Első részlet

Rheya

Néhány nap elteltével úgy tűnt mindenki megőrült. A gyakorlópályákat rengeteg fiatal foglalta el. Minden megtelt fegyverek dörgésével. A rosszullét fogott el valahányszor le kellett mennem oda. Dilon türelmes volt velem, de sokszor láttam mély aggodalmakat az arcán. Nem akartam harcolni. Nem volt miért harcolnom. Itt volt okom erre a napokban, ki akartam jutni innen. De most, hogy erre nem láttam esélyt a harckedvem is elszállt.

-Neked meg mi a bajod? -kérdezte Dilon a harctéren, mikor látta, hogy különösen pocsék hangulatba vagyok.

-Semmi. -mondtam neki mogorván.

-Nem úgy nézel ki.

-Csak szeretném, ha végre békén hagynának!

-Sajnálom, de ezt nem tehetem. Mert Nick sem fog békén hagyni téged. És az ellenségeink sem.

-Kik ők tulajdonképpen?

-Sajnálom, de nem mondhatok semmit.

-Egyszerűen nem értem ezt az egészet, ha nem mondtok semmit, honnan tudjam, hogy megbízhatok bennetek?

-Akármit mondanék, úgysem bíznál bennünk. Hiszen akkor nem próbáltál volna meg megszökni.

-Te miért maradtál itt?

-Mert ez a hely azért van, hogy megvédjem a családomat, a barátaimat és mindenkit, akit szeretek. És a várost melyben felnőttem.

-Szóval el akarják pusztítani a várost?

-Nem kifejezetten, de az lenne a vége.

-És honnan vagy ebben olyan biztos?

-Hadd kérdezzek most én valamit. Van itt vagy a városban valakid akit szeretsz? Akárki. Család, barát, rokon, ismerős?

-Vannak, igen.

-És mit tennél, ha veszély fenyegetné őket?

-Megvédeném őket.

-Itt mindenki azt teszi. A Szövetség is ezt a célt szolgálja. Habár ezt sokan nem tudják, vagy nem akarják elismerni. Mi csak védekezünk. Sosem támadtunk meg senkit. És ezt a saját szememmel láttam.

Talán igaza van. Eldördült a kezemben a fegyver. Most is megremegtem, de a golyó célba talált.

-Szép volt.

-Választ adtál a problémámra.

-Ennek örülök.

Ahogy elnéztem Dilont, ahogy viselkedett másokkal, igen közvetlen és szimpatikus egyén volt. És kezdtem úgy érezni, hogy talán én is megtalálom itt a helyem. Biztos voltam abban, hogy ő igazat mond nekem, de attól már tartottam, hogy talán téved. Hirtelen olyan érzésem támadt mintha valaki figyelne. De Dilon már elment és mások most nem voltak a harctéren. Mégis furcsa érzésem volt.

*~*~*~*~*

Rayan

Gyorsan visszaugrottam az oszlop mögé és reméltem, hogy nem látott meg. Dilon mosolyogva jelent meg az ajtóban.

-Ha ezt csinálod előbb, vagy utóbb le fogsz bukni.

-Mit akarsz? -kérdeztem, mire Dilon arca elkomolyodott.

-Aggódom. Azért a lányért. Meg miattad is, most már kettőtökért.

-Miért?

-Miatta azért, mert ha ő a harctérre kerül ölni biztos nem fog. És ez még a vesztét okozhatja. Meg a tiedet is. Ha tényleg meg akarod menteni. Részben meg miattad, mert félsz.

-Én nem félek. Csak aggódom, mi lesz ha...

-Ha nem hallgatnak rád, mert hallottad, hogy lázadoznak az ellen, hogy te vezesd őket. Tudom, én is hallottam. És félsz, hogy valamit elveszítesz, ami még nem is a tiéd.

-Ő teljesen más mint a többiek. Valamiért... vonz engem. Szeretnék harcolni érte és megvédeni. Pedig csak egyszer láttam.

-Hm... "Én nem hiszek a szerelem első látásra" c. mondatban.

-Eddig én se hittem.

