„Az Umbrius család rettegett fekete harcosai, más néven a "Sötét Légió", Noxoria legsötétebb és legkivételesebb harcosai közé tartoznak. A család évszázadok óta tartja fenn ezt az elit alakulatot, amelynek tagjai az erődítmény legmélyebb és legsötétebb részein edződnek, ahová a fény sosem hatol be. A fekete harcosok kiválasztása rendkívül szigorú és könyörtelen. Csak a legelszántabbak és legerősebbek élhetik túl az erőpróbákat, melyek során a fizikai erőnlét mellett a mentális kitartás is kulcsfontosságú. A kiválasztottak éveken át tartó edzésen vesznek részt, amely során elsajátítják a sötétség mágiáját és a különleges harci technikákat. A fekete harcosok megjelenése félelmet keltő és egyben lenyűgöző. Fekete páncélzatuk, amelyet sötét mágiával erősítettek meg, tökéletesen illeszkedik testükhöz, így biztosítva a maximális mozgékonyságot és védelmet. Páncéljukat gyakran díszítik az Umbrius család ősi szimbólumai és rúnái. Fegyverzetük szintén fekete, gyakran mérgezett pengékkel és sötétmágikus hatásokkal. A fekete harcosok lojalitása megkérdőjelezhetetlen. Az Umbrius család iránti hűségük és elkötelezettségük határtalan, és bármilyen áldozatra készek, hogy megvédjék családjukat."

„Claec Nocturnius, az Éjszaka Hercege, a Nocturnius család büszkesége és Noxoria népének egyik legkedveltebb alakja. Claec megjelenése lenyűgöző és magával ragadó. Magas, izmos alakja már önmagában tiszteletet parancsoló, míg arcának markáns vonásai, mélyen ülő indigókék szemei és éjfekete haja az éjszaka misztikumát tükrözik. Széles vállaival és határozott tartásával mindig magabiztosan lép fel, ami még inkább kihangsúlyozza karizmatikus személyiségét. Claec nemcsak jóképű és vonzó, hanem rendkívül segítőkész és empatikus is. Gyakran látni őt a nép között, amint meghallgatja a lakosok gondjait és problémáit. Képes mélyen együtt érezni másokkal, amit anyja, Vespera királyné telepatikus és érzelemolvasó képességeinek köszönhet. Ez az adottság lehetővé teszi számára, hogy a legapróbb érzelmi rezdüléseket is megérezze, és ennek megfelelően segítse a rászorulókat. Claec örökölte apja, Lysander király éjszakai erejét is, ami lehetővé teszi számára, hogy az éjszaka uralkodójaként irányítsa a csillagokat, a holdat és a sötétséget. Claec Nocturnius, az Éjszaka Hercege, így nemcsak külső megjelenésével és hatalmával, hanem kedvességével és segítőkészségével is kiemelkedik. Ő a Nocturnius család és Noxoria büszkesége, aki méltán viseli az éjszaka urának címét, és akit a nép tisztelettel és szeretettel övez."

- Részletek Noxoria krónikáiból, írta: Alistair Galeron királyi krónikás

„Delaney Umbrius hercegnő neve már fiatal korában hírhedtté vált a sötétség erőivel való kapcsolatáról, a tarosi csatában. A csata, amely során az ártatlan ellenséges sereget elnyelte a sötétség, nem csupán a város pusztulását, hanem Delaney nevét is megpecsételte. A csata következtében, amelyben Delaney egyedül a saját sötétséggével győzte le az ellenfeleket, megszerezte a "Sötét Dac" nevet. Ez a név nem csupán a harc során tanúsított kegyetlen hatalomra utalt, hanem a fiatal hercegnő elszántságára és határozottságára is, ahogy saját hatalmát nem kímélve, teljes mértékben kiaknázta a sötétséget. A "Sötét Dac" név ma már nem csupán egy cím, hanem egy hírhedt jelző, ami Delaney Umbrius személyiségével és a sötétség erejével való kapcsolatával összefonódik."

