2. Rész

Rayan

Alig néhány pillanat kellett ahhoz, hogy mély álomba merüljön. A szívem majd kiugrott a helyéről. Ekkor eszembe jutottak Dilon szavai. "Egy fiúnak többet jelent, mint egy lánynak, ezt ne felejtsd el!" Most mégis.. ahogy magamhoz szorítottam, úgy éreztem, hogy talán... ő is... Ekkor megmozdult. Nem. Még mindig csak reménykedtem. Dilonnak igaza volt, ő nem egy tárgy. Nem lesz csak úgy az enyém. De egyvalamit tudtam. És most biztosabb voltam benne, mint bármikor máskor. Harcolni fogok érte. Vagy ha kell ellene.

Eljátszottam az egyik hajtincsével és hallgattam a békét magunk körül. Odakint, már a tücskök is megkezdték éjszakai nótájukat. A fáradság rám is, rám tört. És lassan erőt vett rajtam. Pedig nem akartam aludni. Most nem. De a szemeim lecsukódtak. És tudtam, hogy most végre szép álmok elé nézek, a sok szörnyűségen túl.

*~*~*~*~*

Rheya

Amikor megébredtem kissé megrémültem. Egy pillanatig nem értettem, hol vagyok és hogy ki az, aki átkarol. Majd beugrott minden. Felpillantottam Rayanra. Úgy tűnt ő is elaludt. És talán valami szépet álmodott. Mosolygott álmában, s ettől nekem is mosolyognom kellett. Óvatosan keltem fel nehogy felébredjen. Farkasaink is szorosan feküdtek egymás mellett. A kulacsom teljesen üres volt már és Rayané is. Gondoltam kimegyek egyet a patakhoz és teletöltöm.

Mikor kikúsztam a nyíláson a fény szinte elvakított. Nem kellett messze mennem. Bár a patakmeder széles volt, a patak feleakkora sem volt mint a meder. Viszont, ha sok eső esik errefelé, biztosan megnőtt. Ezért nem csodálkoztam ezen. A víz tisztának tűnt, de volt a zsákomba víz fertőtlenítő is. Dilon mindenre gondolt. Belemerítettem a vízbe a két kulcsot, mikor mozgolódást hallottam az üreg felől. Rayan rémült arccal ugrott ki onnan, én meg meglepődve meredtem rá. Mikor meglátott, hasonló kifejezés ült neki is a arcán. Majd elindult felém és mikor odaért hozzám, először csak a kezét emelte fel. Elakadt egy pillanatra a lélegzetem. Majd átölelt újra. A fejemben pedig újból érzelemvihar tört ki. Egy kép ugrott be Damiennel. Ahogy eltaszítom magamtól. De most... Nem tudtam ezt megtenni. Pedig egy részem ezt súgta. De egy másik tiltakozott. És én inkább erre hallgattam. Én is átöleltem őt. Arcomat a ruhájába fúrtam.

-Ne tűnj el így még egyszer. Mert azt nem bírnám ki. -suttogta Rayan.

-Nem fogok. -feleltem egy pillanatra se engedve el.

Majd mikor elengedett, úgy éreztem, mintha métereket zuhantam volna. Vissza a földre. Mintha elfeledtette volna velem a harcot. A harcot amiben a többiek valószínűleg mind életüket vesztették. A harcot melyet magammal vívtam. A harcot, amit Damiennel vívtam és Rayannal akartam vívni. És azt is, amit a szerelem ellen akartam vívni. Ezután már nem szóltunk Rayannal egymáshoz, csak hallgattuk a madárcsicsergést és az állatok neszezését. Estére viszont újra visszavonultunk. Cudar hideg volt odakint. Rayan átölelt, de a fogam néha még így is összekoccant. Majd Rayan egy kérdést tett fel melyen igazán meglepődtem.

-Gondolkoztam, és arra jutottam, hogy tartozok neked.

-Mért tartoznál? -kérdeztem.

-Mert megmentetted az életem. Nem is egyszer.

-Na de.. -szóltam közbe.

-Kérlek, hadd fejezzem be!

Sóhajtottam, de bólintottam.

-Szeretném, ha kérnél tőlem valamit. Bármit is akarsz én azt teljesítem. Már persze, ha lehetséges dolgot kérsz.

-Bármit?

-Bármit.

-Akkor 1 napot kérek. A parkban.

Rayan tekintetét éreztem magamon, ezért a szemébe néztem. Majd elmosolyodott.

-Mi van?

-Semmi.. Csak nem erre számítottam.

-Hát mire?

-Nem olyan lány vagy mint a többiek. Akinek utoljára ezt, vagyis hasonlót mondtam, az egy dalt kért. Azt gondoltam, te is, vagy ezt, vagy valami csajos kacatot kérsz. De gondolhattam volna, hogy te nem ezt fogod.

-Semmire nem vágyom. Csak egy kis nyugalomra. És levegőre. De nem muszáj megtenned. Ha félsz, hogy elszökök, vagy valami...

-Nem! Megtartom a szavam! Mellesleg, ha elszöksz, akkor legalább lesz oka az apámnak kinyírni.

Sóhajtottam. Erre most nem tudtam mit mondani, pedig lehet, hogy kellett volna. A hideg borzasztóan rázta mindenemet. Rayan is csúnyán felköhögött. Majd jobban magához szorított.

-Rayan... -kezdtem majd felemeltem a kezem és a homlokára tettem. Tűz forró volt. De ő csak tovább szorított. -Rayan! Neked lázad van.

