta, hogy meglepődött, mert kissé megfeszült, de nem érdekelt. Valahogy örültem. És valahogy az eszem nem tudta megakadályozni szívem hangjait. Rayan először nem ölelt vissza. Arcomat a pólójába fúrtam még jobban és ő is átkarolt. Ekkor villant belén hogy talán mégse kellene és kissé elengedtem, de ő még jobban szorítani kezdett és a fülembe súgta:

-Kérlek, maradjunk még így egy kicsit.

Egy idő után elengedett és csókot lehelt a homlokomra. Valamiért úgy éreztem szívesen így maradnék örökre. Persze nem lehetett. Rayan visszaült az ágyra. És én leültem mellé.

-Hogy érzed magad? -kérdeztem.

-Hát... Voltam már jobban is. Te mióta vagy itt?

-Öhm... -haboztam. Elmondjam? Vagy nem kéne?

-Csak nem egész éjjel itt voltál!? -kérdezte meglepetten.

-Én... de. Aggódtam.

Erre elmosolyodott. Meg akartam kérdezni mire gondol most, de meggondoltam magam. Nem számít. Megint köhögni kezdett.

-Vissza kellene feküdnöd. -mondtam.

-Egy feltétellel.

-Igen?

-Ne menj el innen semmiképp. Ha az apám jönne.. vagy bármi történne.. én...

Nem nézett rám, de értettem. Mégsem ígérhettem meg.

-Most pihenj. Ne gondolj semmire. Nem lesz semmi baj.

-De Rheya...

-Jól van. Megígérem, hogy nem megyek el. Most viszont aludj.

Rayan most olyan volt, mint egy engedelmes kisgyerek. Eltelt néhány óra. És Rayan békésen aludt.

*~*~*~*~*

Dilon

Az őrök megint járnak kelnek a folyosón. Persze végig kellett hallgatnom Nick litániáját arról, hogy milyen megbízhatatlan vagyok, távol kéne tartsam Rayant Rheyatól. Két őr beszélgetett nem messze tőlem és amikor meghallottam Rayan nevét megálltam.

-Igen én kell levigyem az altatót neki. Nick meghagyta, hogy semmi sem sikerülhet félre. -mondta az egyik őr.

-Húha. Nagyon el akarja távolítani ezt a lányt. -felelt a másik.

-Igen. És most egész jó módot talált rá.

-Hát ja, végül is Alek jó hírben áll a csajoknál. Csodálkoznék, ha a lány nem menne bele.

-Még ha nem is lenne benne, ilyen körülmények között nem lesz más választása.

Az őrök tovasétáltak én meg még egy pillanatig megdermedve álltam ott.

-A francba! Meg kell akadályoznom. De hogyan?

Végigrohantam a folyosón. A terv az volt, hogy kicserélem az altatót egy rövidebb ideig hatóra, hogy Nick azt higgye a terve bevált. A labor ajtaja előtt viszont kissé megtorpantam. Odabent senki nem volt, de az altató már elő volt készítve. Gyorsan beleszagoltam a pohárba. Menta tea volt benne, de az illata nem csak erről árulkodott. A kancsót viszont valaki az asztalon hagyta, melyben még gőzölgött a tea. Beleszagoltam abba is, de annak nem volt furcsa illata. Még jó, hogy amióta itt vagyok tanultam egy s mást a gyógynövényekről. Gyorsan kiöntöttem a pohár tartalmát, majd újratöltöttem. Amennyi az előző pohárban volt kb 4 órára ütötte volna ki Rayant. Ez viszont csak fél órára. Most már csak reménykednem kellett abban, hogy Rayan tudni fogja mit tegyünk