- Részlet Elyan Thornetól, a Sötét Krónikák Írnokától

Hét évvel korábban:

Claec herceg mindig is úgy gondolta, hogy az éjszaka gyermekének lenni kiváltságos dolog. Hiszen megannyi képesség létezik a világon, mégis, az éjszaka a legszebb s legtitokzatosabb mind közül. Ő maga örökölte apja, Lysander király képességeit. Meg tudta idézni az éjszakai fényeket, ugyanakkor uralta a sötétséget is. Ez nem sok mindenkiről volt elmondható Noxoria birodalmában. Még a testvérei, Deneb és Esmeray is csak egy-egy részt örököltek az éjszakából, nem az egészet. A sötétség jó, tanította neki az apja, amíg vegyül bele csillagfény. Amíg a hold mutatja az utat odafent, amíg az északi fény átszeli az eget. A nyers sötétség veszélyes. Azt az Umbrius család képviseli Umbrafellben. A Nocturnius család és követői az éjszaka fényeit imádják. Claec kicsinyesnek gondolta ezt a fajta mentalitást. Már betöltötte a 19. életévét, hivatalosan is ő a koronaherceg és felütötte a fejét egy gondolat, miszerint nem lenne-e érdemes újra egyesíteni Noxoriát. Ha nem létezne többé két oldal, csupán egy. Ha az umbryxok nem egy hegy gyomrában élnének, távol minden élettől és melegségtől, hanem esélyt kapnának egy jobb életre, akár itt a fővárosban, Noctarában. Hiszen az éjszaka nem lenne a sötétség nélkül, ezt mindenkinek be kellene látnia. Mégsem mert még soha előhozakodni ezzel az ötlettel. Gondolatai közül keresztanya viharos érkezése rázta fel.

- Késtem? - vetette le magát Medora a számára fenntartott székre. Mióta Claec elég idős, mint koronaherceg ő is köteles részt venni minden tárgyaláson. Édesanyja, Vespera királyné mellett tartották fent neki a hercegi trónt.

- Csak a szokásos módon. - kacsintott rá cinkosan Medorára Vespera. Legjobb barátnők, attól a pillanattól fogva, hogy a királyné és a hercegnő először találkoztak. Merthogy Medora egy hercegnő volt, méghozzá egy umbryx hercegnő. Csakhogy családjával ellentétben ő nem szándékozott Umbrafellben élni, így sikerült kiverekednie onnan és most Noctarában él, mint a Nocturniusok és az Umbriusok közötti kapcsolatfenntartó. Ritka, hogy egy ilyen kapcsolat kialakult a két család között, de Medora még csak nem is birtokolja a sötétség erejét. Ezért is vetette meg a családja őt mindig is.

- Milyen hírekért hívtál minket ide Med? - becézte Altair, aki a csillagőrzők szárnyas harcosainak volt a parancsnoka, s egyben Claec nagybátyja.

- Morvan meghalt. - jelentette ki egyszerűen. Az asztalnál ülők álla leszakadt a helyükről. Morvan volt az Umbrius ház feje. A legerősebb sötétségvarázsló, aki valaha is élt. Szilárd volt a hatalma és megkérdőjelezhetetlen az ereje.

- Hogyan? Mikor? - faggatózott Lysander. A legkevésbé nem hiányzott most semmiféle konfliktus az umbryxokkal.

- Tegnap éjjel valamikor. Ma reggel találták meg holtan. Se seb, se méreg, semmi, ami utalna arra, hogyan halt meg. Mintha kiszállt volna belőle az élet. - magyarázta Medora.

- Az kizárt! - rázta meg a fejét Thalira, Altair felesége és Vespera nővére. - Az a rohadék erősebb volt, mint bárki, aki korábban kormányozta Umbrafellt. Nem rogyhatott csak úgy össze és halhatott meg!

- Képes lennél megvizsgálni a túlvilági energiáit? - vonta fel a szemöldökét a király. - Hátha többet fogunk tudni. - Thalira csak bólintott. Ő maga képes volt kommunikálni a holtakkal, de azt csak a legvégső esetben tette. Leginkább a túlvilági energiák áramlásának vizsgálatában volt járatos.

- Nem tűnsz túl megrendültnek Medora. - szólt Vespera a barátnőjéhez. – Mégiscsak az apád volt. - a hercegnő erre csak hahotázott egyet, majd átvetette aranyszín haját a másik vállára.

- Thalira mondta jól. Egy rohadék volt. - kortyolt bele a borába.

- Ki lesz most Umbrafell ura? - szólalt fel végre Claec is, miután alább hagyott a teljes sokk.

- Medorának kéne lennie. Ő Morvan egyetlen gyermeke! - csattant fel a királyné.

- Medorának nincs birtokában a sötétség ereje, valamint ő nő. Az umbryxokat csak férfi irányíthatja. - mondta a király.

- Bigott egy hozzáállás. - zsörtölődött Vespera.