-Nem számít. -mondta, de megint rátört a köhögés.

Ennek nem lesz jó vége. -gondoltam. Odakint hatalmasat dörrent az ég és eleredt az eső. Egyre hidegebb lett és én egyre jobban aggódtam Rayan miatt. Elővettem újra a táskámat. Sok minden volt benne, de semmi hasznosat sem találtam a kis fiolán kívül. Az jutott eszembe, hogy Dilon igazán adhatott volna valami tippet, hogy nyílt sebeken kívül ez még mire jó. Majd egyszer csak egy levelet is találtam. Felnéztem Rayanra, de ő nem figyelt rám. Szemét becsukta, de karja továbbra is szorított. Kinyitottam a levelet.

Kedves Rheya!

Rayan az utóbbi időben nagyon sok nehézségen ment keresztül. Tudom, hogy te megérted. És talán még nem tudod, de sokat jelentesz neki. És ha majd számíthat rád, az még többet fog. Lehet, hogy egy nap utálni fog ezért a levélért, de talán valamikor hálás is lesz. A fiola, amit a táskádban találsz, mindenre jó bármi bajotok is lesz. Ha megsérültök, vagy bármi is történik, ez segíthet. Azért nem Rayanhoz tettem, mert tudtam ő úgyse használná, vagy ha igen, neked segítene csak vele. Többet viszont sajna nem tudtam szerezni. Ha kell használd az egész üveget. Ha mondjuk valami súlyos dolog történik. Tudom, hogy jól fogod használni. Mentsd meg őt! Vagy ha kell védd is meg. Szüksége van rád. Nagyobb mint hinnéd.Vigyázzatok egymásra!

Dilon.

Komolyan az első dolog, amit tenni fogok, ha visszaérünk, hogy Dilon nyakába ugrok. Újra Rayanra néztem a levelet pedig visszadugtam a táskám mélyére. Viszont nem lett teljes jókedvem. Főleg miután Rayanra néztem újra. Az arca sápadtabb volt mint valaha. A szemét ezután se nyitotta ki. Én pedig megpróbáltam megfordulni. Nehezen ment Rayan nehezebbnek bizonyult, mint gondoltam. Ekkor viszont megijedtem. Most figyeltem fel igazán arra, hogy nehezen lélegzik.

-Rayan! Rayan, ébredj! Kérlek Rayan...

Rayan résnyire kinyitotta a szemét.

-Rheya.. -nyögte.

-Istenem! -elővettem a fiolát.

-Ne... tedd. Még... szükséged lehet... rá.

A kezem a nyaka alá csúsztattam. Ő megint köhögött. Cselekednem kellett.

-Rád van szükségem. -mondtam. -Ahogy neked is rám.

A tekintete ekkor mintha kissé megenyhült volna. Száját viszont még mindig összeszorította. Végigsimítottam a homlokán. Egyre jobban felment a láza.

-Rayan kérlek... -nem reagált.

A kezem az ajkaira vándorolt. Rayan összeráncolta a homlokát. Majd megint köhögni kezdett és nekem itt volt az alkalmam, hogy a torkába töltsem a folyadékot. Amit ki is használtam. Rajan hatalmasat sóhajtott. Órák teltek el néma csendben anélkül, hogy megmozdultunk volna. Rayan kis idő múlva elaludt. És néhány óra múlva a nap is előbújt éjszakai rejtekhelyéről. Nehéz szívvel hagytam Rayant magára. De muszáj volt szétnéznem odakint. Már két hét telt el azóta, hogy otthon voltunk. És három napja voltam Rayannal úgy, hogy még jele sem volt annak, hogy keresnének minket. Az erdő csendesnek tűnt. Sky velem jött miután Rayan farkasát ott hagytuk vele. Rájöttem viszont, hogy még a nevét se tudom. De per pillanat nem ez foglalkoztatott. Szét néztem mindenhol. Majd egyszer csak kiértem a síkságra. A lélegzetem is elakadt az emlékek úgy törtek fel belőlem. Több százan halhattak meg itt. És valószínű, hogy így is volt. Ám ekkor egy helikopter zaját hallottam. Mielőtt kiléptem volna a fák közül jobban szemügyre vettem. Mikor megláttam a logót, a hatalmas farkasfejet azt hittem a szívem kiugrik a helyéről. Kirohantam a síkságra és mindkét karomat lóbálva jeleztem, hogy hol vagyok. A gép néhány percen belül leszállt. Dilon kiugrott belőle még néhány fegyveressel.

-Rheya! -kiáltott fel majd átölelt. -Na de hol van Rayan?

-Ő nagyon rosszul van. Gyorsan, segítenetek kell!

-Mutasd merre?

Visszafutottam az erdőbe a patakmederhez. És bemásztam a lyukon. Dilon követett, de a lyukon már nem jött utánam.

-Rheya! Én nem férnék be! Itt megvárlak.

Csakhogy amikor bemásztam Rayan továbbra sem reagált. Mikor szóltam hozzá, vagy megráztam, annak csupán annyi lett a következménye, hogy felnyögött.

-Dilon! Nem tudom kivinni! Nincs magánál!

-Gyere ki! Bemegyek én.

Helyet cseréltünk és Dilon kiráncigálta Rayant. Majd egészen a helikopterig cipelték két őrrel. Én körülbelül odáig jutottam, hogy a helikopterig a saját lábamon jussak. Majd mindenre sötétség borult.