-Túlzottan jól ismerlek. És épp ezért remélem, hogy amit most a szemedben látok az hamar elmúlik.

-Míly kedves szavak a legjobb barátomtól.

-Mindkettőtök érdekében. Az apád nem fogja hagyni még ha ez a lány akár beléd is szeret ellenségek maradtok.

-Várj! Hogy értetted azt, hogy még ha belém is szeret?

-Eddig soha nem kellett küzdened semmiért. De őt nem fogod csak úgy megkapni. Ő nem egy tárgy Rayan. Ő egy lázadó. Aki harcol. Folyamatosan, mások ellen. De nem fizikailag. Ő magát védi. Most már szinte biztos vagyok benne, hogy azzal a fiúval semmi sem volt. Még tőlem is távolságot tart, pedig nem adtam rá okot. A többi fiútól meg még inkább. Szóval nem lennék a helyedben.

-Ha kell hát harcolok érte. Most lesz alkalmam is rá. Megvédem őt.

*~*~*~*~*

Rheya

Még néhány nap eltelt. Lassan már nem számoltam a napokat. Dilon szerint egyre ügyesebben harcoltam. Végig olyanokra gondoltam, akiket szeretek. Damien, Roxan, Scott, apa és anya. Legalább Roxant és Scottot biztonságba tudhattam egy darabig. Őket, mivel nem volt farkasuk nem küldték háborúba, ehelyett más munkákat végeztek. Damien, talán harcolhatott volna. Ő is lejárt edzeni, akár a többiek. De valamiért úgy éreztem eltávolodtunk kissé egymástól. Vagyis inkább én tőle. Valamiért feszélyezett a társasága. Nem értettem mi változott meg, de tudtam, hogy ez belőlem ered. Mert nem akartam olyan lány lenni mint a többiek. Azt szerettem volna, ha valakinek harcolnia kell értem. Nem akartam, hogy könnyen kapható legyek mint mások. És ha ő lesz az, aki harcolni fog, talán igazán megszeretem. A hirtelen fellángolások eltűntek belőlem. Olyasvalakire vágytam, aki nem mond le rólam, aki mellett biztonságban érzem magam, és aki megért. Damien jelenleg egyik sem volt ezek közül. Hagyta, hogy eltávolodjak tőle. És most úgy tűnt, hogy ez szép lassan megvalósul.

A harctér felé tartottam ismét. Dilon megint csak más volt. Rá tudtam számítani, és azt is tudtam, hogy ő sem úgy néz rám. Inkább tényleg csak mint barát. Megnevettetett ha rossz kedvemben voltam, aztán továbbment, majd visszatért és újra elment. Nem hiányzott különösebben, de mindig segitett, amikor mégis éppen itt volt.

-Szerintem íjász csapatba fogsz kerülni. Az megy a legjobban.

-Miért nem lőfegyverrel harcolunk?

-Mert ezek nem egyszerű nyilak. A legtöbb robban, de van amelyikbe ragasztó anyag van, hogy az ellenség ne tudjon elmenekülni a kardforgatóktól. A kardokon pedig több penge is elhelyezkedik, s ha lőfegyver nem marad akkor az is jobb mint a semmi. Sokszor közelharcban kell küzdeni, ez lehet, hogy most sem lesz másképp. Emellett, a fegyvereink sajna nem elég jók. Ezek új fejlesztések a régebbieket ellopta az ellenségeink vezetője. Szóval sajnos ezek nem túl hatékonyak.

-Szóval ezért "raboltok" el egyre több fiatalt. Kell a túlerő.

-És még így sem vagyunk elegen. Rengetegen dolgoznak azon, hogy megtalálják az ellenség táborát, de ez még nem sikerült. Ha ez sikerülne le tudnánk állítani a támadásokat.

-És hol dolgoznak ők?

-Gyere velem.

Dilon felvezetett a harmadik emeletére az épületnek.

-Itt vannak a komputerek. Rengeteg hacker próbálja feltörni a védelmi gátját az ellenségnek, de még nem sikerült. Ő itt az egyik barátom, Dastin. Az egyik legjobb hackerünk. És a farkasa Darkblue.