- Az örökös kérdésével ne fáradjatok! Már meg van a válasz. - vette magához a szót a hercegnő. - Nerion pont most koronáztatja meg magát apám koronájával.

- Erelda férje? - pislogott nagyokat Altair. - Hiszen ő nem is Umbrius!

- De Erelda az. Meglepő módon, annak ellenére, hogy nő, elég sok sötétséget birtokol. Van egy rakás gyerekük. Névileg bár társuralkodók lesznek, mind tudjuk, hogy Nerion fog kormányozni Umbrafellben. - mondta Medora. – Ő volt apám kedvenc ölebe. - tette hozzá.

Erelda hercegnő Morvan csatában elesett fivérének leánya, így tehát jogosult az örökségre. Ugyanakkor az Umbrius családban a nők mit sem számítanak. A legtöbbjük nem is rendelkezik a sötétség erejével, ha mégis, mint Erelda, azt kapós kérőhöz adják, hogy minél több örököst szüljön, akik jobb esetben fiúk lesznek, még jobb esetben öröklik a családi mágiát. A nők azóta nem számítanak másnak, mint tenyészkancának, hogy Nyxaros istenség legyőzte Umbra istennőt.

- Nerion egy fikarcnyit sem lesz jobb, mint Morvan. - csattogtatta a fogait Thalira.

- Van jobb hírem is. - folytatta tovább Medora. - Mivel Morvan volt a sötét katonák parancsnoka, így az a pozíció is megüresedett. Csakhogy Nerion azt nem veheti át, mivel nem tud sötétséget varázsolni. Ha Shade lesz az új parancsnok, akkor rábasztunk.

- Shade nem lehet parancsnok! Bár birtokolja a sötétséget, ő nem Umbrius. - érvelt a királyné.

- Ha feleségül veszi Erelda lányát, már pikk-pakk az lesz. Akárcsak Nerion. - mondta Thalira.

- Delaney nem fog feleségül menni hozzá! - ágált Medora.

- Mind tudjuk, hogy ez lett volna apád álma. Ha a két fiatal egybe kel, a sötét katonák megállíthatatlanok lesznek. - idegeskedett a király.

- Delaney nem fog hozzá menni, mert ő maga indult a parancsnoki címért. - nos, ha eddig a meghökkentség uralkodott a tárgyalóteremben, akkor a mostani helyzetre nem igazán vannak szavak...

- Esélytelen, hogy egy lány kormányozza a sereget. 18 éves! Az umbryxok erre nemet fognak mondani. - ingatta a fejét Altair.

- Az umbryxok jelenleg kétségbe vannak esve. Delaney vérbeli Umbrius. Az egyetlen nő, Umbra istennő óta, aki női ágon ilyen magas szinten űzi a sötétség erejét. Emlékeztek, hogy három évvel ezelőtt mit tett Tarosban nem? - vonta fel mindenttudóan a szemöldökét.

Persze, hogy mindenki emlékszik. Delaney Umbrius akkor írta be magát a történelemkönyvekbe. Nem volt több 15 évesnél és csak az erejére hagyatkozva leigázott egy több ezer fős sereget Tarosban, hogy az Umbrius család visszaszerezhesse több évszázada elvesztett területeit a betolakodóktól. Akkor kapta meg a sötét dac nevet. Amit azóta sokan félnek. Helyesen. Claec nem is értette, hogy lehet ekkora erő birtokában lenni, amit csak pusztításra használ fel az ember. Agyalt. Gondolkodott. Nem akart némán ülni a tanács előtt, cselekedni akart, segíteni a királyságon, a családján, hogy elkerüljenek egy újabb háborút a két család között. Aztán bevillant. Egy ötlet, ami zseniális lenne, egy ötlet, ami egyesítené a két családot, egy ötlet, amivel végre bizonyíthat. Így hát felállt, lesimította az öltözékét és megköszörülte a torkát.

- Mi lenne, ha én indulnék a parancsnoki címért? - kérdezte. Minden szem rá szegeződött. A korábbi magabiztossága meginogni látszott egy pillanatra, de gyorsan elhessegette az idegességet. Hiszen nem volt már gyerek! Az öccse Deneb már több éve nem él idehaza, mindenféle kiképzéseken vesz részt távoli birodalmakban. Ő pedig csak ül itt, ennél az asztalnál minden áldott nap, cselekvőképtelenül. Megelégelte. Ő a koronaherceg, egy nap ő lesz a király. Ideje, hogy dolgozzon a királyságáért.

- Ugye nem gondolod komolyan? - kérdezte elsápadva az édesanyja.

- Dehogynem. Hiszen én magam is birtoklom a sötétséget. Ha nem is a nyers formáját, de az éjszaka az ereimben folyik. Nyxaros istenség legyőzte az áruló Umbrát ezer évvel ezelőtt. Elvette tőle az erejét, hogy megmentse a népét. Így Umbra ereje bennünk is bennünk van. - magyarázta a herceg.

- Ezt az umbryxok előtt inkább ne hangoztasd! - dorgálta az apja.

- De ez az igazság! Ugyanúgy az ő hercegük is vagyok. Jogom van megpróbálni. - erősködött Claec.

- Soha nem uralkodott még Nocturnius Umbrafellben. - villant kihívóan a király tekintete. Claec azonban nem hunyászkodott meg. Már kisgyermek korában eltanult az apjától minden királyi mimikát, amit csak lehetett.

- Nem is uralkodni akarok. Csupán csak tenni azért, hogy a sötét katonák ne vonuljanak ellenünk. - magyarázta. - Tenni valamit azért, hogy ez az ezeréves viszály végre csillapodjon.

- Tulajdonképpen nem rossz ötlet. - kortyolt bele újra a borába Medora. - Felrázná az umbrafelli életet, az biztos.

- Nem fognak elfogadni téged. A hercegük vagy igen, de ez soha nem gátolta meg őket abban, hogy semmibe vegyék a királyi családot. A szerződés érvényében meg is tehetik. - magyarázta a királyné. - Mégis mit forgatsz a fejedben? - kérdezte a telepatikus képességein keresztül. A királyné ugyanis telepata volt. Képes volt gondolatok révén kommunikálni, belelátni az emberek fejébe, érzékelni az érzelmeiket. Ezt a képességet mindkét fia örökölte.

- Mássz ki a fejemből, anyám! - vágott vissza a herceg. - Ti magatok is harcoltatok 22 évvel ezelőtt Noxoriáért. - emlékeztette a jelenlevőket a születése előtt kirobbant csillaghullás háborúra. - Egy nap én fogok a trónon ülni! Hadd tegyem meg ezt.

- Le fognak mészárolni! - csapott az asztalra a királyné. - Nem, erről szó sem lehet.

- Meg tudom védeni magamat! - válaszolt a herceg ugyan olyan vehemenciával. Idegesen beletúrt éjkék hajába. – Minden téren a lehető legjobb kiképzést kaptam. Ha egy sereget nem tudok elvezetni, hogy uralok majd egy egész birodalmat?

- Az nem egy akármilyen sereg! - sziszegte a királyné. - Te vagy a koronaherceg! Nem kockáztathatod az életedet.

- Ezért ülök itt ennél az asztalnál évek óta tétlenül, míg az öcsém kedvére rohangálhatja körbe a birodalmakat! - dühöngött Claec.

- Tényleg ezt akarod? - ráncolta a homlokát a király.

- Igen. Képes vagyok rá! Megszerzem magunknak a sötét katonákat, apám. - határozta el a herceg. Apja szemében büszkeség és elégedettség csillant fia elszántsága láttán. Claec ettől csak még jobban kihúzta magát.

- Medora? Mi a véleményed? - pillantott a király a szövetségesére.

- Kétségtelen, hogy botrányosnak fogják találni, de nem mernének ellenünk fordulni. Nem tennének kárt a hercegben. Az viszont egyértelmű, hogy mindent megtesznek majd, ne kaphasd meg a címet, Claec. Főleg Delaney. Ha képes volt szembe menni a hagyományokkal és magának követelni a parancsnoki címet, biztosan nagyon akarja. Veszélyes. Morvan keze alatt nevelkedett, ne feledd. - keresztanyja cinkos mosolyra húzta a száját. - Megüzenem Castornak! - pattant fel.

- Medora! - kiáltott dühödten utána a királyné, a hercegnő azonban már messze járt.

- Amint megkapjuk a választ Castortól, már tervezhetünk. - mondta Lysander. Claec boldog volt. Elégedett. Elszánt. Tény, hogy a sötét dac okoz majd némi problémát, de még nem tudják, az éjszaka hercege mi mindenre képes.