-Szia! -köszönt felém fordulva egy barna hajú srác, sötétkék szemekkel.

-Szia az én nevem Rheya Reeves. Ő pedig itt Sky.

-Ó igen, hallottam már rólad, sőt láttalak is.

-Tényleg? Hol?

-A biztonsági kamerák felvételén. Te akartál megszöki néhány hete, nemde?

-Igen az én voltam.

-Csúcs! És majdnem sikerült. Csakhogy innen nem lehet megszökni.

-Igen már rájöttem. Úgyhogy nem is próbálkozok újra. -vigyorogtam rá.

-Kár. Én mindenesetre jól szórakoztam.

Elnevettem magam.

-Azt meghiszem.

Ekkor valami villogni kezdett Dastin gépén.

-Oh! Bocsássatok meg, de egy- két dolgot még el kell intéznem. -mondta és ezzel felpattant. -Majd még úgyis látjuk egymást.

-Persze, örülök, hogy találkoztunk.

-Én is. Na Cio.

Ezzel el is rohant a vörösesbarna farkasával együtt, én meg szájtátva nézelődtem tovább. Rengeteg monitor volt egyetlen hatalmas teremben.

-Látom tetszik, csak ne nézegesd sokáig a monitorokat, mert megfájdul a szemed.

-És nekik hogyhogy nem? -kérdeztem a többiekre mutatva.

-Speciális kontaktlencséket használnak amik megakadályozzák, hogy a szemük kárt szenvedjen. Vannak, akik egész nap itt pörögnek.

-Én nem tudnék annyit itt lenni, de azért lenyűgöző.

-Hát szerintem is az.

Ezután Dilon elkísért a szobámig. Magamra zártam az ajtót, és lefeküdtem. Valamiért olyan érzésem volt, hogy másnap hosszú napom lesz. Nem csalódtam.

Reggel....

Amikor kiléptem az ajtómon hatalmad tömeggel találtam szembe magam. Mindenki beszélgetett, sokan elrohantak mellettem.

-Mi a fene történt? -kérdeztem, de senki sem hallotta. Legalábbis látszólag.

-Semmi különös. -felelte mögöttem egy férfihang. -Csak kirakták a halállistát.

Megpördültem. Mögöttem a falnak támaszkodva keresztbe tett lábakkal egy hosszabb hajú fiú állt. Szeme fekete volt, hajába világos zöldeskék tincsek voltak festve. Jobb szemöldöke felett pedig egy kevésbé feltűnő heg volt. Tetőtől talpig végigmértük egymást. Valami nem tetszett nekem ebben a srácban. Farkasa szintén baj jóslóan komor és sötét volt.

-Mi az a halállista? -kérdeztem óvatosan.

-Újjonc vagy, mi?

Nem feleltem.

-Ismerősnek tűnsz, te vagy a lázadó, igaz?

-Nem vagyok lázadó. De abban igazad van, hogy egyszer megpróbáltam már megszökni.

-Hm. Gyere velem! Először megmutatom a halállistát.

Elindult a folyosón abba az irányba, ahová az előbb néhány srác és lány rohant. A folyosó végén még nagyobb tömeg állt. Sokan összekaptak, kiáltoztak, veszekedtek. A falra tényleg valamiféle lista volt kiakasztva. Elolvastam amit a tetejére írtak:

-A háborúban szereplők listája. -szememmel végigfutottam a listát. Magamat nem kellett sokáig keresnem, ahogy Rayan nevét sem. Damien nem volt rajta, és Dilon sem. Kissé megnyugodtam.

Amikor megfordultam a srác, aki itt volt, már eltűnt. Elkezdtem magam átverekedni a tömegen. Egyszer csak megpillantottam Rayant, aki épp Dilonnal beszélt. Rayan csüggedtnek látszott. De nagyon. Aztán rám nézett. Egy darabig csak nézett, mire Dilon is felfigyelt. Aztán Rayan hirtelen hátat fordított és elment. Dilon is csak egy percig tétovázott majd utánaeredt. Én pedig visszamentem és még sokáig Rayan furcsa arckifejezése járt a fejemben.