Delaney Umbrius, a rettegett sötét dac, hercegnő és katona volt, bár koronájától már hat éve megszabadult. A sötét légióban senkit nem érdekelt, hogy milyen származású az illető. Persze, a hierarchia megvolt, de hogy egy vérbeli umbryx hercegnő a hadsereget erősítse... Na arra sosem volt még példa. Így Delaney megtanulta elengedni azt az énét, ami a királyi, sőt, isteni vérét szólította. Ő itt nem volt más, csak egy katona, aki teljesíti a parancsnoka utasításait. Mit sem számított, hogy legkeményebb kiképzést kapta, hogy be tudja hozni a lemaradását. A legtöbben már születésüktől fogva itt nevelkednek és mire stabilan járni tudnak, már megtanulják az alapvető védekezési és támadási mechanizmusokat. Delaney 12 éves volt, amikor felbukkant benne az erő. Akkor jött meg az első vérzései is, az apja ezért egyből ki is akarta házasítani. Az ifjú hercegnő már akkor tudta, hogy az apja miféle szörnyeteg, de ez nem volt meglepő. Az Umbrius családban mindenki az volt.

Így az anyja, Erelda úrnő választás elé állította. Vagy férjhez megy, vagy pedig beáll a sötét légióba és közvetlenül a nagybátyja, aki egyben családjának feje, alatt fog szolgálni. Delaney nem akart olyan lenni, mint az anyja. Nem akarta, hogy arra pocsékolják az erejét, hogy egy rakás gyerekbe örökítse a génjeit. Nem, ő harcos akart lenni. Olyan, akinek félik a nevét, akinek lehetősége van megvédenie magát, kiállni magáért. A családjában egy nő sem volt képes erre korábban. Így hát elfogadta a kínzó kiképzést, a rengeteg fájdalmat és szenvedést. 15 éves korára az ereje már olyan mértékig túltöltődött, hogy alig bírta a testében tartani. Az Umbrius család feje, Morvan, aki egyben a parancsnok is volt, feladatot bízott rá. Taros városa régen az umbryxoké volt, azonban sok évszázaddal ezelőtt, a Nocturnius királyi család büntetésből, a szabadnépnek adta. Morvan pedig vissza akarta foglalni, és mi is lett volna jobb választás, mint az unokahúga féktelen ereje. Senki nem kérdezte meg tőle, hogy akarja-e, hogy el akar-e pusztítani egy várost, az ártatlan lakóival együtt.

Delaney akkor már tudta, hogy a választás joga, neki igazából sosem adatott meg. A születése pillanatában eldőlt, mire is akarják szánni őt. Sosem fogja elfelejteni, milyen érzés volt, amikor felrepedt a hátán és a karjain a bőr, hogy az ereje távozni tudjon. Sosem fogja elfelejteni, ahogy a meleg, forró vére folyt kifelé a testéből, míg a sötétsége dalolva száguldott végig Taros városán. A város képtelen volt egy komplett sereget felállítani, az ott lakók próbálták megvédeni a családjukat és a birtokukat. De még ha képzett sereggel is rendelkeztek volna, a sötétségnek az sem szabhatott volna gátat. Muszáj volt megtennie, ha nem tette volna, annak mások látták volna kárát. Azok a személyek, akik a legkedvesebbek a számára. Cronan, az unokatestvére és Cyrene vérboszorkány, a legjobb barátnője. Az umbryxok nem tudnak szeretni. Ezt a fajta érzést sem az anyjuk, sem az apjuk nem nevelte beléjük, de Delaney tudta, hogy a lehető legerősebb érzelmek fűzik ehhez a két emberhez, bármi is volt annak az érzelemnek a neve.

Umbrafellben a sötét katonáknak külön lakrészük van. Ők laknak a hegy legmélyebb pontjában, ahol néhány gyertya kivételével semmi sem ad fényt. De az umbryxoknak nincs is szükségük fényre. Delaney szeme tökéletesen lát a legsötétebben is. Hiszen ő maga Umbra, a sötétség istennő egyenes ági leszármazottja. Csakhogy hiába örökölték tőle az erőt, hiába van tőle a nevük, az umbryxoknál Umbra személye tiltott, egy rontás, egy átok, amiért nem tudta legyőzni Nyxaros istent, amiért hagyta, hogy a szerelem felül kerekedjen rajta. Ezért élnek most száműzetésben, ezért ülnek most a nocturnok a trónon. Castor Obsidian, Delaney mentora és jótevője volt az egyetlen, aki Umbra istennőről beszélt, még ha csak titokban is. Mikor Delaneyt megkínozták, agyon dolgoztatták, vagy éppen érzelmileg és mentálisan zsigerelték ki, Castor mindig egy mesével állt elő Umbráról. Mindig mást mesélt, de a harcos hercegnő sosem kérdezte meg, hogy ezek a regék valóban igazak-e, vagy csak a képzelet szüleménye. Bár nem mintha számított volna, Delaney szerette ezeket a történeteket, ahogy állandósultak az életében és segítettek átlendülni a kiképzése nehézségein.

Most éppen a szobájában ült, amin Cronannal és Cyrenenel osztozott. Morvant ma reggel találták meg holtan, azóta pedig teljes a fejetlenség és a káosz. Mindenki próbál a maga javára munkálkodni, egyedül ők hárman kuksolnak a lakrészükben. Ők hárman voltak Morvan első számú gyilkológépei és most, hogy az öreg feldobta a talpát kicsit fellélegezhetnek, egészen addig, amíg az új parancsnok meg nem érkezik, aki valószínűleg egy fikarcnyit sem lesz jobb, mint az elődje.

- Még mindig teljes az őrület. – pillantott ki Cronan az ajtajukon.

- Úgy hallottam, apád már készíti elő a megkoronázását. – gúnyolódott Cyrene. Delaney élesen felhorkant.

- Álmában nem gondolta volna, hogy ilyen hamar trónra kerülhet. Most végre teljesült minden vágya. A legfényűzőbb ceremóniát készítetti elő magának, annak ellenére, hogy csak azért lehet bármilyen beleszólása az Umbrius család életébe, mert feleségül vette anyámat és nyolcszor is felcsinálta. – ez volt az igazság. Eralda úrnő volt a vérszerinti umbryx hercegnő, de az apja Nerion volt az, aki Morvan kedvenc kis csicskája volt.

- Shade lesz az új parancsnok? – kérdezte óvatosan a vérboszorkány.

- Előbb tépem szét. – vicsorogta Cronan.

Delaney ezen jót mosolygott. Képes lenne rá, mindannyian azok lennének. De Shade családja a leggazdagabb, akik a sötétség gyermekei között élnek, ők pénzelik az Umbrius királyi családot, így Shade azt tehet, amit csak akar. Márpedig Shade Delaneyt akarta és meg is kapta, amikor csak kedve szottyant hozzá. De arról már szó sem lehet, hogy ő legyen a parancsnok. A hercegnő elméjét megtöltötte a sötétség egy gondolattal, aminek még csak a felmerülése is tilos lett volna. Na de ha az apja, alacsony származása ellenére elfoglalhatja az Umbrius trónt, ő is megpróbálhatja. Inkább belebukna és dacolna a dicső halállal, minthogy hagyja, valóban Shade irányítsa a sötét légiót. Vagy hogy akár csak még egyszer is hozzáérjen és a vágyai tárgyának használja. Delaney volt Morvan kedvence, a legnagyobb erője a hadseregben és vérbeli umbryx hercegnő. Fiatal kora ellenére már tapasztalt volt, tiszteletnek örvendett harcostársai között. Miért is ne tehetné meg?

- És ha én lennék? – szinte suttogva ejtette ki a száján. Cronan és Cyrene egy emberként pördültek az irányába.

- Komolyan gondolod? – fonta keresztbe a mellkasán a karjait Cronan. – Nem fogják engedni neked, pláne nem Shade.

- Most már a szüleim uralkodnak. – kezdett bele a harcos hercegnő. – Nekik csak előnyük lenne belőle, ha én vezetném a légiót. Shade meg bassza meg! Ő nem Umbrius, hiába van birtokában némi nyeszlett sötét foszlány. Csak a családjának pénze miatt van ott, ahol.

- Hagynád, hogy Nerion úgy irányítson majd téged, ahogy szeretné? – faggatta tovább unokafivére.

- A sötétségre, dehogy! Neki viszont erről még nem kell tudnia. – húzta ördögi mosolyra a száját.

Sosem hagyná, hogy az életében valaha is még egyszer egy szörnyeteg uralkodjon felette. Végre megszabadult Morvantól, most esélye nyílik levakarni magáról Shadet is, ha pedig ő lenne a parancsnok saját serege lenne olyan személyekkel, akik csak neki felelnek. Az apja sem irányíthatná őt többé, sőt, köteles lenne meghajolni az ereje és hatalma előtt. Igen, képes lenne véghez vinni ezt, bármi is legyen az ára! Cyrene veszedelmes kacajt hallatott.

- Castor odáig lesz! – mondta.